Evangélium Szent Lukács írása szerint
18. fejezet
1. vers
mond vala kedig hasonlatos beszédet is őnekik: mely idevaló vala, hogy mivel szükség volna mindenkoron imádkozni, és meg ne fáradni,
2. vers
ez igékkel: egynémely bíró vala egy városban, ki sem Istentől nem fél vala, sem emberrel nem gondol vala.
3. vers
vala kediglen egy özvegyasszony az városban, és őhozzá megyen vala ezt mondván: tégy igazat énnekem az én ellenségem felől, és áldd meg bosszúmat.
4. vers
és egy valamennyi ideiglen nem akarja vala. ezeknek utána kediglen mondá önmagában. jóllehet sem Istentől nem félek, sem emberrel nem gondolok,
5. vers
de mindazáltal is, hogy mivel engemet untat ez özvegyasszony, megállom bosszúját, hogy ezután eljővén engemet ne fuldaljon.
6. vers
mondá kediglen az Úristen: halljátok meg, az hamis bíró mit mond.
7. vers
az Isten kediglen nem fog-e bosszút állani az ő választott népéért, kik őhozzá kiáltanak éjjel és nappal, még akkoron is, mikoron békességes leend őhozzájuk?
8. vers
mondom tinektek, hogy azoknak bosszújukat hamar megállja. demaga mikoron az embernek Fia eljövend, vajon fog-e találni hitet ez földön?
9. vers
monda kediglen hasonlatos beszédet egynémely embereknek is, kik őmagukban bíznak vala, hogy igazak volnának, és egyebeket megutálnak vala.
10. vers
két ember megyen vala fel az templomba, hogy imádságot tennének. az egyik farizeus vala, és az másik fukar.
11. vers
az farizeus állván önmagában ilyen imádságot teszen vala: Isten, hálát adok teneked, hogy mivel olyan nem vagyok, mint az egyéb emberek, kik ragadozók, hamis életűek, házasságtörők, mint emez fukar is,
12. vers
egy héten kétszer böjtölök, kiadom az dézsmát mindenekből, az melyeket bírok.
13. vers
és az fukar távol állván csak szemeit sem akarja vala az égbe felemelni. de veri vala az ő mellét, és ezt mondja vala: Isten, légy kegyelmes énnekem bűnösnek.
14. vers
mondom tinektek, lejöve ez fukar az ő házába, az ő bűnéből inkább ki kitisztulván, hogynemmint amaz. mert minden megaláztatik, ki önmagát felmagasztalja, és minden, ki önmagát megalázza felmagasztaltatik. visznek vala kediglen őneki kisded gyermekeket is, hogy illetné őket, mely dolgot mikor az tanítványok látnának, feddenek vala azokra.
16. vers
Jézus kedig, mikor azokat őhozzá hívta volna, mondá: hadd jöjjenek énhozzám az gyermekek, és ne tiltsátok meg őket, mert ez ilyeténeké az Istennek országa.
17. vers
bizony mondom tinektek, valaki úgy nem veendi az Istennek országát, mint egy gyermek, be nem mehet oda.
18. vers
és kérdést tőn őtőle egynémely fejedelem ezt mondván. jó mester, mit kell énnekem tennem, hogy megnyerjem az örök életet.
19. vers
mondá kediglen őneki az Jézus. mire mondasz engemet jónak? csak az egy Isten jó, senki nem egyéb.
20. vers
tudod az parancsolatokat: ne légy házasságtörő, ne légy gyilkos, ne tégy orvságot, ne tégy hamis tanúbizonyságot. tiszteljed az te atyádat és az te anyádat.
21. vers
és mondá az: mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva.
22. vers
mely mondást az Jézus hallván mondá őneki. míglen egy dolog nélkül vagy szűkös. valamit bírsz, mind eladjad, és osztogasd az szegényeknek, és rejtek marhád leszen az mennyországban, és jövel, kövess engemet.
23. vers
és az hallván ezeket megkeseredék, mert igen gazdag vala.
24. vers
látván kedig Jézus azt, hogy megkeseredett volna, mondá. ó mely nehezen mennek be az Istennek országába azok, az kiknek sok marhájuk vagyon.
25. vers
mert könnyebb az tevének az tűlyukon általmenni, hogynemmint az gazdagnak az Istennek országába bemenni.
26. vers
és mondának, az kik ezt hallották vala: tehát kicsoda üdvözülhet?
27. vers
és Jézus mondá. az mi dolgok lehetetlenek az embereknél, lehetségesek azok az Istennél.
28. vers
mondá kediglen az Péter. íme mi minden marháinkat elhagytuk, és tégedet követtünk.
29. vers
mondá Jézus őnekik. bizony mondom tinektek, senki nincsen ki házát elhagyta avagy szüleit, avagy atyjafiait, avagy feleségét, avagy gyermekét az Istennek országáért,
30. vers
ki jövendőre sokkal többet nem veszen ez világ szerint, és az jövendő világon örök életet. mellévevé kediglen az Jézus az tizenkét tanítványt, és mondá őnekik: íme felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesednék az embernek fiának mind azok, az melyeket az próféták megírtanak.
32. vers
mert az pogány népeknek kezükbe adatik, és megcsúfoltatik, és bosszúsággal illettetik, és meg megpökdöstetik, és minek utána meg megostorozandják, megölik őtet, és harmad napon feltámad.
34. vers
és az tanítványok ezekben semmit nem értenek. és ez beszéd el vala titkoltatván őtőlük, és nem értik vala, az melyeket ő mond vala.
35. vers
történék kediglen, mikor Jerikóhoz közelgetne, egy vak ül vala az útfélen koldulván,
36. vers
és mikoron hallaná, hogy sok nép múlnék onnan el, kérdi vala, mi dolog volna ez.
37. vers
megmondák kedig őneki, hogy az názáretbeli Jézus menne.
38. vers
és kiálta ezt mondván Jézus: Dávidnak fia, könyörülj énrajtam.
39. vers
és az kik elöl mennek vala, feddének vala őrá, és intik vala, hogy veszteg hallgatna. ő kediglen sokkal inkább kiált vala: Dávidnak fia, könyörülj énrajtam.
40. vers
mikoron kediglen megállott volna az Jézus parancsolá, hogy őhozzá vinnék őtet, és mikoron közel ment volna őhozzá megkérdé őtet ezt mondván:
41. vers
mit akarsz, hogy tegyek teveled? és az vak mondá: Uram, hogy ismét szememnek világossága legyen.
42. vers
és az Jézus mondá őneki: legyen világossága ismét szemeidnek. az te hited gyógyított meg tégedet.
43. vers
és legottan szemeinek ismét világossága lőn. és követi vala őtet, dicsérvén az Istent. és mind az sereg nép, mihelyen ezt látá, dicséretet tőn az Istennek.
Könyvek
