Evangélium Szent Lukács írása szerint
capítulo 7
verso 1
hetedik rész. és mikoron elvégezte volna mind az ő beszédét az népnek hallására, bemene Kapernaumba.
verso 2
egynémely századosnak szolgája kediglen nehezen lévén vonaglik vala, kit igen szeret vala.
verso 3
mikoron kediglen az Jézusnak felőle hallomás szerint értett volna, vén embereket bocsáta őhozzá az zsidók közül, és kéré őtet, hogy őhozzá menne, és az ő szolgáját meggyógyítaná.
verso 4
és azok, mikoron Jézushoz mentek volna nagy szorgalmatosan, kérik vala őtet, és ezt mondják vala. méltó erre, hogy ezt tegyed vele,
verso 5
mert szereti az mi népünket, és az zsinagógát is ő rakta minekünk.
verso 6
Jézus kediglen ővelük útban vala. és mikoron immár nem messze volna az háztól, az százados az ő barátait őhozzá bocsátá ezt mondván Jézusnak: Uram, ne bántsd magadat evvel, mert elég nem vagyok erre, hogy az én házamba jöjj,
verso 7
annak okáért én magamat sem alítám méltónak lennem erre, hogy tehozzád mennék, de mondjad egy szóval, és meggyógyul az én gyermekem,
verso 8
mert én is más birtoka alatt való ember vagyok, és vannak vitézlő népek én birtokom alatt, és emennek ezt mondom: menj el, és elmegyen, és másnak: jöjj ide, és eljő, és az én szolgámnak: tedd ezt, és megteszi.
verso 9
halván kediglen az Jézus ezeket csodálkozék őrajta, és hátrafordulván mondá az sereg népnek, mely őtet követi vala: mondom tinektek, még Zsidóországban sem leltem ilyen nagy hitet.
verso 10
és mikoron hazatértenek volna azok, az kik el elbocsáttatnak vala, egészségben találták az szolgát, az ki megbetegült vala.
verso 11
és lőn ez, továbbmegyen vala az városba, mely Nainnak hívattatik, és ővele mennek vala az ő tanítványai sokan, és népeknek nagy bő sokasága.
verso 12
mikoron kediglen az városnak kapujához közelgetne, íme egy halottat visznek vala fenn vállukon, ki az ő anyjának egyetlen egy szülötte vala, és ez asszonyi állat özvegy vala, és az városnak nagy sereg népe vala ővele.
verso 13
melyet mikoron meglátott volna az Úr Isten, megesék szíve őrajta és mondá őneki: ne sírj!
verso 14
és közel mene oda, és illeté az koporsót. az kik viszik vala, kedig megállának, és mondá: ifjúcska, teneked mondom: kelj fel.
verso 15
és felüle, az ki meghalt vala, és szólni kezdett, és az ő anyjának adá őtet.
verso 16
félelem foglalá meg kediglen mindazokat, és dicsérik vala az Istent ezt mondván: nagy próféta támadott miközöttünk, és az Isten meg meglátogatta az ő népét.
verso 17
és kiterjede ez hír mind egész Zsidóországban őfelőle, és mind az körül való tartományban.
verso 18
és hírré tevék Jánosnak az ő tanítványai mindezeket. és őhozzá híva az János kettőt az ő tanítványainak közüle,
verso 19
és az Jézushoz bocsátá ezt mondván: te vagy-e az, kinek eljövetele jövendőre volt, avagy mást várjunk?
verso 20
mikoron kediglen az férfiak őhozzá mentenek volna, ezt mondák: az János baptista külde minket tehozzád ezt mondván: te vagy-e az, kinek eljövetele jövendőre volt, avagy mást várjunk?
verso 21
ugyanazon órában kediglen sokakat gyógyíta meg betegségekből és isteni csapásokból és gonosz szelletektől, és sok vakoknak ada látásnak ingyenébe való ajándékát.
verso 22
és felelvén mondá őnekik. menjetek el, és vigyetek követséget az Jánosnak azokról, melyeket láttatok, és hallottatok, az vakoknak szemeknek világossága vagyon, az sánták járnak, az poklosok megtisztultatnak, az siketek hallanak, az halottak feltámadnak, az szegényeknek evangélium hirdettetik,
verso 23
és boldog minden, ki meg nem botránkozik énrajtam.
verso 24
és mikoron elmentenek volna az János tanítványai, ezt kezde mondani az népeknek János felől, mi látni mentetek ki az pusztába? hogy nádat lássatok-e, mely az széltől ide és tova vettetik?
verso 25
de mi látni mentetek ki, hogy lágy ruhákba öltözött embert lássatok-e? íme az kik fényes ruhába öltöznek, és az kik gyönyörűséges életet viselnek az királyoknak palotáiban vannak.
verso 26
de mi látni mentetek ki, hogy prófétát lássatok-e? bizony mondom tinektek, nagyobb látni mentetek, hogynem prófétát látni?
verso 27
ez az, kiről meg vagyon ez írván. íme én elbocsátom az én angyalomat az te személyednek előtte, ki megkészíti az te utadat teelőtted.
verso 28
mondom kediglen tinektek: asszonyi állatoknak szülöttei között senki nincsen nagyobb próféta János baptistánál. demaga az, ki kisebb az Istennek országában, nagyobb őnálánál.
verso 29
és mind az egész nép és mind az fukarok igaznak ítélék az Istent ezeket hallván, megkeresztelkedvén az Jánosnak keresztségével.
verso 30
az farizeusok kediglen és az törvénytudók az Istennek tanácsát megutálák őmaguknak ellene, és meg nem keresztelkedének őtőle.
verso 31
mondá kediglen az Úristen. mihez mondjam hasonlatosnak ez ilyen fajú embereket? és mihez vannak hasonlatosak?
verso 32
hasonlatosak az gyermekekhez, kik az vásárt ülnek, kik őközöttük kiáltanak, és ezt mondják: sípolánk tinektek, és nem táncolátok. siralmat fúvánk nektek, és nem sírátok.
verso 33
mert eljött az János baptista, ki sem kenyeret nem eszik, sem bort nem iszik, és ezt mondjátok: ördög vagyon benne.
verso 34
eljött az embernek Fia, ki eszik és iszik, és ezt mondjátok: láss nagy ehető és nagy bor iható embert, ki az fukaroknak és az bűnösöknek barátja.
verso 35
és igaznak ítélteték az Istennek bölcsessége az ő fiaitól mindenektől.
verso 36
kéri vala kediglen őtet némely az farizeusoknak közüle, hogy nála ebéljenek, és az farizeusnak házába bemenvén asztalhoz üle.
verso 37
és íme egy asszonyi állat ki az városban bűnös nevet visel vala, mihelyen megérté, hogy asztalhoz ült volna az farizeusnak házában, egy pohárt vőn vele oda kenettel tele,
verso 38
és az ő lábaihoz hátul álla sírván, és könnyhullatásaival kezde öntözni az ő lábait, és az ő fejének hajaival megkeni vala, és az ő lábait csókolgatja vala, és az kenettel megkeni vala.
verso 39
látván kediglen ezt az farizeus, az ki őtet házához hívta vala szóla ő magában, és mondá. ha próféta volna ez, bizony tudná, ki legyen ez asszony, és minemű, ki őtet illeti, mert az bűnös asszony ez.
verso 40
és felelvén Jézus mondá őneki. Simon, valami beszédem vagyon teveled. és az mondá: mester, mondd meg.
verso 41
két adósa vala egynémely embernek, ki kölcsön pénzt szokott vala adni, az egyik adós vala őneki ötszáz dénár pénzzel, és az másik ötvennel.
verso 42
mikor kediglen azoknak nem volna honnan megadniuk, ingyen megengedé mind az kettőnek. ezek közül annak okáért mondd meg, melyik fogja inkább szeretni őtet?
verso 43
felelvén Simon mondá: azt vélem, hogy az, az kinek az többet engedte meg ingyen. és Jézus mondá: igaz ítéletet től.
verso 44
és az asszonyhoz fordulván mondá az Simonnak: látod-e ez asszonyt? bejövék az te házadba, lábaimnak vizet sem adál, ez asszony kediglen könnyeivel öntöze meg az én lábaimat, és az fejének hajaival kene meg.
verso 45
meg sem csókolál engemet, ez kediglen, mitől fogva bejöttem, meg nem szűnék az én lábaimat csókolgatni.
verso 46
az én főmet olajjal sem kenéd meg, ez kediglen kenettel kene meg az én lábaimat,
verso 47
minek okáért mondom teneked: megbocsáttassanak őneki az ő sok bűnei, mert nagy szeretet lőn őbenne. az kinek kediglen kevesebb bocsánat adatik, ebben kevesebb szeretet vagyon.
verso 48
mondá kediglen az asszonynak: megbocsáttatnak teneked az te bűneid.
verso 49
és az kik egyetembe asztalhoz ültenek vala, kezdének mondani őmagukban: kicsoda ez, ki az bűnt is megbocsátja?
verso 50
mondá kediglen az asszonynak: az te hited tartott meg veszedelemtől téged, menj el békességgel.
Libros
