Evangélium Szent Lukács írása szerint
capítulo 17
verso 1
mondá továbbá az ő tanítványainak: nem lehet, hogy az gonosz példaadásból való megbántások el ne jöjjenek. demaga jaj annak, az kinek általa eljőnek.
verso 2
jobb annak, ha száraz malomkövet kötnek az ő nyakára, és az tengerbe vetik, inkább hogynemmint bántására legyen egynek ez kisdedeknek közüle.
verso 3
megtartóztassátok magatokat. ha az te atyádfia vétkezendik teellened, fedd meg őtet, ha bánja tettét, bocsáss meg őneki.
verso 4
és ha egy napon hétszer vétkezendik teellened, és egy napon hétszer térend meg tehozzád ezt mondván: bánom tettemet, megbocsáss őneki.
verso 5
és mondának az apostolok az Úristennek: öregbítsd meg minekünk az mi hitünket.
verso 6
mondá kediglen az Úristen. ha annyi hitetek volna, mint csak egy mustármag, mondtátok volna emez szikomorfának: szakadj ki tőstül, és innen menj az tengerbe, és verj ott gyökeret, és engedett volna tinektek.
verso 7
kicsoda tiközületek, kinek szántó avagy pásztor szolgája vagyon, ki ezt mondja annak, mikoron az mezőről megjött: menj el, és ülj az asztalhoz.
verso 8
és inkább nem ezt mondja-e őneki? készíts vacsorámra valót, övezzél hozzá, és szolgálj énnekem, míg eszem és iszom, és annak utána te is egyél és igyál.
verso 9
nemde jó néven veszi-e az szolgától, hogy megtette azokat, az melyeket őneki parancsolt volt? nem alítom.
verso 10
ezenképpen ti is, mikoron megteendetek mindeneket, melyek tinektek meg vannak parancsolva, ezt mondjátok: használatlan szolgák vagyunk, azt tettük meg, az mire tartoztunk.
verso 11
és lőn, mikoron Jeruzsálembe menne Jézus, megyen vala Galileának és Szamáriának általa,
verso 12
és mikoron egy városkába menne be, eleibe jöve őneki tíz poklos férfiú, kik távol megállának,
verso 13
és nagy szóval ezt mondák: nagy Urunk Jézus, könyörülj mi mirajtunk,
verso 14
kiket mihelyen meg megláta, mondá őnekik. menjetek el, mutassátok meg magatokat az papoknak. és lőn ez, hogy az elmenés közben megtisztulának,
verso 15
egy kediglen őközülük, minek utána látá, hogy megtisztult volna, megtére dicsérvén az Istent,
verso 16
és orcájára leborula az Jézusnak lábainak előtte hálát adván őneki. és ez szamáriabeli vala.
verso 17
felelvén kediglen Jézus mondá: nemde tízen valának-e, az kik megtisztulának, hol kedig amaz kilenc? nem lelettetének, kik meg megtértenek volna, hogy az Istennek dicséretet tennének, hanem csak ez idegen nemzetből való?
verso 19
és mondá őneki: kelj fel, menj el, az te hited tartott meg tégedet.
verso 20
mikoron kediglen meg megkérdetett volna az farizeusoktól, mikoron volna eljövendő az Istennek országa, felele őnekik, és mondá. nem jő el az Istennek országa az rá való gondviseléssel,
verso 21
sem azt nem fogják mondani: ím itt, avagy ám ott vagyon. mert íme az Istennek országa tibennetek vagyon.
verso 22
és mondá az tanítványoknak. eljőnek az napok, mikoron kívántok látni az embernek fiának napjainak közüle egyet, és azt sem fogjátok láthatni,
verso 23
és ezt fogják mondani tinektek. ím itt, ám ott. el ne induljatok ezeknek szaván, és őket ne kövessétek,
verso 24
mert miképpen az villámlás az ég alatt villámlást tévén, más ég alá mutatja fényességét. ezenképpen leszen az embernek Fia az ő napján.
verso 25
de először sokat kell szenvedni őneki, és gonosznak ítéltetni ez gonosz fajú néptől.
verso 26
és miképpen történék Noénak idejében, ezenképpen leszen az embernek fiának idejében is.
verso 27
esznek, isznak vala, házasulnak vala, és házasságra adatnak vala mind az napiglan, mely napon Noé az bárkába bemene, és eljöve az özön vize, és elveszte mindeneket.
verso 28
szinte azonképpen, miképpen történék Lótnak idejében is. esznek, isznak vala, marhát vesznek vala, marhát adnak vala, plántálnak vala, házat raknak vala.
verso 29
az mely napon kediglen kimene Lót az Szodomának városaiból, tűz és kénkő eső esék az égből, és mindeneket elveszte.
verso 30
ezen szerint leszen az nap, mely napon az embernek Fia megjelenik.
verso 31
az napon az ki az ház felében vagyon, és az ő edényei az házban leendnek, le ne szálljon, hogy azokat őhozzá vegye, és az, ki az mezőn, azonképpen az elhagyott marhákra meg ne térjen.
verso 32
megemlékezzetek kediglen az Lótnak feleségéről.
verso 33
valaki azon igyekszik, hogy lelkét megtartsa, elveszti azt, és valaki, elvesztendi azt, életet szerez annak.
verso 34
mondom tinektek, az éjjel az ágyban ketten fognak lenni, az egyik felvétetik, az második elhagyattatik. két asszony ember fog örülni együtt, az egyik felvétetik, az második elhagyattatik.
verso 37
és felelvén mondának őneki: holott uram. mondá őnekik. valaholott az test leend, oda fognak gyűlni az keselyűk is.
Libros
