Evangélium Szent Lukács írása szerint
20. fejezet
1. vers
és lőn ez az napoknak egyikén, mikoron Jézus az népet tanítaná az templomban, és az evangéliumot prédikálná. egybegyűlének az papoknak fejedelmei és az írástudók az vénekkel,
2. vers
és beszélének ővele ezt mondván. mondd meg minekünk, micsoda szabad hatalommal teszed ezeket, avagy kicsoda az, ki teneked adta ez szabad hatalmat?
3. vers
felelvén kediglen mondá őnekik. egy némi dolgot kérdek én is titőletek, és feleljetek meg rá énnekem.
4. vers
az Jánosnak keresztelése az mennyországból vala-e, avagy az embereknek közüle?
5. vers
és azok gondolkodnak vala őmagukban, és ezt mondják vala. ha ezt mondandjuk: az mennyországból, ezt fogja mondani: tehát mire nem hittetek annak?
6. vers
ha kediglen ezt mondandjuk, az emberek közül mind az egész nép megkövez minket, mert nyilván hiszi, hogy az János próféta legyen.
7. vers
és azt felelék, hogy ők nem tudnák, honnan volna.
8. vers
és az Jézus mondá őnekik. én sem mondom meg tinektek, mi tehetséggel tegyem ezeket.
9. vers
kezde kediglen az köznépnek mondani ez hasonlatos beszédet. egy ember szőlőt plántála, és műveseket fogada bele, és ő maga sok ideig lakék vidékben.
10. vers
és mikoron annak ideje volna, az művesekhez egy szolgáját bocsátá, hogy az szőlőnek hasznából őneki adnának. kik az szolgát megvervén, hiúan bocsáták ki őtet.
11. vers
és ismét még is más szolgáját bocsátá el. az művesek kediglen ezt is megvervén, és gyalázattal illetvén hiúan bocsáták ki.
12. vers
és ismét harmad szolgáját és elbocsátá. és azok ezt is kiverék sebeket tévén őrajta.
13. vers
mondá kediglen az szőlőnek ura: mit tegyek? elbocsátom az én szerelmes fiamat, netalán mikoron ezt látandják, becsülni és tisztelni kezdik.
14. vers
kit mikoron az szőlőművesek megláttanak volna, őmagukban ezt gondolák, és mondanak: ezé az örökség, jertek öljük meg, hogy legyen miénk az örökség,
15. vers
és őtet az szőlőből kiverék és megölék. azért mit teszen azoknak az szőlőnek ura?
16. vers
eljő és elveszti az műveseket, és az ő szőlőjét egyebek kezébe adja. mely be beszédet mikoron hallottanak volna, mondának: ne legyen az.
17. vers
az Jézus kediglen tekintvén őket mondá. micsoda azért ez, az mely meg vagyon írva. az mely követ jóvá nem hagyván meghányának az alkotmánynak művesei, az az szegeletnek fő köve lőn.
18. vers
minden egyberontatik, valaki az kőre esendik. valakire kediglen esendik, apróra töri azt.
19. vers
és azon igyekeznek vala azon órában, hogy őtet megfognák, és félének az néptől, mert meg megismerék, hogy őellenük mondotta volna az hasonlatos beszédet.
20. vers
és utána ólálkodván embereket bocsátának, kik utána leselkednének, kik őmagukat igaz embereknek tettetnék, hogy meg megfognák őtet beszédből, és hogy az fejedelemnek birtoka és hatalma alá adnák őtet.
21. vers
és megkérdék őtet ezt mondván: mester, tudjuk, hogy igazán szólasz és tanítasz, és személyt nem nézel, hanem az Istennek útját igazsággal tanítod.
22. vers
kell-e császárnak adót adni, avagy nem?
23. vers
megértvén kediglen az ő álnokságukat, mondá őnekik: mit kerestetek engemet?
24. vers
mutassatok egy dénár pénzt énnekem, kicsoda képe vagyon rajta megírván? felelvén mondának: császáré.
25. vers
és mondá őnekik. adjátok meg annak okáért az császárnak, az melyek az császáré, és az Istennek, az melyek az Istené.
26. vers
és meg nem feddheték az ő beszédét az népnek előtte. és csodálkozván az ő feleletén veszteg hallgatának.
27. vers
őhozzá járulának továbbá nékik az szadduceusoknak közüle, kik nem tartják, hogy feltámadás legyen, és megkérdék őtet, ezt mondván:
28. vers
mester, az Mózes ezt írta minekünk: ha valakinek atyjafia meghaland, kinek felesége vagyon, és ez atyafiú gyermek nélkül haland meg, hogy az ő atyjafia őhozzá vegye az ő feleségét, és magzatot támasszon az ő atyjafiának.
29. vers
annak okáért hét atyafiú vala, és az első feleséget vőn magának, és gyermek nélkül hala meg.
30. vers
és az második atyafiú őhozzá vevé az asszonyt, és az atyafiú is gyermek nélkül hala meg.
31. vers
és az harmadik atyafiú is őhozzá vevé az asszonyt, azonképpen az egyéb hét atyafiú is, és gyermekük nem lőn, és meghalának.
33. vers
azért az feltámadásban ez hét atyafiak közül melyiké leszen az feleség? mert mind az hét atyafiúnak felesége volt az asszony?
34. vers
és felelvén az Jézus mondá őnekik: ez világnak fiai szoktanak házasulni és házasítani,
35. vers
azok kediglen, az kik méltóknak lelettetnek az világra és az halottaiból való feltámadásra, sem meg nem házasulnak, sem nem házasítanak,
36. vers
mert továbbá meg nem halhatnak. mert egyenlők az angyalokhoz, és fiai azok az Istennek, hogy mivel az fel feltámadásnak fiai legyenek.
37. vers
hogy kediglen az halottak fel feltámadjanak, Mózes is, megmutatta az csipkebokornál, mikoron az Úristent, az Ábrahámnak Istenének és az Izsáknak Istenének és az Jákobnak Istenének mondja.
38. vers
az Isten kediglen nem az holtakról mondatik Istennek lenni hanem az élőkről.
39. vers
felelének kediglen nékik az írástudóknak közüle, és ezt mondják: mester, jól mondád.
40. vers
és továbbá nem merik vala őtet semmiből megkérdeni.
41. vers
mondá kediglen őnekik. miképpen mondják az Krisztust Dávidnak fiának lenni,
42. vers
Dávid is az dicséretnek könyvében ezt mondja: mondá az Úr az én Uramnak, ülj jobb felől énnekem,
43. vers
míglen az te ellenségedet az te lábaid alá vetendem zsámolyul.
44. vers
annak okáért az Dávid őtet Urának hívja, azért miképpen fia őneki?
45. vers
mind az egész népnek hallására mondá az ő tanítványainak:
46. vers
megőrizzétek magatokat az írástudóktól, kik nagy tündöklő ruhában akarnak járni, és első köszönéseket kívánnak az vásárokon, és fő székeket az zsinagógákban, és az lakodalomban fő helyen való ülést,
47. vers
kik az özvegyeknek házait benyelik hosszú imádságot tettetvén, ezeknek nagyobb leszen az ő kárhozatjuk.
Könyvek
