Evangélium Szent Lukács írása szerint

1. fejezet


Fejezetek:


1. vers

mivel hogy sokan erőlködének rajta, hogy renddel írásba beszerzenék az lett dolgokat, melyeknek miközöttünk teljességgel való bizonysága vagyon,


2. vers

miképpen előnkbe adták minekünk azok, az kik eleitől fogva szemükkel látták, és szolgálatot is tettenek azokban, az melyeket beszéllenek vala,


3. vers

jónak láttaték énnekem is, ki végre azokkal együtt jár-kel, hogy minden dolgokról eleitől fogva nagy szorgalmatossággal megtudakozván, innét tova azokat teneked megírnám jó Teofil,


4. vers

hogy jobban megismerend azoknak bizonysággal való voltát, melyekre beszéd szerint taníttattál volt. első rész.


5. vers

vala Heródesnek zsidóországbeli királynak idejében egynémely egyházi ember, kinek Zakariás vala neve, ki az Abijának napszám szerint való rendjéből vala, és az ő felesége az Árontól nemzetett leányok közül való vala, kinek Erzsébet vala neve.


6. vers

igazak valának kediglen mindketten az Istennek előtte, és őmagukat viselik vala minden megfeddés nélkül az Úristennek minden parancsolatjában, és minden jó művelkedetekben, melyek embert igaznak mutatnak.


7. vers

és nem vala őnekik magzatjuk. annak okáért, hogy az Erzsébet meddő vala, és mindketten elmulatták vala idejüket.


8. vers

lőn kediglen ez, mikoron az Zakariás az Isten előtt az egyházi szolgálatban foglalatos volna az ő napszám szerint való endjében,


9. vers

az egyházi embereknek szolgálatjuknak szokása szerint őrá esék az nyíl, hogy az templomba bemenne tömjénezni.


10. vers

és mind az népnek sokasága kívül imádkozik vala az tömjénezésnek óráján.


11. vers

látá kediglen az Zakariás az Úristennek angyalát, hogy az oltáron jobb felől állana, melyen szoktanak vala tömjénezni.


12. vers

ezt látván az Zakariás megrettene, és nagy félelembe esék.


13. vers

mondá kedig lenn őneki az angyal: Zakariás, ne félj, mert meg meghallgattatott az te könyörgésed, és az te feleséged az Erzsébet fiat szül teneked, és Jánosnak nevezed őtet,


14. vers

és nagy örömed leszen teneked, és nagy vigasságod, és az ő születésén sokan örülnek.


15. vers

mert nagy leszen az Úr Istennek előtte, és sem bort sem valami egyéb megrészegítő állatot nem iszik, és Szentlélekkel betelik még az ő anyjának méhében.


16. vers

és az Izraelnek fiai közül sokat megfordít az ő urukhoz Istenükhöz.


17. vers

és ő őelőtte eljő az Illésnek lelkével és tehetségével, hogy megfordítsa az atyáknak szíveit az ő fiúhoz, és az engedetleneket az igazaknak bölcsességére, hogy kész népet szerezzen az Úristennek.


18. vers

és mondá az Zakariás az angyalnak: miből ismerem meg ezt. mert én vén ember vagyok, és az én feleségem is immáron elmúlatta idejét.


19. vers

és felelvén az angyal mondá őneki: én Gábriel vagyok, ki az Istennek előtte állottam, és ki azért küldettettem, hogy teveled szóljak, és ez örvendetes dolgokat teneked megmondjam,


20. vers

és íme következik ez, hogy veszteglésben lész, és nem szólhatsz mind az napiglan, melyen ezek meglesznek, azért hogy nem híl az én beszédemnek, melyek beteljesednek, mikoron ideje leszen.


21. vers

és az nép várja vala Zakariást, és csodálják vala, hogy az templomban késnek.


22. vers

mikoron kediglen kiment volna az templomból, nem szólhat vala őnekik. és megismerik hogy látást látott volna az templomban. és ő int vala azoknak, és némán marada.


23. vers

és történék ez, mikoron beteljesedtenek volna az ő templomban való szolgálatjának napjai. az ő házához mene.


24. vers

ez napoknak utána kediglen Erzsébet, az ő felesége méhében magzatot fogada, és öt holdnapon rejtekben tartja vala magát, és ezt mondja vala:


25. vers

így tőn énvelem az Úristen az napokban, melyekben rám tekinte, hogy eltenné az én emberek között való szidalmamat.


26. vers

hatodik hónapban kediglen elbocsáttaték az Gábriel angyal az Istentől Galileának városába, melynek neve Názáret,


27. vers

az szűzhöz, mely jegyben vala egy férfinél, kinek József vala neve, és ki Dávidnak házából származott vala, és az szűznek Mária vala neve.


28. vers

és az angyal az szűzhöz bemene, és mondand: üdvözlégy kedves szűz. az Úr teveled vagyon. áldott vagy te asszonyi állatoknak közötte.


29. vers

az szűz kediglen mikor ezt hallotta volna, meg megháborodék az angyalnak beszédén, és gondolkodik vala rajta minemű köszönet volna ez.


30. vers

és mondá az angyal őneki: ne félj Mária. mert kedvet leltél az Istennél.


31. vers

íme méhedbe magzatot fogadsz, és fiat szülsz, és Jézusnak nevezed őtet.


32. vers

és ez fiú nagy leszen, és az felséges Istennek fiának hívattatik. és őneki adja az Úristen az ő atyjának, Dávidnak székét,


33. vers

és az Jákobnak házán mindörökké uralkodik, és az ő országának vége nem leszen.


34. vers

mondá kediglen Mária az angyalnak: mint leszen az, mert én férfit nem ismerek?


35. vers

és felelvén az angyal mondá őneki: Szentlélek felől terád száll, és az felséges Istennek hatalmassága árnyékával befog tégedet. annak okáért ez is, az mely szentséges születtetik tetőled, Istennek fiának hívattatik.


36. vers

és íme az Erzsébet az te rokonságod, ő is fiat fogadott az ő vénségében, és ez hónap hatod az Erzsébetnek, mely meddőnek hívattatik vala.


37. vers

mert az Istennél akármi beszéd sem leszen lehetetlen.


38. vers

mondá kediglen Mária: íme az Úr szolgáló leánya, legyen énnekem az te beszéded szerint. és elméne őtőle az angyal.


39. vers

felkelvén kediglen Mária az napokban nagy sietséggel az hegyközbe mene, az Júda nevű városba,


40. vers

és bemene Zakariásnak házába, és nagy szeretettel köszöne Erzsébetnek.


41. vers

és lőn ez, hogy hallá az Erzsébet az Máriának köszönetét, indulást tőn az gyermek az ő méhében, és Szentlélekkel betelék az Erzsébet,


42. vers

és nagy felszóval kiálta, és ezt mondá: áldott vagy te asszonyoknak közötte, mert áldott az te méhednek gyümölcse.


43. vers

és honnan vagyon énnekem ez, hogy az Úristennek anyja énhozzám jöjjön?


44. vers

mert íme, minek utána az te köszönésednek szava az én füleimbe jött volna, indulást tőn az gyermek örvendezésnek miatta az én méhemben?


45. vers

és boldog asszonyi állat az, ki az Istennek hitt.


46. vers

mert azoknak be beteljesedésük megleszen, az melyek meg vannak mondva az Úr Istentől őneki. és mondá az Mária: felmagasztalja az én élő lelkem az Úristent,


47. vers

és örvendez az én okos lelkem az én üdvözítő Istenemben.


48. vers

mert az ő szolgáló leányának alávaló voltára tekinte. és íme ennek utána boldognak fognak mondani engemet minden nemzetségek.


49. vers

mert nagyságos dolgokat tőn énvelem az hatalmas, és kinek az ő neve szent.


50. vers

és az ő irgalmassága nemzetségről nemzetségre vagyon azokon, az kik őtőle félnek.


51. vers

erőt tőn az ő karjának általa, ide és tova elszaggata kevélyeket az ő szívüknek gondolatjával.


52. vers

lehánya hatalmasokat székekből, és fel felmagasztala alávalókat.


53. vers

éhezőket betölte jókkal, és gazdagokat üresen bocsáta el.


54. vers

őhozzá vivé Izraelt az ő gyermekét, hogy megemlékeznék az irgalmasságról.


55. vers

miképpen szólt az mi atyáinknak az Ábrahámnak, és az ő magzatjának mindörökké.


56. vers

lakozék kediglen Mária az Erzsébettel közel három hónapig, és megtére az ő házához.


57. vers

Erzsébetnek kediglen szülésének ideje betelék, és fiút szüle,


58. vers

és meghallák az ő szomszédságai és rokonságai, hogy az Úristen nagyképpen megmutatta volna az ő irgalmasságát őhozzá, és örvendeznek vala vele.


59. vers

és lőn ez nyolcad napon, eljövének, hogy az gyermeket körülmetéljék, és az ő atyjának nevén Zakariásnak hívják vala őtet,


60. vers

és felelvén az ő anyja mondá: nem, hanem János legyen neve.


61. vers

és mondának őneki: senki nincsen az te rokonságodban, ki ez névvel hívattassék.


62. vers

intenek vala kediglen az ő atyjának, minek akarná nevezni őtet,


63. vers

és az atyja táblácskát kére, és ezt írá mondván: János az ő neve, és mind elcsodálkozának.


64. vers

megnyilatkozék kediglen az ő szája legottan, és az ő nyelve, és szól vala dicsérvén az Istent,


65. vers

és minden ő szomszédságán nagy félelem lőn, és mind ez beszédek hirdettetnek vala Zsidóországnak minden hegyes tartománya szerte,


66. vers

és mindenek, kik hallották vala, az ő szívükbe helyheztetik vala, és ezt mondják vala: vajon mi leszen ez gyermekben? és az Istennek keze vala ővele,


67. vers

és az Zakariás, az ő atyja, Szentlélekkel betelék, és prófétála, és ezt mondá:


68. vers

dicséretes Úr az Izraelnek istene, mert meglátogatá és váltságot szerze az ő népének.


69. vers

és az mi megmaradásunknak szarvát emelé fel, az ő gyermekének Dávidnak házában.


70. vers

miképpen szólt az ő szent prófétáinak szájuknak általa, kik ez világnak kezdetétől fogva voltanak.


71. vers

hogy jövendőre megszabadulnánk az mi ellenségeinktől és mindeneknek kezeiből, kik minket gyűlölnek.


72. vers

hogy irgalmasságot tenne az mi atyáinkkal, és megemlékeznék az ő szent testamentumáról.


73. vers

és hogy beteljesítené esküvését, melyre megesküdött vala Ábrahámnak, az mi atyánknak, és ezt meg megadná minekünk,


74. vers

hogy az mi ellenségünknek kezeiből kiszabadultatván félelem nélkül szolgálnánk őneki.


75. vers

szent élettel és igazsággal őelőtte, az mi életünknek minden napjában.


76. vers

és te gyermek, jövendőre az felséges Istennek prófétájának hívattatsz, mert az Úristennek személyének előtte elöl mégy, hogy az ő útjait megkészítsed,


77. vers

és hogy az ő népének üdvösségnek tanúságát adjad az ő bűnüknek bocsánatában.


78. vers

az mi Istenünknek könyörületes szívének és jonhának általa, mellyel minket meglátogata az feltámadott nap az magasságból.


79. vers

hogy világosságot adna azoknak, az kik sötétségben és halálnak árnyékában ülnek vala, hogy az mi lábainkat békességnek útjára igazgatná.


80. vers

az gyermek kediglen növekedik vala, és erőt viszen vala lelke szerint, és puszta helyeken vala mind az ideiglen, mígnem előjönne az nap, melyen ki kell vala jelenni az Izraelnek népének.

Fejezetek:


Könyvek