capitolul 15
őhozzá járulnak vala kediglen mind az fukarok és mind az bűnösök, hogy az ő beszédét hallanák,
és zúgódnak vala az farizeusok és az írástudók, és ezt mondják vala: ez az bűnösöket viszi őhozzá, és azokkal iszik.
ez hasonlatos beszédet mondja vala kediglen őnekik ezt mondván:
kicsoda tiközületek az ember, kinek száz juha vagyon, és ha azok közül elvesztend egy juhot, nemde el hagyja-e az kilencven kilencet az pusztában, és az után megyen, az mely elveszett volt, mindaddig, mígnem megleli azt.
és mikoron meglelendi azt, az ő vállára felveszi örülvén,
és hazajővén egybehívá az ő barátait és szomszédait, és ezt mondja őnekik: örvendjetek énvelem, mert megtaláltam az én juhomat, az mely elveszett vala.
mondom tinektek, hogy ezenképpen öröm leszen mennyországban egy bűnösön, ki bűnéből kitért, és életét megjobbította, inkább hogynemmint az kilencvenkilenc igazon, kiknek szükségük nincsen az bűnből való kitérésre.
avagy mely asszonyember az, kinek tíz drahma pénze vagyon, ki szövétneket nem gyújt, és meg nem sepri az házat, ha egy drahma pénzt veszítend el, és szorgalmatosan meg nem keresi, mígnem megtalálja?
és mikoron megtalálandja, egybehívá az ő asszonybarátait és asszonyszomszédait, és ezt mondja őnekik: örvendjetek énvelem, mert megleltem az én drahma pénzemet, melyet elvesztettem vala.
mondom tinektek, ezenképpen öröm leszen az Istennek angyalainak előtte egy bűnös emberen, ki bűnéből kitért, és ki életét megjobbította.
mondá továbbá: egy embernek két fia vala,
és az ifjabbik azok közül mondá az ő atyjának. atyám, add ki énnekem az marhából az részt, az mely énnekem jut. és meg megosztá azoknak az ő életét,
és nem sok napnak utána az ifjabbik fiú, mikoron mindeneket ő magához takarított volna, vidékbe mene, messze való tartományba, és ott az ő marháját gonoszul elkölté mértéktelen és fajtalan életet viselvén.
és minek utána mindeneket gonoszul elköltött volna, nagy szükség lőn az tartományban, és az fiú nagy szükségben kezde élni,
és elmene, és az tartománynak polgárai közül egyikhez hozzáálla, és az polgár az ő majorjába bocsátá őtet, hogy disznót őrizne,
és nem kíván vala egyebet, hanem csak hogy az malátával tölthetné be az ő hasát, melyet az disznók esznek vala, de még azt sem adja vala senki őneki.
magába térvén kediglen mondá: mely sok béreseknek vagyon bőven kenyerük az én atyámnak házánál, én kediglen éhséggel halok meg itt.
felkelek és elmegyek az én atyámhoz, és ezt mondom őneki. atyám, vétkeztem az mennynek ellene, és teellened.
immáron méltó nem vagyok, hogy te fiadnak hívattassam, tégy engemet, mint egyet az te béreseid közül.
és felkelvén az ő atyjához mene. mikor kediglen még távol volna, meglátá őtet az ő atyja, és megesék az ő szíve rajta, és őhozzá folyamván az ő nyakára esék, és megcsókolá őtet.
és mondá őneki az fiú. atyám, vétkeztem az mennynek ellene és teellened, és ennek utána méltó nem vagyok erre, hogy te fiadnak hívattassam.
mondá kediglen az atyja az ő szolgáinak: hozzátok ki amaz fő ruhát, és öltöztessétek fel őtet, és adjatok gyűrűt az ő kezébe és sarut lábaiba,
és vegyétek el amaz meghizlalt borjút, és vágjátok meg, és lakjunk jól, és vigadjunk,
mert ez én fiam meghalt vala, és megelevenedék, elveszett vala, és megleletteték. és vígan kezdének lakozni.
az mezőn vala kediglen az ő nagyobb idejű fia, és mikoron megjönne, és az házhoz közelgetett volna, sípolást és táncolást halla,
és őhozzá szólíta egyet az ő szolgáinak közüle, és megkérdé mi dolgok volnának azok.
és az szolga mondá őneki. az te öcséd jöve meg, és az te atyád megölé amaz meghizlalt borjút, hogy mivel egészségben jött volna haza őhozzá.
az kedig megharagvék, és be sem akar vala menni. annak okáért kimene az ő atyja, és kéri vala őtet.
és az fiú felelvén mondá az atyjának. ím ennyi esztendőtől fogva szolgállak tégedet, és az te parancsolataidat soha meg nem szegtem, és énnekem csak egy kecske ellőt sem adál soha, hogy az én barátaimmal vígan lakoznám.
de mihelyen megjött ez te fiad, ki az te életedet fellakta az paráznákkal, megölted őneki az meghizlalt borjút.
és az mondá az fiának. fiam, te mindenkoron együtt vagy énvelem, és valami énnekem vagyon, mind tied.
kell vala kediglen ez, hogy vígan laknánk, és örvendeznénk, mert ez te atyádfia megholt vala, és megelevenedék, elveszett vala és megleletteték.
Software-ul își propune să conecteze pe toți cu textul Bibliei printr-o interfață rapid accesibilă și personalizabilă.
Numele face referire atât la conectivitate, cât și la viteză…
„Fiecare om să fie grabnic la ascultare, încet la vorbire și încet la mânie!”
Cu dragoste, Tom Károly