Evangélium Szent Lukács írása szerint
capítulo 6
verso 1
történék kediglen ez egy másod első ünnepen, hogy Jézus az veteményeken menne által, és az ő tanítványai az gabonafejeket szaggatják vala, és eszik vala kezük között megtörvén.
verso 2
nékik kediglen az farizeusoknak közüle ezt mondják vala őnekik: mire tesztek ilyen dolgot, melyet nem szabad tenni ünnepnapokon?
verso 3
és felelvén mondá őnekik: csak azt sem olvastátok-e, az mit Dávid tett, mikoron megéhezett volna mind ő maga és mind az ő népe,
verso 4
miképpen bement az Istennek házába, és az előrakott kenyereket kezébe vette, és evett benne, és az ő népének is adott az kenyerekben, melyeket nem szabad vala megenni, hanem csak az egyházi embereknek.
verso 5
és ezt mondja vala őnekik: hogy az embernek Fia ura volna az ünnepnek is.
verso 6
lőn ez más ünnepen is, hogy ő bemenne az zsinagógába, és tanítana, és vala ott egy ember, és annak az jobb keze megaszott vala.
verso 7
Utána leselkednek vala kediglen az írástudók és az farizeusok, ha az ünnepen meg meggyógyítaná, hogy lelnének, miből őtet vádolnák.
verso 8
az Jézus kediglen tudja vala az ő gondolatjukat, és mondá az embernek, kinek az keze megaszott vala. kelj fel, és állj elő. az ember kedig felkelvén előálla.
verso 9
mondá annak okáért az Jézus őnekik: kérdelek én titeket: szabad ünnepeken jót tenni inkább, hogynemmint gonoszt? szabad-e embereknek életét megtartani inkább, hogynemmint elveszteni?
verso 10
és mikoron azokat mind elnézte volna, mondá az embernek: nyújtsd ki az te kezedet. és az ember azt tevé, és meggyógyula az ő keze, azonképpen, mint az másik.
verso 11
az farizeusok kediglen esztelenséggel megtelének, és szólnak vala egymásnak, mit tennének az Jézusnak.
verso 12
lőn kediglen az napokban, kimene egy hegyre imádkozni, és mind egész éjjel vigyázván isteni imádságban foglalja vala magát.
verso 13
és mikoron az nap feltámadott volna, előhívá az ő tanítványait, és őközülük tizenkettőt kiválaszta, kiket is apostoloknak neveze.
verso 14
Simont, kit is Péternek neveze és Andrást, az ő atyjafiát, Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant,
verso 15
Mátét és Tamást, Jakabot az Alfeusnak fiát és Simont, ki Zélótának hívattatik,
verso 16
és Jakabnak fiát, Júdást és Júdás Iskariotot, ki ugyanazon vala az áruló,
verso 17
és mikoron leszállott volna ővelük, megálla egy mező helyen, és egész az ő tanítványainak serege, és népnek nagy sokasága Zsidóországból és Jeruzsálemből, és az tengerhez közel való városokból Tíruszból és Szidónból,
verso 18
kik azért jöttenek vala, hogy az ő beszédét hallgatnák, és meggyógyulnának az ő betegségükből. és azok is, kik förtelmes szelletektől gyötretnek vala, és meggyógyulnak vala.
verso 19
és mind az sereg nép ezen igyekezik vala, hogy őtet illetné. mert isteni erő jő vala ki őbelőle, és mindeneket meggyógyít vala.
verso 20
és ő felemelvén az ő szemeit az ő tanítványaira ezt mondja vala: boldogok vagytok, szegények. mert tietek az Istennek országa.
verso 21
boldogok vagytok, kik sírtok mostan, mert jövendőre nevettek.
verso 22
boldogok lesztek, mikoron gyűlölendnek titeket az emberek, és közülük kiszakasztanak, és embernek Fiáért szidalmassággal illetendnek, és az ti neveteket kivetendik, mintha gonosz volna.
verso 23
örüljetek az napon, és vigadjatok. mert íme sok az ti jutalmatok az mennyekben. mert ez szerint tesznek vala az prófétáknak is az ő atyjuk.
verso 24
de jaj tinektek, gazdagok, kiknek vigasztalásotok meg vagyon.
verso 25
jaj tinektek, kik megelégedtetek, mert jövendőre éhséget szenvedtek. jaj tinektek, kik nevettek mostan, mert jövendőre kesergétek, és sírtok.
verso 26
jaj tinektek, mikoron dicsérendenek titeket minden emberek, mert ez szerint tesznek vala az hamis prófétáknak az ő atyjuk.
verso 27
de tinektek mondom, kik az én beszédemet hallgatjátok. szeressétek az ti ellenségeteket. jól tegyetek azokkal, az kik titeket gyűlölnek,
verso 28
jót mondjatok azoknak, az kik titeket átkoznak, és imádjatok azokért, az kik tiellenetek hamis fogást tesznek.
verso 29
az ki egy felől arcul ver tégedet, tartsd neki az más orcádat is. és az ki palástodat elveszi, attól az köntöst se tiltsd meg.
verso 30
mindennek adj kediglen, az ki tetőled valamit kér. és attól meg ne kívánjad, az ki elviszi az tieidet.
verso 31
és az miképpen akarjátok, hogy tegyenek tinektek az emberek, ti is azonképpen tegyetek őnekik.
verso 32
és ha szeretitek azokat, az kik titeket szeretnek, mi kedves voltotok leszen ezért? mert az bűnösök is szeretik azokat, az kik őket szeretik.
verso 33
és ha jól teendetek azokkal, az kik tiveletek jól tesznek, mi kedves voltotok leszen ezért? mert az bűnösök is ugyanezent teszik.
verso 34
és ha kölcsönt adtok azoknak, az kiktől reménylitek, hogy megvehetitek, mi kedves voltotok leszen ezért? mert az bűnösök is az bűnösöknek kölcsönt adnak, hogy ugyanannyit vegyenek érette.
verso 35
sőt inkább szeressétek az ti ellenségeteket, és jól tegyetek ővelük, és kölcsönt adjatok, de semmit onnan ne várjatok, és sok leszen az ti jutalmatok, és az felséges Istennek fiai lesztek, mert ő kegyelmes mind az hálátlanokhoz és mind az gonoszokhoz.
verso 36
annak okáért irgalmasok legyetek, miképpen az ti atyátok irgalmas.
verso 37
ne ítéljetek, és nem ítéltettek. ne kárhoztassatok, és nem kárhoztattok. megbocsássatok, és tinektek is bocsánat adattatik.
verso 38
adjatok, és adattatik tinektek is jó mértéket adnak az ti kebletekbe, és feltetézettet és meg megrázattat, és olyat, mely felül lefoly. mert azon mértékkel mérnek egyebek tinektek, mellyel ti mértek.
verso 39
ez hasonlatos beszédet mondja vala kediglen őnekik: vajon vak vezethet-e vakot? nemde mindketten az verembe esnek-e?
verso 40
az tanítvány nem lehet az ő mesterének felette. de fogyatkozás nélkül való leszen minden, ha olyan leend, mint az ő mestere.
verso 41
miért nézed az kórószálat az te atyádfiának szemében, az karószálat kediglen, mely az te tulajdon szemedben vagyon, eszedbe nem veszed?
verso 42
avagy miképpen mondhatod az te atyádfiának: atyámfia, hadd vegyem ki az kórószálat, mely az te szemedben vagyon. te az te szemedben az karószálat nem látod-e? te tettetes szentségű először vedd ki az karószálat az te szemedből, és akkoron nézheted, hogy kivessed az kórószálat, mely az te atyádfiának szemében vagyon.
verso 43
mert nem jó fa az, mely gonosz gyümölcsöt teremt, és nem gonosz fa az, mely jó gyümölcsöt teremt.
verso 44
mert minden fa az ő gyümölcseiből ismertetik meg. mert az tövisekről nem szednek fügét, és az csipkefáról szőlőt nem szednek.
verso 45
az jó ember az ő szívének jó rejtekeiből jót veszen ki, és az gonosz ember az ő szívének gonosz rejtekeiből gonoszt veszen ki. mert az ember szája abból szól, az mivel az ő szíve bővelkedik.
verso 46
mire hívtok kediglen engemet ez szóval: Uram Uram, és nem teszitek azokat, az melyeket mondok?
verso 47
minden, valaki énhozzám jő, és az én beszédemet meghallja, és megteszi, megmutatom tinektek, kihez legyen hasonlatos.
verso 48
hasonlatos az emberhez, ki házat raka, és mély ásást tőn, és az háznak fundamentumát kősziklán vete, mikoron kediglen árvíz jött volna, az folyóvíz az házba ütközék, és meg nem indíthatá az házat, mert kősziklán vettetett vala az ő fundamentuma.
verso 49
az ki kediglen hallotta, és meg nem tette, hasonlatos az emberhez, az ki az ő házát az földön rakta fundamentum nélkül, mely házba az folyóvíz megütközött, és az legottan leesett, és az háznak leromlása nagy lőn.
Libros
