Evangélium Szent Lukács írása szerint
7. fejezet
1. vers
hetedik rész. és mikoron elvégezte volna mind az ő beszédét az népnek hallására, bemene Kapernaumba.
2. vers
egynémely századosnak szolgája kediglen nehezen lévén vonaglik vala, kit igen szeret vala.
3. vers
mikoron kediglen az Jézusnak felőle hallomás szerint értett volna, vén embereket bocsáta őhozzá az zsidók közül, és kéré őtet, hogy őhozzá menne, és az ő szolgáját meggyógyítaná.
4. vers
és azok, mikoron Jézushoz mentek volna nagy szorgalmatosan, kérik vala őtet, és ezt mondják vala. méltó erre, hogy ezt tegyed vele,
5. vers
mert szereti az mi népünket, és az zsinagógát is ő rakta minekünk.
6. vers
Jézus kediglen ővelük útban vala. és mikoron immár nem messze volna az háztól, az százados az ő barátait őhozzá bocsátá ezt mondván Jézusnak: Uram, ne bántsd magadat evvel, mert elég nem vagyok erre, hogy az én házamba jöjj,
7. vers
annak okáért én magamat sem alítám méltónak lennem erre, hogy tehozzád mennék, de mondjad egy szóval, és meggyógyul az én gyermekem,
8. vers
mert én is más birtoka alatt való ember vagyok, és vannak vitézlő népek én birtokom alatt, és emennek ezt mondom: menj el, és elmegyen, és másnak: jöjj ide, és eljő, és az én szolgámnak: tedd ezt, és megteszi.
9. vers
halván kediglen az Jézus ezeket csodálkozék őrajta, és hátrafordulván mondá az sereg népnek, mely őtet követi vala: mondom tinektek, még Zsidóországban sem leltem ilyen nagy hitet.
10. vers
és mikoron hazatértenek volna azok, az kik el elbocsáttatnak vala, egészségben találták az szolgát, az ki megbetegült vala.
11. vers
és lőn ez, továbbmegyen vala az városba, mely Nainnak hívattatik, és ővele mennek vala az ő tanítványai sokan, és népeknek nagy bő sokasága.
12. vers
mikoron kediglen az városnak kapujához közelgetne, íme egy halottat visznek vala fenn vállukon, ki az ő anyjának egyetlen egy szülötte vala, és ez asszonyi állat özvegy vala, és az városnak nagy sereg népe vala ővele.
13. vers
melyet mikoron meglátott volna az Úr Isten, megesék szíve őrajta és mondá őneki: ne sírj!
14. vers
és közel mene oda, és illeté az koporsót. az kik viszik vala, kedig megállának, és mondá: ifjúcska, teneked mondom: kelj fel.
15. vers
és felüle, az ki meghalt vala, és szólni kezdett, és az ő anyjának adá őtet.
16. vers
félelem foglalá meg kediglen mindazokat, és dicsérik vala az Istent ezt mondván: nagy próféta támadott miközöttünk, és az Isten meg meglátogatta az ő népét.
17. vers
és kiterjede ez hír mind egész Zsidóországban őfelőle, és mind az körül való tartományban.
18. vers
és hírré tevék Jánosnak az ő tanítványai mindezeket. és őhozzá híva az János kettőt az ő tanítványainak közüle,
19. vers
és az Jézushoz bocsátá ezt mondván: te vagy-e az, kinek eljövetele jövendőre volt, avagy mást várjunk?
20. vers
mikoron kediglen az férfiak őhozzá mentenek volna, ezt mondák: az János baptista külde minket tehozzád ezt mondván: te vagy-e az, kinek eljövetele jövendőre volt, avagy mást várjunk?
21. vers
ugyanazon órában kediglen sokakat gyógyíta meg betegségekből és isteni csapásokból és gonosz szelletektől, és sok vakoknak ada látásnak ingyenébe való ajándékát.
22. vers
és felelvén mondá őnekik. menjetek el, és vigyetek követséget az Jánosnak azokról, melyeket láttatok, és hallottatok, az vakoknak szemeknek világossága vagyon, az sánták járnak, az poklosok megtisztultatnak, az siketek hallanak, az halottak feltámadnak, az szegényeknek evangélium hirdettetik,
23. vers
és boldog minden, ki meg nem botránkozik énrajtam.
24. vers
és mikoron elmentenek volna az János tanítványai, ezt kezde mondani az népeknek János felől, mi látni mentetek ki az pusztába? hogy nádat lássatok-e, mely az széltől ide és tova vettetik?
25. vers
de mi látni mentetek ki, hogy lágy ruhákba öltözött embert lássatok-e? íme az kik fényes ruhába öltöznek, és az kik gyönyörűséges életet viselnek az királyoknak palotáiban vannak.
26. vers
de mi látni mentetek ki, hogy prófétát lássatok-e? bizony mondom tinektek, nagyobb látni mentetek, hogynem prófétát látni?
27. vers
ez az, kiről meg vagyon ez írván. íme én elbocsátom az én angyalomat az te személyednek előtte, ki megkészíti az te utadat teelőtted.
28. vers
mondom kediglen tinektek: asszonyi állatoknak szülöttei között senki nincsen nagyobb próféta János baptistánál. demaga az, ki kisebb az Istennek országában, nagyobb őnálánál.
29. vers
és mind az egész nép és mind az fukarok igaznak ítélék az Istent ezeket hallván, megkeresztelkedvén az Jánosnak keresztségével.
30. vers
az farizeusok kediglen és az törvénytudók az Istennek tanácsát megutálák őmaguknak ellene, és meg nem keresztelkedének őtőle.
31. vers
mondá kediglen az Úristen. mihez mondjam hasonlatosnak ez ilyen fajú embereket? és mihez vannak hasonlatosak?
32. vers
hasonlatosak az gyermekekhez, kik az vásárt ülnek, kik őközöttük kiáltanak, és ezt mondják: sípolánk tinektek, és nem táncolátok. siralmat fúvánk nektek, és nem sírátok.
33. vers
mert eljött az János baptista, ki sem kenyeret nem eszik, sem bort nem iszik, és ezt mondjátok: ördög vagyon benne.
34. vers
eljött az embernek Fia, ki eszik és iszik, és ezt mondjátok: láss nagy ehető és nagy bor iható embert, ki az fukaroknak és az bűnösöknek barátja.
35. vers
és igaznak ítélteték az Istennek bölcsessége az ő fiaitól mindenektől.
36. vers
kéri vala kediglen őtet némely az farizeusoknak közüle, hogy nála ebéljenek, és az farizeusnak házába bemenvén asztalhoz üle.
37. vers
és íme egy asszonyi állat ki az városban bűnös nevet visel vala, mihelyen megérté, hogy asztalhoz ült volna az farizeusnak házában, egy pohárt vőn vele oda kenettel tele,
38. vers
és az ő lábaihoz hátul álla sírván, és könnyhullatásaival kezde öntözni az ő lábait, és az ő fejének hajaival megkeni vala, és az ő lábait csókolgatja vala, és az kenettel megkeni vala.
39. vers
látván kediglen ezt az farizeus, az ki őtet házához hívta vala szóla ő magában, és mondá. ha próféta volna ez, bizony tudná, ki legyen ez asszony, és minemű, ki őtet illeti, mert az bűnös asszony ez.
40. vers
és felelvén Jézus mondá őneki. Simon, valami beszédem vagyon teveled. és az mondá: mester, mondd meg.
41. vers
két adósa vala egynémely embernek, ki kölcsön pénzt szokott vala adni, az egyik adós vala őneki ötszáz dénár pénzzel, és az másik ötvennel.
42. vers
mikor kediglen azoknak nem volna honnan megadniuk, ingyen megengedé mind az kettőnek. ezek közül annak okáért mondd meg, melyik fogja inkább szeretni őtet?
43. vers
felelvén Simon mondá: azt vélem, hogy az, az kinek az többet engedte meg ingyen. és Jézus mondá: igaz ítéletet től.
44. vers
és az asszonyhoz fordulván mondá az Simonnak: látod-e ez asszonyt? bejövék az te házadba, lábaimnak vizet sem adál, ez asszony kediglen könnyeivel öntöze meg az én lábaimat, és az fejének hajaival kene meg.
45. vers
meg sem csókolál engemet, ez kediglen, mitől fogva bejöttem, meg nem szűnék az én lábaimat csókolgatni.
46. vers
az én főmet olajjal sem kenéd meg, ez kediglen kenettel kene meg az én lábaimat,
47. vers
minek okáért mondom teneked: megbocsáttassanak őneki az ő sok bűnei, mert nagy szeretet lőn őbenne. az kinek kediglen kevesebb bocsánat adatik, ebben kevesebb szeretet vagyon.
48. vers
mondá kediglen az asszonynak: megbocsáttatnak teneked az te bűneid.
49. vers
és az kik egyetembe asztalhoz ültenek vala, kezdének mondani őmagukban: kicsoda ez, ki az bűnt is megbocsátja?
50. vers
mondá kediglen az asszonynak: az te hited tartott meg veszedelemtől téged, menj el békességgel.
Könyvek
