Evangélium Szent Lukács írása szerint
capítulo 2
verso 1
lőn kediglen ez az napokban parancsolatot ada ki az Augustus császár, hogy szám szerint beírnák mind ez egész világot.
verso 2
ez számlálás első vala, mikoron Kviriniusz Szíriát tisztül bírná.
verso 3
és mindenek elmennek vala, hogy magukat beíratnák, ki-ki mind az ő városába.
verso 4
felmene kediglen József is Galileából Názáretnek városából, Zsidóországba Dávidnak városába, mely Betlehemnek hívattatik, annak okáért, hogy Dávidnak házából és nemzetségéből való volna,
verso 5
hogy beíratná magát az Máriával, kit őneki feleségül házasságra adtanak vala, mely terhes vala.
verso 6
történék kediglen, mikoron ott volnának, beteljesedének az ő szülésének napjai,
verso 7
és ez világra szülé az ő fiát az ő első szülöttjét, és őtet bepólyálá, és hogy mivel nem vala helyük őnekik az vendégfogadó házban, lefeketé őtet az jászolban.
verso 8
és pásztorok valának ugyanazon tartományban, kik mezőn valának barmoknál, és őrizik vala éjjel virrasztván az ő nyájukat.
verso 9
és íme Istennek angyala felettük megállapék, és az Úristennek fényessége körülvevé őket, és nagy félelemmel megfélemlének.
verso 10
és mondá őnekik az angyal: ne féljetek, mert íme én hirdetek tinektek nagy örömet, mely meg leszen mind az egész népnek,
verso 11
mert született tinektek az Dávidnak városában, ez mai napon üdvözítő, ki az Úr Krisztus.
verso 12
és ez tinektek az jele. találtok egy kis gyermeket pólyába betakarva, kit jászolba helyheztettenek.
verso 13
és nagy hirtelenséggel lőn az angyallal mennyei seregnek sokasága, kik dicsérik vala az Istent, és ezt mondják vala:
verso 14
dicséret legyen az Istennek az magasságokban, és földön békesség, embereknek jó akarat.
verso 15
és lőn, minek utána elmenének őtőlük az angyalok az mennyországba, az emberek is, az pásztorok szólnak vala egymásnak: menjünk el immár mind Betlehemiglen, és lássuk meg ez megmondott dolgot, mely mostan lett, melyet az Úristen megjelente minekünk,
verso 16
és nagy sietséggel elmenének, és megtalálák az Máriát és az gyermeket az jászolba helyheztetvén.
verso 17
mikoron kediglen látták volna, kihirdeték az beszédet, mely őnekik mondattatott vala ez gyermek felől.
verso 18
és mind azok, az kik hallák, csodálkozának ezeken, melyeket az pásztorok mondottanak vala őnekik.
verso 19
az Mária kediglen magában tartja vala mind ez beszédeket, és az ő szívében viseli vala.
verso 20
és megtérének az pásztorok felmagasztalván és dicsérvén az Istent mind ez dolgokról, melyeket hallottanak és láttanak vala, azonképpen, mint őnekik megmondatott vala.
verso 21
és mikoron nyolc nap telt volna be, hogy körülmetéltetnék az gyermek, hívattaték az ő neve Jézusnak, mely névvel hívattatott vala az angyaltól, minek előtte az méhben fogantatnék.
verso 22
és minek utána beteljesedtenek volna az ő tisztulásuknak napjai az Mózesnek törvénye szerint, Jeruzsálembe vivék Jézust, hogy előállatnák őtet az Úristennek eleibe,
verso 23
miképpen az Úristennek törvényében meg vagyon írván. minden férfiú magzat, ki az anyjának méhét megnyitja, az Úr Istennek szentelt magzatnak hívattatik.
verso 24
és hogy áldozatra való ajándékot adnának azon szerint, mint az Úristennek törvényeiben meg vagyon mondatván: feles számú gerlicét avagy két galambfiat.
verso 25
és íme egy ember vala Jeruzsálemben, kinek Simeon vala neve, és ez igaz és jó ember vala, és várja vala az Izrael népének megvigasztalását, és Szentlélek vala őbenne.
verso 26
és meg vala ígérve az Szentlélek Istentől, hogy ő addig meg nem halna, mígnem meglátná az Úristennek Krisztusát.
verso 27
és Szentlélek Istennek általa az templomba mene, és mikoron bevinnék az templomba az gyermek Jézust az ő szülei, hogy az törvénynek szokása szerint cselekednének őérte,
verso 28
az Simeon is karjára vevé őtet, és dicséré az Istent és mondá:
verso 29
Uram Isten, mostan immár békességgel bocsátod el az te szolgádat, az te beszéded szerint.
verso 30
mert meg megláták az én szemeim az te üdvözítő fiadat.
verso 31
melyet szerzél minden népeknek szemek láttára világosságul,
verso 32
pogány népeknek való megjelenésre, és az te népednek az Izraelnek dicsekedésére.
verso 33
és mind atyja és mind anyja csodálkozik vala ezeken, melyek őfelőle mondatnak vala,
verso 34
és megáldá őket Simeon, és mondá az anyjának az Máriának: íme ez gyermek helyheztetett sokaknak elesésére és sokaknak felkelésére az Izraelnek népe között, és cél helyett, kinek ellene mondattatik,
verso 35
sőt az te lelkedet is tőr járja által, hogy sok szívekből az gondolatok megnyilatkozzanak.
verso 36
és vala egy jövendőmondó asszonyi állat, kinek Anna vala neve, Fánuelnek leánya, Ásernek ágazatából, és nagy idejű vala, és hét esztendeiglen vala az ő urával az ő szüzességétől fogva.
verso 37
és ez közel nyolcvannégy esztendeiglen özvegy lett vala, mely el nem távozik vala az templomból, böjtölésekben és imádságokban magát foglalja vala éjjel és nappal.
verso 38
és ez asszonyi állat azon órában ott terme, és ő is az isteni vallásra feleletet teszen vala, és szól vala őróla mindeneknek, kik Jeruzsálemben váltságot várnak vala.
verso 39
és minek utána az Úristennek törvénye szerint mindeneket elvégezének, Galileába megtérének az ő városukba, Názáretbe,
verso 40
az gyermek Jézus kediglen növekedik vala, és erőt veszen vala lelkében, és beteljesedik vala bölcsességgel, és Istennek kedvében vala.
verso 41
és az ő szülei esztendőnként Jeruzsálembe mennek vala az húsvétnak ünnepében,
verso 42
és mikoron immár tizenkét esztendős lett volna, mikoron az ő szülei Jeruzsálembe felmentenek volna az ünnepnapnak szokása szerint,
verso 43
és az napok betelvén mikoron hazatérnének, az gyermek Jézus Jeruzsálemben elmarada, és az ő szülei eszükbe nem vevék,
verso 44
de alítják vala, hogy az úti társaság között volna, és egy napi menő földet menének el, és keresik vala őtet az rokonságok és ismerők között,
verso 45
és mikoron meg nem lelték volna őtet. Jeruzsálembe megtérének keresvén őtet.
verso 46
és történék harmad nap után, meg megtalálák őtet, tehát az templomban az doktoroknak közötte ül, és hallgatja őket, és kérdezi őket,
verso 47
csodálkoznak vala kediglen az ő értelmén és feleletén mindazok, az kik őtet hallgatják vala.
verso 48
és mikoron látták volna őtet az ő szülei, elcsodálkozának, és mondá az ő anyja őneki: fiam, mire től ekképpen mivelünk? íme az te atyád, és én nagy bánattal keresünk vala tégedet,
verso 49
és mondá őnekik: mi oka, hogy engemet kerestek volt, avagy nem tudjátok volt-e, hogy a szókban kell magamat foglalnom, melyek az én Atyám dolgai.
verso 50
és az ő szülei meg nem érték ez beszédeket, melyeket őnekik szóla.
verso 51
és alá jőve velük, és Názáretbe mene. és őnekik engedelmes vala. az ő anyja kediglen megtartja vala mindez beszédeket az ő szívében.
verso 52
és az Jézus gyarapodik vala bölcsességében és testi állapotában és kedvességben Istennél és embereknél.
Libros
