Evangélium Szent Lukács írása szerint
capítulo 24
verso 1
egy szombat napon kediglen sötét hajnalba az koporsóhoz menének velük viselvén az drága szereket, az melyeket szereztenek vala, és egynéhány asszonyok valának ővelük.
verso 2
úgy találák kediglen az követ, tehát az koporsóról lefordíttatott.
verso 3
és mikoron bementenek volna, nem lelék meg az Úr Jézus testét.
verso 4
és lőn, mikoron elméjükben elrémültenek volna ez dolgon, íme két férfiú terme őmellettük nagy tündöklő ruhákban.
verso 5
mikoron kediglen igen megfélemlettenek volna, és orcájukat az földre hajtották volna, mondának őnekik. mit kerestek? az élőt-e az megholtakkal?
verso 6
nincsen itt, hanem feltámadott. emlékezzetek meg róla, hogy megmondotta, legyen tinektek, még mikoron Galileában volna, és ezt mondotta legyen,
verso 7
hogy az embernek Fiának bűnös embereknek kezeibe kellett legyen adattatni, és megfeszíttetni, és harmad napon feltámadni.
verso 8
és megemlékezének az ő beszédéről,
verso 9
és megtérvén az koporsótól, megmondák mindezeket az tizenegy tanítványnak, és az egyéb tanítványoknak mindeneknek.
verso 10
vala kediglen az Mária Magdaléna, és az Johanna, és az Jakab apostolnak anyja, az Mária, és egyebek, kik ővele valának, kik ezeket beszélik vala az apostoloknak.
verso 11
és ez asszonyi állatoknak beszéde őnekik olymint esztelenségnek láttatnak vala, és nem hívének azoknak.
verso 12
az Péter kediglen felkelvén nagy sietséggel az koporsóhoz mene, és betekintvén oda, látá, hogy csak az fehér ruhák volnának ott, melyeket letettenek vala, és onnan elmene önmagában csodálván azt, az mi történt vala.
verso 13
és íme kettő őközülük megyen vala azon napon egy városkába, mely Jeruzsálemhez hatvan földön vala, és az városnak neve vala Emmaus,
verso 14
és az két tanítvány önnön közöttük beszél vala mindazokról, az kik történtenek vala,
verso 15
és lőn, mikoron egyetembe beszélnének, és vetekednének, az Jézus is elközelgetvén ővelük egyetembe megyen vala.
verso 16
de az tanítványoknak szemei megtartóztatnak vala, hogy őtet meg ne ismernék.
verso 17
és monda őnekik. micsoda beszédek ezek, melyekről úton járván tiközöttetek hányattok és vetettek, és szomorúk vagytok.
verso 18
és felelvén az egyik, kinek Kleofás vala neve, mondá őneki. csak te vagy úton járó Jeruzsálemben, ki meg nem tudtad, minemű dolgok lettenek ott ez napokban.
verso 19
kiknek az mondá: mi dolgok lettenek? és mondának őneki: az názáretbeli Jézus felől, ki jövendőmondó férfiú vala, és tanító, mind cselekedésében és mind beszédében hatalmas, az Istennek, és mind az egész népnek előtte,
verso 20
és miképpen az fő főpapok, és az mi fejedelmeink kézbe adák őtet, hogy halálra kárhoztatnák, és megfeszíték őtet.
verso 21
mi kediglen azt reméljük vala, hogy ő volna az, ki az Izraelnek népét megváltaná. és mind ez dolgoknak harmad napja vagyon ma, hogy ezek jőnek.
verso 22
de némely asszonyok is, mi közülünk valók, azt tevék, hogy mi elálmélkodnánk, kik jó reggel az koporsóhoz mentenek vala,
verso 23
és az ő testét ott meg nem lelvén megjövének, és azt mondák, hogy angyalokat is láttanak volna, melyek azt mondották volna, hogy az élne.
verso 24
és el menének nékik miközülünk az koporsóhoz, és azonképpen találák, az mint az asszonyok mondották vala, őtet kediglen nem látták.
verso 25
és mondá őnekik. ó ti balgatagok, és kik késedelmesek vagytok szívetekkel hinni mindazoknak, az melyeket az próféták szóltanak.
verso 26
nem így kell vala-e ennek lenni, hogy az Krisztus ezeket szenvedne, és az ő dicsőségébe bemenne.
verso 27
és Mózesről elkezdvén és minden prófétákról értelmet ad vala őnekik minden írásokban, melyek őróla valának.
verso 28
és közel jutának az városkához, melybe mennek vala, és önmagában azt mutatta vala, hogy messzebb menne,
verso 29
és rábírák őtet, hogy megmaradna ezt mondván. maradj meg mivelünk, mert este fele vagyon, és elhanyatlott az nap. és bemene hogy ővelük megmaradna.
verso 30
és lőn ez, mikoron ővelük asztalhoz ülne, kezébe vevé az kenyeret, és megáldá, és őnekik adja vala.
verso 31
és megnyilatkozának az ő szemeik, és megismerék őtet, és ő elenyészék őelőlük.
verso 32
és mondának őközöttük. nem meggerjedett vala-e az mi szívünk mibennünk, mikoron minekünk szólna az úton és az írásokat hasogatná minekünk?
verso 33
és felkelének, és azon órában Jeruzsálembe megtérének, és úgy találák az tizenegy tanítványt, tehát egybegyűlt, és azokat is, kik azokkal valának,
verso 34
és ezt mondák: feltámadott az Úristen bizonyával, és megjelent Simonnak.
verso 35
és azok beszélék vala azokat, melyek az útban lettenek vala, és miképpen ismerték volna meg őtet az étel felett, mikoron az kenyeret megszegdelé.
verso 36
mikoron kediglen még ezeket mondanák, az Jézus ő őközöttük állapék, és mondá őnekik. békesség tinektek. félelembe esének kediglen,
verso 37
és megrettenének, alítják vala, hogy lelket látnának,
verso 38
és mondá őnekik: mit háborodtatok meg, és mire támadnak gondolatok az ti szívetekben.
verso 39
lássátok az én kezeimet és az én lábaimat, mert én vagyok az. tapogassatok meg engemet, és lássatok meg, mert az léleknek nincsen teste és nincsenek tetemei, miképpen láttátok, hogy énnekem vagyon.
verso 40
és mikoron ezeket mondotta volna, megmutatá őnekik az ő kezeit és lábait.
verso 41
mikoron még azok nem hinnek örömükben, és csodálkoznának, mondá őnekik: vagyon-e itt valami enni való?
verso 42
és az tanítványok egy rész halat adának őneki, és lépes méznek valami részét,
verso 43
és elvevé, és azoknak előttük megevé.
verso 44
és mondá őnekik. ezek az igék, melyeket szóltam tinektek, még mikoron tiveletek volnék, hogy szükség volna be beteljesedni mindeneknek, melyek az Mózesnek törvényében és az prófétáknak könyveiben énrólam meg vannak írva.
verso 45
legottan azt tevé, hogy megnyílnék az ő elméjük, hogy az írásokat megértenék,
verso 46
és mondá őnekik: így vagyon megírva, és így kell vala az Krisztusnak kínt szenvedni, és harmad napon halottaiból feltámadni.
verso 47
és az ő nevébe bűnből való kitérést és bűnöknek bocsánatát hirdettetni minden népek szerte kezdést tévén Jeruzsálemtől fogva.
verso 48
ti vagytok kediglen ezeknek tanúbizonyságai.
verso 49
és íme én elbocsátom tirátok azt, az mit az én atyám ígére. ti kediglen veszteg legyetek Jeruzsálemnek városában, mígnem isteni erő szálljon tirátok az magasságból.
verso 50
kivivé kediglen őket az városnak kívüle mind Betániáiglan, és kezeit felemelvén megáldá őket.
verso 51
és lőn ez mikoron őket megáldaná, elválék őtőlük, és mennyországba felvitetik vala.
verso 52
és az tanítványok, mikoron őtet imádták volna, nagy örömmel Jeruzsálembe megtérének,
verso 53
és mindenkoron az templomban valának dicsérvén és áldván az Istent. ámen. Szent Lukács írása szerint való Evangéliumnak vége.
Libros
