Az Szent Pál apostolnak levele, melyet az rómabelieknek írt
capítulo 1
verso 1
én, Pál, Jézus Krisztusnak szolgája, hivatalos apostola, az Istennek evangéliumára magamnak kiválasztám,
verso 2
melyet ennek előtte ígért vala az ő prófétáinak általa az szent írásokban
verso 3
az ő fiának felőle, ki test szerint Dávidnak magából támadott vala,
verso 4
ki nyilván megjelenteték, hogy Istennek fia legyen, hatalmassággal az megszentelésnek lelke szerint, ebből, hogy feltámada halottaiból az Jézus Krisztus, az mi urunk,
verso 5
kinek általa vőm én ez Istennek kedvét és ez apostolságot, hogy minden pogány népek között legyenek, kik az ő nevébe való hitre hajoljanak,
verso 6
kiknek közüle vagytok ti is Jézus Krisztusnak hivatalosi.
verso 7
mindeneknek, kik Rómában vagytok, Istennek szerelmes népének és hivatalos szentinek, kívánok az Istentől, az mi Atyánktól, és az mi urunk Jézus Krisztustól isteni kedvet és békességet.
verso 8
először hálát adok az én Istenemnek, az Jézus Krisztusnak általa mind tifelőletek, hogy híre vagyon mind ez egész világon, hogy ti az hitre fordultatok.
verso 9
mert bizonyságom énnekem az Isten, kit az én lelkemmel tisztelek az ő fiának evangéliumában,
verso 10
hogy szüntelen teszek emlékezetet tifelőletek az én imádságimban, mindenkoron ezt kérvén, hogy tihozzátok mehessek, ha valamiképpen elvégezetre valamikoron az Istennek akaratából tihozzátok jó utam történjék.
verso 11
mert kívánlak titeket látni, hogy valami lelki ajándékban közössé tegyelek titeket, kivel megerősüljetek.
verso 12
azaz, hogy közönséges vigasztalást vegyek tiközöttetek az ti egymás között való hiteteknek általa, és egyetembe az én hitemnek általa.
verso 13
akarom, hogy tudásotokra legyen, atyámfiai, hogy gyakorta volt szándékom, hogy tihozzátok menjek, jóllehet, megtartóztattam legyen mind ez napiglan, ez végre, hogy valami hasznot tennék tiközöttetek is, miképpen az egyéb pogány népek között is.
verso 14
mind görögöknek és mind egyéb idegen népeknek, mind tudósoknak és mind tudatlanoknak tartozom,
verso 15
ekképpen az mennyire énnekem ajándékom vagyon, kész vagyok tinektek is, kik Rómában vagytok, prédikálni,
verso 16
mert nem szégyenlem én az Krisztusnak evangéliumát, mert az Istennek tehetsége az, mindennek üdvösségére, ki hiszi. először az zsidó népnek, azután az görög népnek,
verso 17
mert az Istennek igazsága az evangéliumnak általa nyilatkozik ki, hitből hitre. mert meg vagyon írván. az igaz kediglen hitből fog élni.
verso 18
mert kinyilatkozik az Istennek haragja az mennyországból, embereknek minden gonosz voltuknak és hamisságuknak ellene, kik az megismert igazságot hamis dologban tartják.
verso 19
annak okáért, hogy nyilván vagyon őnáluk az ismeret, melyet az Istentől vehet valaki. mert az Isten megnyilatkoztatja őnekik.
verso 20
mert valami dolgokat az emberek meg nem láthatnak az Istennek dolgaiban, azokat jól megláthatják, mikoron az ő sok műveinek általa megértheti minden azokat, és az ő öröktől fogva való hatalmasságát és istenségét. azért, hogy magukat meg ne menthessék.
verso 21
annak okáért, hogy mikoron megismerték legyen az Istent, nem akképpen tisztelék, mint Istent, és hálálatosak nem voltanak őneki, hanem megcsalattanak az ő gondolatuknak általa, az sötét befogta az ő tudatlan szívüket,
verso 22
mikor ő magukat bölcseknek hinnék lenni, esztelenek lőnek,
verso 23
és elváltoztaták az halhatatlan Istennek felséges voltát más képnek általa, nem csak halandó embernek kifaragott képére, hanem annak felette olyra, mely hasonlatos madaraknak, és barmoknak és mászó férgeknek képéhez.
verso 24
annak okáért az Isten is fertelmességbe engedé őket esni az ő szívüknek gondolatában, hogy önnönközöttük gyalázattal illessék az önnön testüket,
verso 25
kik elváltoztatták az ő igaz tiszteletét hamis tiszteletre, és tisztelék és imádák az teremtett állatokat az teremtő Istennek felette, kit dicsérni kell mindörökké. ámen.
verso 26
annak okáért gyalázatos kívánságba engedé az Isten őket esni. mert az ő asszony népi is elváltoztaták az természetnek folyását oly folyásra, mely természetnek ellene vagyon.
verso 27
és azonképpen az férfiak is az asszonyemberekkel való élésnek természet szerint való folyását elhagyván, ő maguknak éktelen kívánságukra felgerjedének, egyik az másiknak éktelen kívánságára, az férfiak az férfiaknak éktelen kívánságára, utálatos dolgot művelvén, és az ő tévelygésüknek jutalmát, az mint illék, ő magukra vivék.
verso 28
és miképpen jónak nem láttaték őnekik, hogy az Istent megismernek, azonképpen az Isten is oly észbe engedé őket esni, mely nem dicséretes. hogy oly dolgokat művelnének, melyet nem kell vala művelniük.
verso 29
kik betelének minden bűnnel, paráznasággal, csalárdsággal, telhetetlenséggel, gonoszsággal, kik teljesek irigységgel, gyilkossággal, háborgással, álnoksággal, kik gonosz erkölcsűek,
verso 30
árulók, rágalmazók, istengyűlölők, bosszúságtevők, kik magukat fenn viselik, dicsekedők, gonosz dolgoknak lelői, kik atyjuknak szavát nem fogadják,
verso 31
értelem nélkül valók, kik szerzett dolgoknak nem állanak, kik semmit nem hajtanak azokhoz, kiket természet szerint szeretni kell vala, kik békességre nem hajolnak, irgalmasság nélkül valók.
verso 32
kik mikoron az Istennek igazságát tudták legyen, hogy méltók legyenek halálra azok, kik ilyen dolgokat tesznek, nem csak az olyan dolgokat teszik, hanem annak felette egyaránt dicsérik azokkal, az kik teszik.
Libros
