Az Szent Pál apostolnak levele, melyet az galáciabelieknek írt

capítulo 1


Capítulos:

1 2 3 4 5 6


verso 1

én Pál, ki nem emberektől, sem embereknek általa vagyok apostol, hanem az Jézus Krisztusnak és az Atyaistennek általa, ki feltámasztá azt halottaiból,


verso 2

és mind az atyafiak, kik énvelem vannak, írjuk ez levelet az Galáciában való egyházbeli népeknek.


verso 3

kívánunk tinektek az Istentől, az mi Atyánktól, és az mi Urunk Jézus Krisztustól isteni kedvet és békességet,


verso 4

ki ő magát adá az mi bűneinkért, hogy kivenne minket ez jelenvaló gonosz világból az Istennek, az mi Atyánknak akarata szerint,


verso 5

kinek dicséret adassék mindörökkön örökké! ámen.


verso 6

csodálok rajta, hogy az Krisztustól, ki elhíva titeket az ő hozzátok való kedvinek általa, ilyen hamar más evangéliumra vitettek,


verso 7

mely nem egyéb, hanem vannak nekik, kik megháborítanak titeket, és akarják elfordítani az Krisztus evangéliumát.


verso 8

de még ha én magam prédikálnék is, avagy az angyal prédikálna az mennyországból tinektek evangéliumot ennek kívüle, amelyet prédikáltunk tinektek, átkozott dolog legyen!


verso 9

miképpen ennek előtte is megmondám, mostan is ismét megmondom: ha valaki prédikáland tinektek evangéliumot ennek kívüle, amelyet vétek, átkozott dolog legyen!


verso 10

mert mostan emberi dolgokra intek-e, avagy isteni dolgokra? avagy embereknek igyekezem-e magamat kelletnem? mert ha ez ideiglen embereknek kellettem volna magamat, az Krisztus szolgája nem volnék.


verso 11

megjelentem kediglen tinektek, atyámfiai, az evangéliumot, amelyet én prédikáltam, hogy nem ember által vagyon.


verso 12

mert én nem embertől vettem azt, sem embertől nem tanultam, hanem az Jézus Krisztusnak megjelenésének általa.


verso 13

mert hallottátok, miképpen forgottam legyen én az zsidó törvényben régenten, hogy felette igen háborgatom vala az Istennek egyházbeli népét, és pusztítom vala azt.


verso 14

és gyarapodom vala az zsidó törvényben sokaknak felette, kik az én nemzetemben énvelem egykorúak valának, mikoron felette igen adtam volna magamat az én eleimtől szerzett dolgokra.


verso 15

de minek utána jónak láttaték ez az Istennek, ki magának kiválasztott vala engemet még az én anyámnak méhében, és elhíva az ő kedvének általa evégre,


verso 16

hogy kijelentené az ő Fiát énáltalam, hogy prédikálnám őtet az pogányoknak közötte, meg nem láttatám mindjárt az evangéliumot az testtel és az vérrel,


verso 17

sem meg nem térék Jeruzsálembe az énelőttem való apostolokhoz, hanem elmenék Arábiába, és újonnan térék meg Damaszkuszba.


verso 18

annak utána három esztendőnek utána Jeruzsálembe megtérék, hogy meglátnám Pétert, és őnála tizenöt napon lakozám.


verso 19

az apostolok közül kediglen egyebet senkit nem láttam, hanem Jakabot, az Úristennek atyafiát.


verso 20

ím, az Isten előtt, hogy hamisat nem mondok ezekben, amelyeket írok.


verso 21

annak utána Szíriának és Kilikiának tartományába menék.


verso 22

ismeretlen valék kediglen személyem szerint az Zsidóországban való egyházbeli népek között, kik az Krisztus hitében valának.


verso 23

hanem csak ez hír vala őnáluk: az, ki egyszer háborgat vala minket, ám mostan az hitet prédikálja, melynek régenten romlására vala.


verso 24

és dicséretet tesznek vala az Istennek énbennem.

Capítulos:


Libros