Az Szent Pál apostolnak levele, melyet az Filemonnak írt

verso 1

én, Pál, Jézus Krisztusnak foglya, és Timóteus, az atyafiú, írjuk ez levelet az Filemonnak, ki minekünk szerelmes atyánkfia,

verso 2

és ez szolgálatban társunk, és az Appia asszonynak, ki minekünk szerelmes, és az Archippusznak, ki minekünk vitézlő társunk, és az te házadnál való keresztyéneknek gyülekezetének.

verso 3

kívánunk tinektek az Istentől, az mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól, kedvet és békességet.

verso 4

hálát adok az én Istenemnek mindenkoron, emlékezetet tévén terólad az én imádságimban,

verso 5

mikoron halljam az te szeretetedet és hitedet, mellyel vagy az Úr Jézushoz és minden szentekhez,

verso 6

hogy az te hitednek közönséges voltának ereje legyen, minden jónak megismeretében, mely tibennetek vagyon az Krisztus Jézushoz.

verso 7

mert sok örömünk és vigasztalásunk vagyon az te szeretetedből, atyámfia, hogy az szenteknek szívüket és jonhukat megnyugattad legyen.

verso 8

annak okáért, jóllehet, az Krisztusban nagy bizodalmam legyen, hogy parancsolhassak teneked az dologban, amire tartozol vala,

verso 9

demaga az szeretetért kérlek inkább én, Pál, ilyen vén ember lévén, mostan kediglen az Jézus Krisztusnak foglya is lévén.

verso 10

kérlek kediglen az én fiamért, melyet az én fogságomban nemzék, az Onezimuszért,

verso 11

ki ennek előtte teneked használatlan szolga volt, mostan kediglen mind énnekem és mind teneked igen hasznos,

verso 12

kit megküldék. te kediglen őtet, azaz az én szívemet és jonhomat fogadd hozzád,

verso 13

kit én meg akarok vala tartani énnálam, hogy te helyedbe szolgálna énnekem az evangéliumért való fogságimban,

verso 14

de semmit nem akarék tenni az te akaratod nélkül, hogy az jóra, olymint szükségből, ne kényszeríttetnél, hanem amit tennél, szabad akaratod szerint tennéd.

verso 15

mert netalán azért távozott volt el tőled egy ideiglen, hogy őtet úgy vennéd ismét hozzád, mint ki örökké tenálad maradna,

verso 16

nem úgy immáron, mint szolgát, hanem ki szolgának felette volna, azaz szerelmes atyafiút, jelesben énnekem, mennyivel inkább kediglen teneked, mind testben és mind Úristenben?

verso 17

annak okáért ha közösöddé tartasz engemet, fogadd hozzád őtet, mint engemet.

verso 18

hogyha valamiben megbántott tégedet, avagy valamivel tartozik, azt énrám tudjad.

verso 19

én, Pál, tulajdon kezemmel írám. én beccsel megfizetém, és meglakolok róla, hogy ne mondjam teneked, hogy te magaddal is annak felette tartozol énnekem.

verso 20

úgy, atyámfia. én teveled élek az Úristenben. nyugoszd meg az én szívemet és jonhomat az Úristenben.

verso 21

írám ezt teneked bízván az te engedelmességedben, tudván, hogy ennél nagyobbat is megtégy, mint mondom.

verso 22

egyetembe kediglen erre is kérlek, hogy szerezz szállást énnekem. mert reménylem, hogy az ti imádságotoknak segítségével ingyen fognak megadni engemet tinektek.

verso 23

köszönnek teneked ezek, Epafrász, kivel együtt vagyok fogva az Krisztus Jézusban.

verso 24

Márk, Arisztarchusz, Démász, Lukács, kikkel együtt munkálódom.

verso 25

az mi Urunk, Jézus Krisztusnak kedve legyen az ti lelketekkel! ámen.

Capítulos:

1