Az Szent Péter apostolnak második levele

2. fejezet


Fejezetek:

1 2 3


1. vers

valának kediglen hamis próféták is az nép között, miképpen tiközöttetek is lesznek hamis doktorok, kik alattomba veszedelmes eretnekségeket hoznak be, kik az Úristent is megtagadják, ki őket megváltotta, és ő magukra hamar való veszedelmet hoznak.


2. vers

és sokan követik az ő veszedelmüket, kiknek általa az igazságnak útja szidalmas beszédekkel illettetik.


3. vers

és telhetetlenségnek általa mesterséggel szerzett beszédekkel fognak kereskedni tirajtatok, kiknek ítéletük immáron régtől fogva nem késik, és az ő veszedelmük nem szunnyadoz.


4. vers

mert ha az Isten nem engede az angyaloknak, kik vétkeztenek vala, hanem az éjnek láncira veté őket, és az pokolba aláveté, holott az ítéletre tartanak.


5. vers

és az régi világnak nem engede, hanem az Noét megtartá, ki az isteni igazságnak nyolcadik hirdetője vala, özönvizet bocsátván az isteni félelem nélkül való népeknek világára.


6. vers

és szodomabelieknek és gomorrabelieknek városinak csak hamvát hagyván süllyesztéssel elkárhoztatá, és azokat például tevé azoknak, kik jövendőre gonoszul cselekednének.


7. vers

és az igaz Lótot megszabadítá, kit az éktelen cselekedetű emberek megnyomorítanak vala az fajtalan életnek általa.


8. vers

mert ez szemeivel és füleivel igaz lévén, mikoron őközöttük lakoznék, naponként aggasztalja vala az ő igaz lelkét azoknak gonosz cselekedetén.


9. vers

tudja az Úristen az istenfélő embereket nyomorúságból kimenteni, az hamisakat kediglen az ítéletnek napjára tartani, hogy őket kínozzák,


10. vers

jelesben kediglen azokat, kik test szerint élvén förtelmes gonosz kívánságban járnak, az Úr renden való embereket megutálják. kik vakmerők, versenyesek, kik szidalombeszédekkel merik illetni azokat, kik méltósággal egyebeknek felette vannak.


11. vers

mikoron az angyalok, kik erővel és tehetséggel nagyobbak, el nem szenvedik az Úristennek előtte az őellenük való szidalmas ítéletet.


12. vers

de ezek, mint egy oktalan állatok, kik természet szerint arra termettenek, hogy őket megfogják, és elveszessék az olyan dolgokban, melyeket nem értenek, szidalmas beszédet tevén. az ő veszedelmükben elvesznek.


13. vers

kiknek megfizetik az ő hamisságuknak jutalmát, kik gyönyörűséges dolognak alítják, ha naponként gyönyörűséges életben éljenek. kik undokságok, és rútságok, kik az ő tévelygésükben egymással lakozván ingerlenek titeket.


14. vers

kiknek az ő szemük teljesek az parázna asszonnyal, és kik meg nem tudnak szűnni az bűntételtől, és kik elvesztik az lelküket, melyek nem állhatatosok, kiknek az ő szívük telhetetlenségben foglalatos, és kik átkozott fiak,


15. vers

kik elhagyván az igaz utat tévelygésbe esének az Bileámnak, az Beornak fiának útját követvén, ki az álnokságnak jutalmát szereté.


16. vers

de megfeddetteték az ő hamis voltáról: az megszelídített és néma lelkes állat emberi szóval szólván ellent tarta az prófétának balgatagságának.


17. vers

ezek az víz nélkül való kútfők és ködök, melyek az sebes szélnek miatta viseltetnek, kiknek az ő sötétségüknek homálya mindörökké megtartatott.


18. vers

mert amikoron felette igen kevély és hiábavaló beszédeket szólandnak, elvesztik az embereket az testi gonosz kívánságoknak általa testi gyönyörűségekkel, tudniillik azokat, kik igazán eltávoztanak vala azoktól, kik tévelygésben élnek.


19. vers

mikoron azoknak szabadságot ígérnek, mikoron ő maguk förtelmes életnek legyenek szolgái, mert amitől valaki meggyőzettetett, annak szolgálatjára is köteles lett.


20. vers

mert jóllehet egyszer eltávozának ez világi förtelmességektől az Úristennek és az Megváltó Jézus Krisztusnak ismeretinek általa, demaga annak utána ismét ezekbe magukat elvegyítvén meggyőzettetnek, és ezeknek az ő utolsó dolguk gonoszabbak lőnek az elsőknél.


21. vers

mert jobb volt volna őneki, hogy meg ne ismerték volna az igazságnak útját, hogynemmint minek utána megismerték, arról elfordulni, amit őnekik eleikbe adtanak vala szent parancsolattal.


22. vers

de megtörténék azokban az, ami igaz közbeszéddel szokott mondatni: az beste megtére az ő tulajdon okádására, és: az disznó megmosattatván megtére az sárnak fertőibe.

Fejezetek:


Könyvek