Az Szent Pál apostolnak levele, melyet az galáciabelieknek írt
capítulo 4
verso 1
ezt mondom kediglen, valamennyi ideiglen az örökös gyermek semmiben nem különb az szolgától, jóllehet, mindeneknek ura legyen,
verso 2
hanem az nevelőknek és az dolgosoknak birtokuk alatt vagyon mindaddig, míg az ő atyja ezt elvégezte.
verso 3
ezenképpen mi is, mikoron gyermekek volnánk, ez világi teremtett állatoknak birtoka alatt valánk, és szolgálat alá valánk vettetvén.
verso 4
de minek utána eljött volna az időnek beteljesedése, elbocsátá az Isten az ő Fiát, ki asszonyi állattól születék, és ki az ó törvény alatt lőn,
verso 5
hogy megváltaná azokat, kik az ó törvénynek birtoka alatt valának, hogy őneki fiai lennénk, kiket ő fiaivá fogada.
verso 6
hogy mivel kediglen az Isten fiai vagytok, az Isten az ő Fiának lelkét az ti szívetekbe bocsátá, melynek általa imádságunkban ezt kiáltjuk: atya, Atya!
verso 7
annak okáért immáron nem vagy szolga, hanem fiú, hogyha fiú vagy, az Istennek örököse is vagy az Krisztusnak általa.
verso 8
de még akkor, mikoron az Istennek ismeretire nem jutottatok volna, azoknak tésztek vala szolgálatot, kik természet szerint nem Istenek.
verso 9
de mostan, minek utána az Istennek ismeretire jutátok, sőt, inkább minek utána az Isten titeket az ő ismeretire hoza, mi módon fordultok újonnan evilági erőtlen és magának jó tehetetlen teremtett állatokra, és mi módon akartok ismét újonnan azoknak szolgálni?
verso 10
napokat és holnapokat és időket és esztendőket megválasztván üdültök.
verso 11
féltelek titeket, hogy hiába ne tettem legyen munkát tiveletek.
verso 12
atyámfiai, kérlek titeket, legyetek úgy, mint én vagyok, mert én is úgy vagyok, mint ti. semmiben meg nem sértettetek engemet.
verso 13
tudjátok, hogy az testnek erőtlen voltának általa prédikálám én tinektek az evangéliumot ennek előtte,
verso 14
és az énfelőlem való bizonyságvételt, mely az testben vala, meg nem utálátok, sem el nem vetétek, hanem úgy tartátok engemet, mint egy Istennek angyalát, mint az Krisztus Jézust.
verso 15
annak okáért hol vagyon az ti boldogságtok? mert tanútok vagyok ebben tinektek, hogyha lehetett volna, szemeiteket is kivájattátok volna énértem.
verso 16
annak okáért az igazmondásért ellenséggé vőtök-e engemet?
verso 17
nem jól kívánnak titeket bírni, sőt, ki akarnak titeket zárni, hogy őket kívánatossággal kövessétek.
verso 18
jó dolog kediglen jó dologban kívánatossággal követnetek mindenkoron, és nem csak akkoron, mikoron tinálatok jelen vagyok.
verso 19
fiacskáim, kiket ismét újonnan kezdék szülni, mindaddiglan, mígnem az Krisztus tibennetek ábrázatot vegyen.
verso 20
akarnám, hogy jelen volnék tinálatok, és elváltoztatnám az én szómat, mert nem tudom, mit tegyek tifelőletek.
verso 21
mondjátok meg énnekem, kik az ó törvénynek birtoka alatt akartok lenni, az törvényt nem hallgatjátok-e?
verso 22
mert meg vagyon írva, hogy Ábrahámnak két fia volt, egyik az szolgáló renden való asszonytól, és egyik az szabad renden valótól.
verso 23
de az, ki az szolgáló renden valótól születék, test szerint születék, az, ki kediglen az szabad rendben valótól, isteni ígéretnek általa születék.
verso 24
mely dolgok másunnan vett beszédnek általa mondattatnak. mert az két testamentumot jegyzik ezek. és ezeknek egyik az Sínai-hegyről vőn eredetet szolgálatra nemzvén, mely hegy Hágárnak is hívattatik.
verso 25
mert az Hágár ugyanazon hegy Arábiában, melyet Sínai-hegynek hínak, az város felé vagyon kediglen, melyet mostan Jeruzsálemnek hínak, szolgálatban él kediglen az ő fiával.
verso 26
de az Jeruzsálem, mely odafel vagyon, szabad állapotban vagyon, mely mindenikünknek anyja.
verso 27
mert meg vagyon írva: örülj, te meddő asszony, ki gyermeket nem szülsz, fakaszd ki szódat, és kiálts, ki gyermeket nem kezdesz hozni. mert az elhagyott asszonynak több fiai lesznek, hogynem mint annak, akinek férje vagyon.
verso 28
mi kediglen, atyámfiai, az ígéretnek fiai vagyunk az Izsák szerint.
verso 29
de miképpen akkoron, aki test szerint született vala, háborgatja vala azt, aki lélek szerint született vala, ugyanazonképpen vagyon mostan is.
verso 30
de hogy mond az Írás? vesd el tetőled az szolgáló renden való asszonyt az ő fiával egyetembe, mert örökös nem leszen az szolgálónak fia az szabad állapotbeli asszonynak fiával.
verso 31
annak okáért, atyámfiai, nem vagyunk az szolgálónak fiai, hanem az szabad állapotbelinek.
Libros
