Evangélium Szent Lukács írása szerint

capitolul 2


Capitole:


versetul 1

lőn kediglen ez az napokban parancsolatot ada ki az Augustus császár, hogy szám szerint beírnák mind ez egész világot.


versetul 2

ez számlálás első vala, mikoron Kviriniusz Szíriát tisztül bírná.


versetul 3

és mindenek elmennek vala, hogy magukat beíratnák, ki-ki mind az ő városába.


versetul 4

felmene kediglen József is Galileából Názáretnek városából, Zsidóországba Dávidnak városába, mely Betlehemnek hívattatik, annak okáért, hogy Dávidnak házából és nemzetségéből való volna,


versetul 5

hogy beíratná magát az Máriával, kit őneki feleségül házasságra adtanak vala, mely terhes vala.


versetul 6

történék kediglen, mikoron ott volnának, beteljesedének az ő szülésének napjai,


versetul 7

és ez világra szülé az ő fiát az ő első szülöttjét, és őtet bepólyálá, és hogy mivel nem vala helyük őnekik az vendégfogadó házban, lefeketé őtet az jászolban.


versetul 8

és pásztorok valának ugyanazon tartományban, kik mezőn valának barmoknál, és őrizik vala éjjel virrasztván az ő nyájukat.


versetul 9

és íme Istennek angyala felettük megállapék, és az Úristennek fényessége körülvevé őket, és nagy félelemmel megfélemlének.


versetul 10

és mondá őnekik az angyal: ne féljetek, mert íme én hirdetek tinektek nagy örömet, mely meg leszen mind az egész népnek,


versetul 11

mert született tinektek az Dávidnak városában, ez mai napon üdvözítő, ki az Úr Krisztus.


versetul 12

és ez tinektek az jele. találtok egy kis gyermeket pólyába betakarva, kit jászolba helyheztettenek.


versetul 13

és nagy hirtelenséggel lőn az angyallal mennyei seregnek sokasága, kik dicsérik vala az Istent, és ezt mondják vala:


versetul 14

dicséret legyen az Istennek az magasságokban, és földön békesség, embereknek jó akarat.


versetul 15

és lőn, minek utána elmenének őtőlük az angyalok az mennyországba, az emberek is, az pásztorok szólnak vala egymásnak: menjünk el immár mind Betlehemiglen, és lássuk meg ez megmondott dolgot, mely mostan lett, melyet az Úristen megjelente minekünk,


versetul 16

és nagy sietséggel elmenének, és megtalálák az Máriát és az gyermeket az jászolba helyheztetvén.


versetul 17

mikoron kediglen látták volna, kihirdeték az beszédet, mely őnekik mondattatott vala ez gyermek felől.


versetul 18

és mind azok, az kik hallák, csodálkozának ezeken, melyeket az pásztorok mondottanak vala őnekik.


versetul 19

az Mária kediglen magában tartja vala mind ez beszédeket, és az ő szívében viseli vala.


versetul 20

és megtérének az pásztorok felmagasztalván és dicsérvén az Istent mind ez dolgokról, melyeket hallottanak és láttanak vala, azonképpen, mint őnekik megmondatott vala.


versetul 21

és mikoron nyolc nap telt volna be, hogy körülmetéltetnék az gyermek, hívattaték az ő neve Jézusnak, mely névvel hívattatott vala az angyaltól, minek előtte az méhben fogantatnék.


versetul 22

és minek utána beteljesedtenek volna az ő tisztulásuknak napjai az Mózesnek törvénye szerint, Jeruzsálembe vivék Jézust, hogy előállatnák őtet az Úristennek eleibe,


versetul 23

miképpen az Úristennek törvényében meg vagyon írván. minden férfiú magzat, ki az anyjának méhét megnyitja, az Úr Istennek szentelt magzatnak hívattatik.


versetul 24

és hogy áldozatra való ajándékot adnának azon szerint, mint az Úristennek törvényeiben meg vagyon mondatván: feles számú gerlicét avagy két galambfiat.


versetul 25

és íme egy ember vala Jeruzsálemben, kinek Simeon vala neve, és ez igaz és jó ember vala, és várja vala az Izrael népének megvigasztalását, és Szentlélek vala őbenne.


versetul 26

és meg vala ígérve az Szentlélek Istentől, hogy ő addig meg nem halna, mígnem meglátná az Úristennek Krisztusát.


versetul 27

és Szentlélek Istennek általa az templomba mene, és mikoron bevinnék az templomba az gyermek Jézust az ő szülei, hogy az törvénynek szokása szerint cselekednének őérte,


versetul 28

az Simeon is karjára vevé őtet, és dicséré az Istent és mondá:


versetul 29

Uram Isten, mostan immár békességgel bocsátod el az te szolgádat, az te beszéded szerint.


versetul 30

mert meg megláták az én szemeim az te üdvözítő fiadat.


versetul 31

melyet szerzél minden népeknek szemek láttára világosságul,


versetul 32

pogány népeknek való megjelenésre, és az te népednek az Izraelnek dicsekedésére.


versetul 33

és mind atyja és mind anyja csodálkozik vala ezeken, melyek őfelőle mondatnak vala,


versetul 34

és megáldá őket Simeon, és mondá az anyjának az Máriának: íme ez gyermek helyheztetett sokaknak elesésére és sokaknak felkelésére az Izraelnek népe között, és cél helyett, kinek ellene mondattatik,


versetul 35

sőt az te lelkedet is tőr járja által, hogy sok szívekből az gondolatok megnyilatkozzanak.


versetul 36

és vala egy jövendőmondó asszonyi állat, kinek Anna vala neve, Fánuelnek leánya, Ásernek ágazatából, és nagy idejű vala, és hét esztendeiglen vala az ő urával az ő szüzességétől fogva.


versetul 37

és ez közel nyolcvannégy esztendeiglen özvegy lett vala, mely el nem távozik vala az templomból, böjtölésekben és imádságokban magát foglalja vala éjjel és nappal.


versetul 38

és ez asszonyi állat azon órában ott terme, és ő is az isteni vallásra feleletet teszen vala, és szól vala őróla mindeneknek, kik Jeruzsálemben váltságot várnak vala.


versetul 39

és minek utána az Úristennek törvénye szerint mindeneket elvégezének, Galileába megtérének az ő városukba, Názáretbe,


versetul 40

az gyermek Jézus kediglen növekedik vala, és erőt veszen vala lelkében, és beteljesedik vala bölcsességgel, és Istennek kedvében vala.


versetul 41

és az ő szülei esztendőnként Jeruzsálembe mennek vala az húsvétnak ünnepében,


versetul 42

és mikoron immár tizenkét esztendős lett volna, mikoron az ő szülei Jeruzsálembe felmentenek volna az ünnepnapnak szokása szerint,


versetul 43

és az napok betelvén mikoron hazatérnének, az gyermek Jézus Jeruzsálemben elmarada, és az ő szülei eszükbe nem vevék,


versetul 44

de alítják vala, hogy az úti társaság között volna, és egy napi menő földet menének el, és keresik vala őtet az rokonságok és ismerők között,


versetul 45

és mikoron meg nem lelték volna őtet. Jeruzsálembe megtérének keresvén őtet.


versetul 46

és történék harmad nap után, meg megtalálák őtet, tehát az templomban az doktoroknak közötte ül, és hallgatja őket, és kérdezi őket,


versetul 47

csodálkoznak vala kediglen az ő értelmén és feleletén mindazok, az kik őtet hallgatják vala.


versetul 48

és mikoron látták volna őtet az ő szülei, elcsodálkozának, és mondá az ő anyja őneki: fiam, mire től ekképpen mivelünk? íme az te atyád, és én nagy bánattal keresünk vala tégedet,


versetul 49

és mondá őnekik: mi oka, hogy engemet kerestek volt, avagy nem tudjátok volt-e, hogy a szókban kell magamat foglalnom, melyek az én Atyám dolgai.


versetul 50

és az ő szülei meg nem érték ez beszédeket, melyeket őnekik szóla.


versetul 51

és alá jőve velük, és Názáretbe mene. és őnekik engedelmes vala. az ő anyja kediglen megtartja vala mindez beszédeket az ő szívében.


versetul 52

és az Jézus gyarapodik vala bölcsességében és testi állapotában és kedvességben Istennél és embereknél.

Capitole:


Cărți