Evangélium Szent Lukács írása szerint

capítulo 1


Capítulos:


verso 1

mivel hogy sokan erőlködének rajta, hogy renddel írásba beszerzenék az lett dolgokat, melyeknek miközöttünk teljességgel való bizonysága vagyon,


verso 2

miképpen előnkbe adták minekünk azok, az kik eleitől fogva szemükkel látták, és szolgálatot is tettenek azokban, az melyeket beszéllenek vala,


verso 3

jónak láttaték énnekem is, ki végre azokkal együtt jár-kel, hogy minden dolgokról eleitől fogva nagy szorgalmatossággal megtudakozván, innét tova azokat teneked megírnám jó Teofil,


verso 4

hogy jobban megismerend azoknak bizonysággal való voltát, melyekre beszéd szerint taníttattál volt. első rész.


verso 5

vala Heródesnek zsidóországbeli királynak idejében egynémely egyházi ember, kinek Zakariás vala neve, ki az Abijának napszám szerint való rendjéből vala, és az ő felesége az Árontól nemzetett leányok közül való vala, kinek Erzsébet vala neve.


verso 6

igazak valának kediglen mindketten az Istennek előtte, és őmagukat viselik vala minden megfeddés nélkül az Úristennek minden parancsolatjában, és minden jó művelkedetekben, melyek embert igaznak mutatnak.


verso 7

és nem vala őnekik magzatjuk. annak okáért, hogy az Erzsébet meddő vala, és mindketten elmulatták vala idejüket.


verso 8

lőn kediglen ez, mikoron az Zakariás az Isten előtt az egyházi szolgálatban foglalatos volna az ő napszám szerint való endjében,


verso 9

az egyházi embereknek szolgálatjuknak szokása szerint őrá esék az nyíl, hogy az templomba bemenne tömjénezni.


verso 10

és mind az népnek sokasága kívül imádkozik vala az tömjénezésnek óráján.


verso 11

látá kediglen az Zakariás az Úristennek angyalát, hogy az oltáron jobb felől állana, melyen szoktanak vala tömjénezni.


verso 12

ezt látván az Zakariás megrettene, és nagy félelembe esék.


verso 13

mondá kedig lenn őneki az angyal: Zakariás, ne félj, mert meg meghallgattatott az te könyörgésed, és az te feleséged az Erzsébet fiat szül teneked, és Jánosnak nevezed őtet,


verso 14

és nagy örömed leszen teneked, és nagy vigasságod, és az ő születésén sokan örülnek.


verso 15

mert nagy leszen az Úr Istennek előtte, és sem bort sem valami egyéb megrészegítő állatot nem iszik, és Szentlélekkel betelik még az ő anyjának méhében.


verso 16

és az Izraelnek fiai közül sokat megfordít az ő urukhoz Istenükhöz.


verso 17

és ő őelőtte eljő az Illésnek lelkével és tehetségével, hogy megfordítsa az atyáknak szíveit az ő fiúhoz, és az engedetleneket az igazaknak bölcsességére, hogy kész népet szerezzen az Úristennek.


verso 18

és mondá az Zakariás az angyalnak: miből ismerem meg ezt. mert én vén ember vagyok, és az én feleségem is immáron elmúlatta idejét.


verso 19

és felelvén az angyal mondá őneki: én Gábriel vagyok, ki az Istennek előtte állottam, és ki azért küldettettem, hogy teveled szóljak, és ez örvendetes dolgokat teneked megmondjam,


verso 20

és íme következik ez, hogy veszteglésben lész, és nem szólhatsz mind az napiglan, melyen ezek meglesznek, azért hogy nem híl az én beszédemnek, melyek beteljesednek, mikoron ideje leszen.


verso 21

és az nép várja vala Zakariást, és csodálják vala, hogy az templomban késnek.


verso 22

mikoron kediglen kiment volna az templomból, nem szólhat vala őnekik. és megismerik hogy látást látott volna az templomban. és ő int vala azoknak, és némán marada.


verso 23

és történék ez, mikoron beteljesedtenek volna az ő templomban való szolgálatjának napjai. az ő házához mene.


verso 24

ez napoknak utána kediglen Erzsébet, az ő felesége méhében magzatot fogada, és öt holdnapon rejtekben tartja vala magát, és ezt mondja vala:


verso 25

így tőn énvelem az Úristen az napokban, melyekben rám tekinte, hogy eltenné az én emberek között való szidalmamat.


verso 26

hatodik hónapban kediglen elbocsáttaték az Gábriel angyal az Istentől Galileának városába, melynek neve Názáret,


verso 27

az szűzhöz, mely jegyben vala egy férfinél, kinek József vala neve, és ki Dávidnak házából származott vala, és az szűznek Mária vala neve.


verso 28

és az angyal az szűzhöz bemene, és mondand: üdvözlégy kedves szűz. az Úr teveled vagyon. áldott vagy te asszonyi állatoknak közötte.


verso 29

az szűz kediglen mikor ezt hallotta volna, meg megháborodék az angyalnak beszédén, és gondolkodik vala rajta minemű köszönet volna ez.


verso 30

és mondá az angyal őneki: ne félj Mária. mert kedvet leltél az Istennél.


verso 31

íme méhedbe magzatot fogadsz, és fiat szülsz, és Jézusnak nevezed őtet.


verso 32

és ez fiú nagy leszen, és az felséges Istennek fiának hívattatik. és őneki adja az Úristen az ő atyjának, Dávidnak székét,


verso 33

és az Jákobnak házán mindörökké uralkodik, és az ő országának vége nem leszen.


verso 34

mondá kediglen Mária az angyalnak: mint leszen az, mert én férfit nem ismerek?


verso 35

és felelvén az angyal mondá őneki: Szentlélek felől terád száll, és az felséges Istennek hatalmassága árnyékával befog tégedet. annak okáért ez is, az mely szentséges születtetik tetőled, Istennek fiának hívattatik.


verso 36

és íme az Erzsébet az te rokonságod, ő is fiat fogadott az ő vénségében, és ez hónap hatod az Erzsébetnek, mely meddőnek hívattatik vala.


verso 37

mert az Istennél akármi beszéd sem leszen lehetetlen.


verso 38

mondá kediglen Mária: íme az Úr szolgáló leánya, legyen énnekem az te beszéded szerint. és elméne őtőle az angyal.


verso 39

felkelvén kediglen Mária az napokban nagy sietséggel az hegyközbe mene, az Júda nevű városba,


verso 40

és bemene Zakariásnak házába, és nagy szeretettel köszöne Erzsébetnek.


verso 41

és lőn ez, hogy hallá az Erzsébet az Máriának köszönetét, indulást tőn az gyermek az ő méhében, és Szentlélekkel betelék az Erzsébet,


verso 42

és nagy felszóval kiálta, és ezt mondá: áldott vagy te asszonyoknak közötte, mert áldott az te méhednek gyümölcse.


verso 43

és honnan vagyon énnekem ez, hogy az Úristennek anyja énhozzám jöjjön?


verso 44

mert íme, minek utána az te köszönésednek szava az én füleimbe jött volna, indulást tőn az gyermek örvendezésnek miatta az én méhemben?


verso 45

és boldog asszonyi állat az, ki az Istennek hitt.


verso 46

mert azoknak be beteljesedésük megleszen, az melyek meg vannak mondva az Úr Istentől őneki. és mondá az Mária: felmagasztalja az én élő lelkem az Úristent,


verso 47

és örvendez az én okos lelkem az én üdvözítő Istenemben.


verso 48

mert az ő szolgáló leányának alávaló voltára tekinte. és íme ennek utána boldognak fognak mondani engemet minden nemzetségek.


verso 49

mert nagyságos dolgokat tőn énvelem az hatalmas, és kinek az ő neve szent.


verso 50

és az ő irgalmassága nemzetségről nemzetségre vagyon azokon, az kik őtőle félnek.


verso 51

erőt tőn az ő karjának általa, ide és tova elszaggata kevélyeket az ő szívüknek gondolatjával.


verso 52

lehánya hatalmasokat székekből, és fel felmagasztala alávalókat.


verso 53

éhezőket betölte jókkal, és gazdagokat üresen bocsáta el.


verso 54

őhozzá vivé Izraelt az ő gyermekét, hogy megemlékeznék az irgalmasságról.


verso 55

miképpen szólt az mi atyáinknak az Ábrahámnak, és az ő magzatjának mindörökké.


verso 56

lakozék kediglen Mária az Erzsébettel közel három hónapig, és megtére az ő házához.


verso 57

Erzsébetnek kediglen szülésének ideje betelék, és fiút szüle,


verso 58

és meghallák az ő szomszédságai és rokonságai, hogy az Úristen nagyképpen megmutatta volna az ő irgalmasságát őhozzá, és örvendeznek vala vele.


verso 59

és lőn ez nyolcad napon, eljövének, hogy az gyermeket körülmetéljék, és az ő atyjának nevén Zakariásnak hívják vala őtet,


verso 60

és felelvén az ő anyja mondá: nem, hanem János legyen neve.


verso 61

és mondának őneki: senki nincsen az te rokonságodban, ki ez névvel hívattassék.


verso 62

intenek vala kediglen az ő atyjának, minek akarná nevezni őtet,


verso 63

és az atyja táblácskát kére, és ezt írá mondván: János az ő neve, és mind elcsodálkozának.


verso 64

megnyilatkozék kediglen az ő szája legottan, és az ő nyelve, és szól vala dicsérvén az Istent,


verso 65

és minden ő szomszédságán nagy félelem lőn, és mind ez beszédek hirdettetnek vala Zsidóországnak minden hegyes tartománya szerte,


verso 66

és mindenek, kik hallották vala, az ő szívükbe helyheztetik vala, és ezt mondják vala: vajon mi leszen ez gyermekben? és az Istennek keze vala ővele,


verso 67

és az Zakariás, az ő atyja, Szentlélekkel betelék, és prófétála, és ezt mondá:


verso 68

dicséretes Úr az Izraelnek istene, mert meglátogatá és váltságot szerze az ő népének.


verso 69

és az mi megmaradásunknak szarvát emelé fel, az ő gyermekének Dávidnak házában.


verso 70

miképpen szólt az ő szent prófétáinak szájuknak általa, kik ez világnak kezdetétől fogva voltanak.


verso 71

hogy jövendőre megszabadulnánk az mi ellenségeinktől és mindeneknek kezeiből, kik minket gyűlölnek.


verso 72

hogy irgalmasságot tenne az mi atyáinkkal, és megemlékeznék az ő szent testamentumáról.


verso 73

és hogy beteljesítené esküvését, melyre megesküdött vala Ábrahámnak, az mi atyánknak, és ezt meg megadná minekünk,


verso 74

hogy az mi ellenségünknek kezeiből kiszabadultatván félelem nélkül szolgálnánk őneki.


verso 75

szent élettel és igazsággal őelőtte, az mi életünknek minden napjában.


verso 76

és te gyermek, jövendőre az felséges Istennek prófétájának hívattatsz, mert az Úristennek személyének előtte elöl mégy, hogy az ő útjait megkészítsed,


verso 77

és hogy az ő népének üdvösségnek tanúságát adjad az ő bűnüknek bocsánatában.


verso 78

az mi Istenünknek könyörületes szívének és jonhának általa, mellyel minket meglátogata az feltámadott nap az magasságból.


verso 79

hogy világosságot adna azoknak, az kik sötétségben és halálnak árnyékában ülnek vala, hogy az mi lábainkat békességnek útjára igazgatná.


verso 80

az gyermek kediglen növekedik vala, és erőt viszen vala lelke szerint, és puszta helyeken vala mind az ideiglen, mígnem előjönne az nap, melyen ki kell vala jelenni az Izraelnek népének.

Capítulos:


Libros