Evangélium Szent Lukács írása szerint
capítulo 19
verso 1
és bemenvén Jerikóba, az városban jár vala.
verso 2
és íme egy férfiú, kinek Zákeus vala neve, és ki az fukaroknak fejedelme vala, és ugyanezen gazdag ember vala,
verso 3
és azon igyekezik vala, hogy az Jézust megláthatná, ki volna, és nem láthatja vala az sereg néptől, hogy mivel ember korbeli állapatjában kicsiny ember vala.
verso 4
és elöl elsietvén felhága egy vadfügefára, hogy őtet megláthatná, mert azon vala útja.
verso 5
és mikoron az Jézus az helyre jutott volna, feltekintvén meglátá őtet, és mondá őneki: Zákeus, siess, szállj le, mert ma énnekem az te házadnál kell megmaradnom.
verso 6
és sietvén leszálla, és örömben lévén házába befogadá őtet.
verso 7
és mikoron látnák ezt mindenek, zúgódnak vala ezt mondván, hogy az bűnös emberhez ment volna be szállásra.
verso 8
állván kediglen Zákeus mondá az Úristennek: Uram, ím az én jószágaimnak felét az szegényeknek adom, és ha valamiben valakit megcsaltam, négy annyit adok érette.
verso 9
mondá Jézus őneki. ez háznak ma történék megmaradása, azért hogy ez is Ábrahámnak leánya legyen,
verso 10
mert az embernek fia azért jött, hogy megkeresse, és megtartsa, az mi elveszett volt.
verso 11
mikoron azok ezeket hallanák, ilyen hasonlatos beszédet is monda ezekhez, azért hogy Jeruzsálemhez közel volna, és hogy azt alítják vala, hogy az Istennek országa mindjárást megjelentetnék.
verso 12
mondá annak okáért: egy nagy nemből támadott ember messze való tartományba mene, hogy országot venne magának és megtérne.
verso 13
előhívá kediglen az ő tíz szolgáját, és tíz mina pénzt ada őnekik, és mondá azoknak: kereskedjetek, míg megjövök.
verso 14
az ő városbeli népei kediglen meggyűlölték vala őtet, és követséget bocsátának uruk után ezt mondván: nem akartuk, hogy ez mirajtunk uralkodjék.
verso 15
és lőn ez, hogy megtérne az országot megvévén, és parancsola, hogy az ő szolgáit őhozzá hívnák, kiknek az ő pénzét adta vala, hogy megtudná mindegyik mennyit nyert volna kereskedvén.
verso 16
eljőve kedig az első ezt mondván. Uram, az te derék pénzed, tíz mina pénz nyereséget hozott.
verso 17
és mondá őneki: jó, jó szolgám, mivel hogy ez kicsinyben hiú voltál, legyen tíz városon birodalmad.
verso 18
az másik is eljöve ezt mondván: Uram, az te derék pénzed öt mina pénzt teremte.
verso 19
ennek is mondá: te is légy öt városon fő ember.
verso 20
más is el eljöve ezt mondván: Uram, ihon vagyon az te mina derék pénzed, melyet kézi keszkenőben töltve tartottam,
verso 21
mert félék tetőled, hogy mivel kemény ember vagy, felveszed azt, az mit le nem tettél, és megaratod azt, az mit földbe nem vetettél.
verso 22
mondá őneki. az tennen szádból ítéllek tégedet te gonosz szolga. tudod volt, hogy én kemény ember vagyok, és hogy felvegyem azt, az mit le nem tettem, és hogy megarassam azt, az mit földbe nem vetettem,
verso 23
tehát mire nem adtad az én pénzemet az bankra, és én megjővén nyilván uzsorával szedtem volna ki azt.
verso 24
és mondá azoknak, kik ott állanak vala: vegyétek el attól az egy mina pénzt, és adjátok annak, az kinél tíz mina pénz vagyon.
verso 25
és mondának őneki: Uram, tíz mina pénze vagyon.
verso 26
mert mondom tinektek, hogy többre több adatik annak, az ki az adatott ajándékkal él. attól kediglen, az ki vele nem él, az is elvétetik őtőle, az mivel bír.
verso 27
sőt az én ellenségemet is hozzátok ide, kik nem akarák, hogy én őrajtuk uralkodjam, és öljétek meg én énelőttem.
verso 28
és mikoron ezeket megmondotta volna, úton megyen vala, azon lévén, hogy Jeruzsálembe felmenjen.
verso 29
és lőn ez, mikoron Betfagéhoz, és Betániához el elközelgett volna, az hegyhez nem messze, mely Olajfáknak hegyének hívattatik, elbocsátá két tanítványát ezt mondván: menjetek emez ellenben való városkába, melybe hogy be bementek, találtok kötve egy nőstény szamárcsikót, kin soha egy ember sem ült, oldjátok el azt, és hozzátok ide.
verso 31
és ha valaki titeket kérdend, miért oldjátok el? így mondjatok annak, azért, hogy az úrnak dolga vagyon evvel.
verso 32
és elmenének, az kiket elbocsátott vala, és úgy találák, az mint megmondotta vala őnekik.
verso 33
mikor kedig eloldanák az szamárcsikót. mondának őnekik azok, az kik bírnak vala vele. miért oldjátok el az szamárcsikót?
verso 34
és azok ezt mondák: mert az Úrnak dolga vagyon vele,
verso 35
és az Jézushoz vivék azt, és az ő ruhájukat az szamárcsikóra felül terítvén az Jézust felül rá helyhezteték.
verso 36
mikor kedig menne Jézus az ő ruhájukat az úton az szamárnak lába alá terítik vala.
verso 37
és mikoron immáron az Olajfáknak hegyének lejtőire közelítene, az tanítványoknak minden serege nagy örömmel és nagy felszóval kezde az Istennek dicséretet mondani minden isteni erővel való cselekedeteiről, melyeket szemeikkel láttanak vala,
verso 38
és ezt mondják vala. áldott király, az ki eljő az Úristennek nevébe. békesség az mennyországban, és dicsőség az magasságokban.
verso 39
és némelyek az seregből az farizeusok közül mondának őneki. mester, fedd meg az te tanítványaidat.
verso 40
kiknek Jézus mondá. mondom tinektek, hogy ha ezek veszteg hallgatandnak, mindjárást az kövek fognak kiáltani.
verso 41
és minek utána közel juta, látván az várost síra őrajta,
verso 42
ezt mondván. vajha magadat megismerted volna te is, és kiváltképpen ez te mostani napodban arra viselni gondot, az mi teneked békességgel való megmaradásodra volna. mostan kediglen elrejtetvén vannak az te szemeidnek előtte,
verso 43
mert eljőnek az napok terád, és kerítéssel bekerítenek tégedet az te ellenségeid, és körülvisznek tégedet, és egyetembe megszorítanak tégedet minden felől,
verso 44
és mind az földiglen lerontanak tégedet és az te fiaidat, kik te tebenned vannak. és nem hagynak tebenned egy követ az más kövön annak okáért, hogy meg nem ismered az időt, melyben az Isten tégedet meglátogata.
verso 45
és bemenvén az templomba, ki kezdé verni azokat, az kik abban árulnak vala, és vesznek vala,
verso 46
ezt mondván őnekik. meg vagyon írván, az én házam imádságnak háza, ti kediglen latroknak barlangjává tettétek azt.
verso 47
és minden napon tanít vala az templomban. az papoknak kediglen fejedelmei, és az írástudók, és azok, kik ez népek között fő emberek valának, azon igyekeznek vala, hogy őtet elvesztenék,
verso 48
és nem tudják vala, mit tegyenek, mert mind az egész nép figyelmetes vala az ő beszédére, mikoron őtet hallgatná.
Libros
