Evangélium Szent Lukács írása szerint

capitolul 17


Capitole:


versetul 1

mondá továbbá az ő tanítványainak: nem lehet, hogy az gonosz példaadásból való megbántások el ne jöjjenek. demaga jaj annak, az kinek általa eljőnek.


versetul 2

jobb annak, ha száraz malomkövet kötnek az ő nyakára, és az tengerbe vetik, inkább hogynemmint bántására legyen egynek ez kisdedeknek közüle.


versetul 3

megtartóztassátok magatokat. ha az te atyádfia vétkezendik teellened, fedd meg őtet, ha bánja tettét, bocsáss meg őneki.


versetul 4

és ha egy napon hétszer vétkezendik teellened, és egy napon hétszer térend meg tehozzád ezt mondván: bánom tettemet, megbocsáss őneki.


versetul 5

és mondának az apostolok az Úristennek: öregbítsd meg minekünk az mi hitünket.


versetul 6

mondá kediglen az Úristen. ha annyi hitetek volna, mint csak egy mustármag, mondtátok volna emez szikomorfának: szakadj ki tőstül, és innen menj az tengerbe, és verj ott gyökeret, és engedett volna tinektek.


versetul 7

kicsoda tiközületek, kinek szántó avagy pásztor szolgája vagyon, ki ezt mondja annak, mikoron az mezőről megjött: menj el, és ülj az asztalhoz.


versetul 8

és inkább nem ezt mondja-e őneki? készíts vacsorámra valót, övezzél hozzá, és szolgálj énnekem, míg eszem és iszom, és annak utána te is egyél és igyál.


versetul 9

nemde jó néven veszi-e az szolgától, hogy megtette azokat, az melyeket őneki parancsolt volt? nem alítom.


versetul 10

ezenképpen ti is, mikoron megteendetek mindeneket, melyek tinektek meg vannak parancsolva, ezt mondjátok: használatlan szolgák vagyunk, azt tettük meg, az mire tartoztunk.


versetul 11

és lőn, mikoron Jeruzsálembe menne Jézus, megyen vala Galileának és Szamáriának általa,


versetul 12

és mikoron egy városkába menne be, eleibe jöve őneki tíz poklos férfiú, kik távol megállának,


versetul 13

és nagy szóval ezt mondák: nagy Urunk Jézus, könyörülj mi mirajtunk,


versetul 14

kiket mihelyen meg megláta, mondá őnekik. menjetek el, mutassátok meg magatokat az papoknak. és lőn ez, hogy az elmenés közben megtisztulának,


versetul 15

egy kediglen őközülük, minek utána látá, hogy megtisztult volna, megtére dicsérvén az Istent,


versetul 16

és orcájára leborula az Jézusnak lábainak előtte hálát adván őneki. és ez szamáriabeli vala.


versetul 17

felelvén kediglen Jézus mondá: nemde tízen valának-e, az kik megtisztulának, hol kedig amaz kilenc? nem lelettetének, kik meg megtértenek volna, hogy az Istennek dicséretet tennének, hanem csak ez idegen nemzetből való?


versetul 19

és mondá őneki: kelj fel, menj el, az te hited tartott meg tégedet.


versetul 20

mikoron kediglen meg megkérdetett volna az farizeusoktól, mikoron volna eljövendő az Istennek országa, felele őnekik, és mondá. nem jő el az Istennek országa az rá való gondviseléssel,


versetul 21

sem azt nem fogják mondani: ím itt, avagy ám ott vagyon. mert íme az Istennek országa tibennetek vagyon.


versetul 22

és mondá az tanítványoknak. eljőnek az napok, mikoron kívántok látni az embernek fiának napjainak közüle egyet, és azt sem fogjátok láthatni,


versetul 23

és ezt fogják mondani tinektek. ím itt, ám ott. el ne induljatok ezeknek szaván, és őket ne kövessétek,


versetul 24

mert miképpen az villámlás az ég alatt villámlást tévén, más ég alá mutatja fényességét. ezenképpen leszen az embernek Fia az ő napján.


versetul 25

de először sokat kell szenvedni őneki, és gonosznak ítéltetni ez gonosz fajú néptől.


versetul 26

és miképpen történék Noénak idejében, ezenképpen leszen az embernek fiának idejében is.


versetul 27

esznek, isznak vala, házasulnak vala, és házasságra adatnak vala mind az napiglan, mely napon Noé az bárkába bemene, és eljöve az özön vize, és elveszte mindeneket.


versetul 28

szinte azonképpen, miképpen történék Lótnak idejében is. esznek, isznak vala, marhát vesznek vala, marhát adnak vala, plántálnak vala, házat raknak vala.


versetul 29

az mely napon kediglen kimene Lót az Szodomának városaiból, tűz és kénkő eső esék az égből, és mindeneket elveszte.


versetul 30

ezen szerint leszen az nap, mely napon az embernek Fia megjelenik.


versetul 31

az napon az ki az ház felében vagyon, és az ő edényei az házban leendnek, le ne szálljon, hogy azokat őhozzá vegye, és az, ki az mezőn, azonképpen az elhagyott marhákra meg ne térjen.


versetul 32

megemlékezzetek kediglen az Lótnak feleségéről.


versetul 33

valaki azon igyekszik, hogy lelkét megtartsa, elveszti azt, és valaki, elvesztendi azt, életet szerez annak.


versetul 34

mondom tinektek, az éjjel az ágyban ketten fognak lenni, az egyik felvétetik, az második elhagyattatik. két asszony ember fog örülni együtt, az egyik felvétetik, az második elhagyattatik.


versetul 37

és felelvén mondának őneki: holott uram. mondá őnekik. valaholott az test leend, oda fognak gyűlni az keselyűk is.

Capitole:


Cărți