Az Szent Pál apostolnak második levele, melyet az Timóteusnak írt
capítulo 1
verso 1
én, Pál, Istennek akaratjának általa Jézus Krisztusnak apostola, az életnek ígérete szerint, mely az Krisztus Jézusban vagyon.
verso 2
írom ez levelet Timóteusnak, szerelmes fiamnak. kívánok teneked az Atyaistentől és az mi Urunk, Jézus Krisztustól kedvet, irgalmasságot és békességet.
verso 3
hálát adok az Istennek, kit tiszta lelkiismerettel imádok mind az én eleimtől fogva, hogy szünetlen emlékezetet teszek terólad az én imádságimban éjjel és nappal.
verso 4
kívánván tégedet látni, megemlékezvén az te könnyhullatásidról, hogy örömmel beteljesedjem.
verso 5
mi helyen eszembe jut az tettetés nélkül való hit, mely tebenned vagyon, mely vala először az te nagyanyádban, az Loiszban és az te anyádban, az Eunikéban, bizonnyal tudom, hogy tebenned is.
verso 6
annak okáért intelek tégedet, gerjeszd fel az Istennek ajándékát, mely tebenned vagyon az én kezeimnek rád való vetésének általa.
verso 7
mert nem adta minekünk az Isten félelmességnek lelkét, hanem tehetségnek és szeretetnek és józanságnak lelkét.
verso 8
annak okáért ne szégyenljed te tanúbizonyságot tenned az mi Urunkról, se valami szégyenlésed ne legyen énfelőlem, ki annak foglya vagyok. hanem légy részes az evangéliumért való sanyarúságokban az Istennek hatalmassága szerint,
verso 9
ki üdvözíte minket, és elhíva szent hivatallal nem az mi művelkedetünk szerint, hanem az ő elvégezett akaratja és kedve szerint, mely bizony az, hogy adattaték minekünk az Krisztus Jézusnak általa öröktől fogva való időknek előtte.
verso 10
de megjelenteték mostan az mi Üdvözítőnknek, az Jézus Krisztusnak megjelenésének általa. ki az halált bizony ahogy elrontá, az életet kediglen és az halhatatlanságot világra hozá az evangéliumnak általa,
verso 11
mely evangéliumhoz vetének engemet, hogy prédikátor legyek, és apostol és pogányoknak doktora.
verso 12
és ezeket is ez okért szenvedem, demaga nem szégyenlem, mert tudom, és bizonyos vagyok benne, hogy hatalma legyen annak, akire hűm, megőrizni amaz napra azt, amit őnála letevék.
verso 13
szemed előtt forogjanak az üdvösséges beszédek, melyeket éntőlem hallál hittel és szeretettel, mely az Krisztus Jézusban vagyon.
verso 14
tarts meg az Szentléleknek általa, mely mibennünk lakozik, az evangéliumnak nemes letett marháját.
verso 15
tudod ezt, hogy elfordulának éntőlem mind, kik Ázsiában vannak, és kiknek közüle vagyon az Figellusz és Hermogenész.
verso 16
irgalmasságot tegyen az Úristen az Oneziforusznak házabeli népivel, mert gyakorta megnyugodta engemet, és szemérme nem tartá ő magának az én fogságomat,
verso 17
hanem mikoron Rómában volna, nagy igyekezettel megkerese engemet, és megtalála.
verso 18
adja őneki az Úristen, hogy leljen irgalmasságot az Úristennél az utolsó napon. és mely nagy sokakban szolgált legyen Efezusban, te jobban tudod.
Libros
