Evangélium Szent Lukács írása szerint
capítulo 12
verso 1
mikoron kediglen, népnek számtalan sokasága gyűlt volna egybe, annyira, hogy egymást megnyomnák, kezdé ezt mondani az ő tanítványainak. először megtartóztassátok ti magatokat az farizeusoknak kovászától, mely nem egyéb, hanem tettetes szentség.
verso 2
mert semmi nincsen elfedezve, hogy mely jövendőre meg ne nyilatkozzék, és semmi eltitkolt dolog nincsen, hogy mely meg nem tudattatik jövendőre.
verso 3
mert az melyeket sötétben mondottatok, azokat az napvilágon hallják meg jövendőre, és az mit másnak fülébe súgtatok az rejtekházakban, az házaknak felében hirdettetik ki jövendőre.
verso 4
mondom kediglen tinektek, én barátaimnak, meg ne rettenjetek azoktól, kik az testet ölik meg, és ezeknek utána nincsen őnekik, mit nagyobbat tegyenek.
verso 5
megmutatom kediglen tinektek, kitől féljetek. attól féljetek, az ki minek utána meg megölend, hatalma vagyon, hogy az gyehennába vessen. bizonyával mondom tinektek, ettől féljetek.
verso 6
nem öt verebecskét adnak-e két kis pénzen, mely asnak mondatik, azoknak közüle is, nincsen egy feledségben az Istennek előtte.
verso 7
sőt az ti fejeteknek haja szála is mind meg vannak számláltatván. annak okáért ne féljetek, sok verebeknél nagyobb érők vagytok ti.
verso 8
mondom kediglen tinektek, hogy minden, valaki engemet hittel valland az embereknek előtte, az embernek Fia is vallja azt jövendőre az Istennek angyalainak előtte.
verso 9
az ki kediglen meg megtagadand engemet az embereknek előtte, meg megtagadtatik az Istennek angyalainak előtte.
verso 10
és valaki gonosz szót szóland az embernek fiának ellene, megbocsáttatik őneki. annak kediglen, az ki az Szentlélek Istennek ellene szidalmas beszédet mondand, meg nem bocsáttatik jövendőre.
verso 11
mikoron kediglen az zsinagógákba és az fő embereknek és az hatalommal való fejedelmeknek eleibe viendnek titeket, szorgalmatosak ne legyetek, miképpen avagy mi felelést tegyetek, avagy mit mondjatok.
verso 12
mert az Szentlélek megtanít titeket azon órában, mit kelljen tinektek mondanotok.
verso 13
mondá kediglen őneki némely ember, az sereg nép közül: mester. hagyd meg az én atyámfiának, hogy ossza meg énvelem az örökséget.
verso 14
és az mondá őneki: ember, kicsoda tőn engemet igazlátóvá, avagy örökségosztóvá tiközöttetek.
verso 15
és mondá azoknak. meglássátok és megőrizzétek magatokat az telhetetlenségtől. mert nem azokban vagyon valakinek boldog élete, az melyeket bír nagy bő marhában élvén.
verso 16
hasonlatos beszédet monda kediglen őnekik ez igékkel. némely gazdag embernek az ő szántóföldje nagy bőven terme,
verso 17
és gondolkodik vala ő magában, és ezt mondja vala. mit tegyek, hogy nincsen hová gyűjtenem az én földemnek bő termését?
verso 18
és mondá: ezt teszem: elhányom az én gabonás házaimat, és nagyobbakat rakok, és oda gyűjtöm minden én javaimat, melyek énnekem termettenek,
verso 19
és ezt mondom az én lelkemnek. én lelkem, ím igaz elég életed vagyon, melyet sok esztendőre egyberaktam, nyugodjál, egyél, igyál, vigadj.
verso 20
mondá kediglen őneki az Isten: te esztelen, ez éjjel megkívánnák tetőled az te lelkedet, és kié lesznek, az melyeket életedre szereztél?
verso 21
ezenképpen vagyon dolga annak, az ki magának gyűjt, és ez ilyen Isten szerint nem gazdag.
verso 22
és mondá az ő tanítványainak: azért mondom tinektek, az ti lelketekre szorgalmatosságotok ne legyen, mit egyetek, sem testetekre mi öltözetetek legyen.
verso 23
az lélek nagyobb becsületben vagyon, hogynemmint az eledel, és az test nagyobb becsületben vagyon, hogynemmint az öltözet.
verso 24
nézzétek jól meg az hollókat, mert nem vetnek, sem aratnak, kiknek sem tárházuk nincsen, sem gabonás házuk, és mind az által is az Isten eltartja őket. mennyivel inkább ti felül haladjátok az madarakat?
verso 25
kicsoda kediglen tiközületek az, az ki az ő szorgalmatosságával az ő testének ember korában való állapotjához egy singnyi részt tehessen?
verso 26
ha annak okáért azt sem tehetitek, az mi igen kicsi dolog, egyéb dolgokról mire vagytok szorgalmatosak?
verso 27
nézzétek jól meg az liliomokat, miképpen nőnek, nem munkálódnak, sem fonnak. mondom kediglen tinektek, hogy az Salamon sem öltözik vala minden ő felséges voltában igen, mint ezek közül egy.
verso 28
ha az Isten ekképpen öltözteti fel az füvet, mely ma az mezőn vagyon, és holnap az égő kemencébe vettetik, mennyivel inkább titeket fel felöltöztet, ó kisded hitűek?
verso 29
ti is ne kérdezkedjetek azon, mit egyetek, avagy mit igyatok jövendőre. és fel ne emelkedjetek!
verso 30
mert mindezeket ez világi népek kérdezik. az ti atyátok kediglen tudja, hogy szükségetek legyen ezek nélkül.
verso 31
sőt inkább keressétek az Istennek országát, és mindezek hozzája adattatnak tinektek.
verso 32
ne félj, kisded nyáj nép, mert az ti atyátoknak kedvének kell, hogy országot adjon tinektek.
verso 33
adjátok el azokat, az melyeket bírtok, és adjatok alamizsnát. oly erszényeket szerezzetek magatoknak, hogy melyek meg nem avulnak, oly rejtek marhát, mely az mennyországban el nem fogy, hová az orv nem megyen, sem zsizsik el nem veszti.
verso 34
mert az holott az ti rejtek marhátok vagyon, ott fog lenni az ti szívetek is.
verso 35
az ti vékonyaitok megövezve legyenek, és gyújtott szövétneket viseljetek,
verso 36
és ti hasonlatosak legyetek az emberekhez, az kik várják az ő urukat, mikoron jöjjön meg az menyekezőből, hogy mikoron megjövend, és zörgetend, legottan megnyissák őneki.
verso 37
boldogok az olyan szolgák, kiket mikoron az Úr megjövend, úgy talál, hogy vigyáznak. bizony mondom tinektek, hogy fel felövezi önmagát, és őket asztalhoz ülteti, és elmegyen, és szolgál őnekik.
verso 38
és ha éjnek másod vigiliáján jövend meg, és ha harmad vigiliáján jő meg, és úgy találandja. boldogok az olyan szolgák.
verso 39
ezt kediglen tudjátok, hogy ha tudta volna az házbíró ember, mely órában jöjjön el az orv, nyilván vigyázott volna, és nem hagyta volna az ő házát megásni.
verso 40
ti is annak okáért legyetek készek, mert az mely órában ingyen nem alítjátok, az embernek fia eljő.
verso 41
mondá kediglen őneki az Péter. Uram, miránk mondod-e ez hasonlatos beszédet, avagy mindenekre?
verso 42
mondá kediglen az Úristen: kicsoda az hű és bölcs házi dolgos, kit az Úr az ő házabeli népén fölé fog hagyni, hogy mikoron annak ideje, mérték szerint való abrakot adjon őnekik.
verso 43
boldog az szolga, kit, mikoron az Úr megjövend, ekképpen talál, hogy cselekedik,
verso 44
igazán mondom tinektek, hogy minden birtoka alatt való marháin fölé teszi őtet.
verso 45
hogyha ez szolga az ő szívében ezt mondandja: elhalasztja az én uram az megjövést, és verni kezdendi az szolgákat, és az szolgáló asszonyokat, és inni és enni kezdend, és részegeskedni.
verso 46
ez szolgának ura megjő az napon, melyen ingyen nem reményli, és az órában, melyen ingyen nem tudja, és őtet kettévágja, és az ő részét azokhoz veti, az kik hívek nem voltanak.
verso 47
az olyan szolga kediglen, az ki tudta az ő urának akaratját, és magát hozzá nem szerezte, és az ő akaratja szerint nem tett, sok vereségekkel verettetik meg.
verso 48
az ki kediglen nem tudta, és vereségre méltó dolgot tett, kevés vereséggel verettetik meg. az kinek kediglen sokat adtanak, sokat keresnek rajta, és az kinek sokat adtanak kezéhez, többet kérnek attól.
verso 49
azért jöttem, hogy tüzet bocsássak ez földre, és mit akarok, ha immáron felgyúlt.
verso 50
de keresztséggel meg kell kereszteltetnem magamat, és ím, mint szorongattatom mindaddig, míg nem beteljesedik.
verso 51
azt alítjátok-e, hogy békesség bocsátani jöttem legyen ez földre? mondom tinektek, hogy nem, hanem inkább egymástól való elválasztásért.
verso 52
mert mától fogva, öten lesznek egy házban, kik meghasonlanak, hárman kettő ellen, és ketten három ellen.
verso 53
meghasonlik az atya az ő fia ellen, és az fiú az ő atyja ellen, és az anya az ő leánya ellen, és az leány az ő anyja ellen, embernek napa az ő menye ellen, és az meny az ő napa ellen.
verso 54
ezt mondja vala kediglen az sereg népnek is: mikoron napnyugat felől felhőt láttok, hogy támad, legottan ezt mondjátok: eső jő, és úgy leszen.
verso 55
és mikoron az déli szelet láttátok, hogy fú, azt mondjátok, hogy meleg leszen, és megleszen.
verso 56
ti tettetes szentségűek, az égnek és az földnek színének tekintetéből bizonyságot tudtok venni, ez időből kediglen, hogy vagyon, hogy bizonyságot nem vehettek?
verso 57
mire nem ítélitek meg, az mi igaz, ti magatoktól?
verso 58
mert mikoron az te ellenségeddel egy úton az városbeli fő embernek eleibe mégy, minden erőddel azon légy még utadban, hogy megmenekedhessél őtőle, hogy történet szerint az bíró eleibe ne vonjon tégedet, és hogy az bíró tégedet az város szolgájának kezébe ne adjon, és hogy az tömlöcbe ne vessen tégedet.
verso 59
mondom teneked, nem fogsz kimehetni onnan, mígnem megadod az utolsó kisded pénzt is.
Libros
