capitolul 24
egy szombat napon kediglen sötét hajnalba az koporsóhoz menének velük viselvén az drága szereket, az melyeket szereztenek vala, és egynéhány asszonyok valának ővelük.
úgy találák kediglen az követ, tehát az koporsóról lefordíttatott.
és mikoron bementenek volna, nem lelék meg az Úr Jézus testét.
és lőn, mikoron elméjükben elrémültenek volna ez dolgon, íme két férfiú terme őmellettük nagy tündöklő ruhákban.
mikoron kediglen igen megfélemlettenek volna, és orcájukat az földre hajtották volna, mondának őnekik. mit kerestek? az élőt-e az megholtakkal?
nincsen itt, hanem feltámadott. emlékezzetek meg róla, hogy megmondotta, legyen tinektek, még mikoron Galileában volna, és ezt mondotta legyen,
hogy az embernek Fiának bűnös embereknek kezeibe kellett legyen adattatni, és megfeszíttetni, és harmad napon feltámadni.
és megemlékezének az ő beszédéről,
és megtérvén az koporsótól, megmondák mindezeket az tizenegy tanítványnak, és az egyéb tanítványoknak mindeneknek.
vala kediglen az Mária Magdaléna, és az Johanna, és az Jakab apostolnak anyja, az Mária, és egyebek, kik ővele valának, kik ezeket beszélik vala az apostoloknak.
és ez asszonyi állatoknak beszéde őnekik olymint esztelenségnek láttatnak vala, és nem hívének azoknak.
az Péter kediglen felkelvén nagy sietséggel az koporsóhoz mene, és betekintvén oda, látá, hogy csak az fehér ruhák volnának ott, melyeket letettenek vala, és onnan elmene önmagában csodálván azt, az mi történt vala.
és íme kettő őközülük megyen vala azon napon egy városkába, mely Jeruzsálemhez hatvan földön vala, és az városnak neve vala Emmaus,
és az két tanítvány önnön közöttük beszél vala mindazokról, az kik történtenek vala,
és lőn, mikoron egyetembe beszélnének, és vetekednének, az Jézus is elközelgetvén ővelük egyetembe megyen vala.
de az tanítványoknak szemei megtartóztatnak vala, hogy őtet meg ne ismernék.
és monda őnekik. micsoda beszédek ezek, melyekről úton járván tiközöttetek hányattok és vetettek, és szomorúk vagytok.
és felelvén az egyik, kinek Kleofás vala neve, mondá őneki. csak te vagy úton járó Jeruzsálemben, ki meg nem tudtad, minemű dolgok lettenek ott ez napokban.
kiknek az mondá: mi dolgok lettenek? és mondának őneki: az názáretbeli Jézus felől, ki jövendőmondó férfiú vala, és tanító, mind cselekedésében és mind beszédében hatalmas, az Istennek, és mind az egész népnek előtte,
és miképpen az fő főpapok, és az mi fejedelmeink kézbe adák őtet, hogy halálra kárhoztatnák, és megfeszíték őtet.
mi kediglen azt reméljük vala, hogy ő volna az, ki az Izraelnek népét megváltaná. és mind ez dolgoknak harmad napja vagyon ma, hogy ezek jőnek.
de némely asszonyok is, mi közülünk valók, azt tevék, hogy mi elálmélkodnánk, kik jó reggel az koporsóhoz mentenek vala,
és az ő testét ott meg nem lelvén megjövének, és azt mondák, hogy angyalokat is láttanak volna, melyek azt mondották volna, hogy az élne.
és el menének nékik miközülünk az koporsóhoz, és azonképpen találák, az mint az asszonyok mondották vala, őtet kediglen nem látták.
és mondá őnekik. ó ti balgatagok, és kik késedelmesek vagytok szívetekkel hinni mindazoknak, az melyeket az próféták szóltanak.
nem így kell vala-e ennek lenni, hogy az Krisztus ezeket szenvedne, és az ő dicsőségébe bemenne.
és Mózesről elkezdvén és minden prófétákról értelmet ad vala őnekik minden írásokban, melyek őróla valának.
és közel jutának az városkához, melybe mennek vala, és önmagában azt mutatta vala, hogy messzebb menne,
és rábírák őtet, hogy megmaradna ezt mondván. maradj meg mivelünk, mert este fele vagyon, és elhanyatlott az nap. és bemene hogy ővelük megmaradna.
és lőn ez, mikoron ővelük asztalhoz ülne, kezébe vevé az kenyeret, és megáldá, és őnekik adja vala.
és megnyilatkozának az ő szemeik, és megismerék őtet, és ő elenyészék őelőlük.
és mondának őközöttük. nem meggerjedett vala-e az mi szívünk mibennünk, mikoron minekünk szólna az úton és az írásokat hasogatná minekünk?
és felkelének, és azon órában Jeruzsálembe megtérének, és úgy találák az tizenegy tanítványt, tehát egybegyűlt, és azokat is, kik azokkal valának,
és ezt mondák: feltámadott az Úristen bizonyával, és megjelent Simonnak.
és azok beszélék vala azokat, melyek az útban lettenek vala, és miképpen ismerték volna meg őtet az étel felett, mikoron az kenyeret megszegdelé.
mikoron kediglen még ezeket mondanák, az Jézus ő őközöttük állapék, és mondá őnekik. békesség tinektek. félelembe esének kediglen,
és megrettenének, alítják vala, hogy lelket látnának,
és mondá őnekik: mit háborodtatok meg, és mire támadnak gondolatok az ti szívetekben.
lássátok az én kezeimet és az én lábaimat, mert én vagyok az. tapogassatok meg engemet, és lássatok meg, mert az léleknek nincsen teste és nincsenek tetemei, miképpen láttátok, hogy énnekem vagyon.
és mikoron ezeket mondotta volna, megmutatá őnekik az ő kezeit és lábait.
mikoron még azok nem hinnek örömükben, és csodálkoznának, mondá őnekik: vagyon-e itt valami enni való?
és az tanítványok egy rész halat adának őneki, és lépes méznek valami részét,
és elvevé, és azoknak előttük megevé.
és mondá őnekik. ezek az igék, melyeket szóltam tinektek, még mikoron tiveletek volnék, hogy szükség volna be beteljesedni mindeneknek, melyek az Mózesnek törvényében és az prófétáknak könyveiben énrólam meg vannak írva.
legottan azt tevé, hogy megnyílnék az ő elméjük, hogy az írásokat megértenék,
és mondá őnekik: így vagyon megírva, és így kell vala az Krisztusnak kínt szenvedni, és harmad napon halottaiból feltámadni.
és az ő nevébe bűnből való kitérést és bűnöknek bocsánatát hirdettetni minden népek szerte kezdést tévén Jeruzsálemtől fogva.
ti vagytok kediglen ezeknek tanúbizonyságai.
és íme én elbocsátom tirátok azt, az mit az én atyám ígére. ti kediglen veszteg legyetek Jeruzsálemnek városában, mígnem isteni erő szálljon tirátok az magasságból.
kivivé kediglen őket az városnak kívüle mind Betániáiglan, és kezeit felemelvén megáldá őket.
és lőn ez mikoron őket megáldaná, elválék őtőlük, és mennyországba felvitetik vala.
és az tanítványok, mikoron őtet imádták volna, nagy örömmel Jeruzsálembe megtérének,
és mindenkoron az templomban valának dicsérvén és áldván az Istent. ámen. Szent Lukács írása szerint való Evangéliumnak vége.
Software-ul își propune să conecteze pe toți cu textul Bibliei printr-o interfață rapid accesibilă și personalizabilă.
Numele face referire atât la conectivitate, cât și la viteză…
„Fiecare om să fie grabnic la ascultare, încet la vorbire și încet la mânie!”
Cu dragoste, Tom Károly