Evangélium Szent Lukács írása szerint
capítulo 22
verso 1
közel vala kediglen az napoknak ünnepe, melyeken pogácsákkal ülnek vala, mely ünnep Húsvétnak mondatik.
verso 2
és az papoknak fejedelmei és az írástudók azon igyekeznek vala, mi módon az Jézust megölnék, mert félnek vala az köznéptől.
verso 3
ördög búvék kediglen Júdásba, ki Iskariotnak neveztetik vala, ki az tizenkettő közül való vala.
verso 4
és elmene, és szóla az papoknak fejedelmeivel, és az hadnagyokkal, miképpen őtet kézbe adná őnekik.
verso 5
és megörülének, és szerzést tőnek ővele, hogy ők pénzt adnának őneki.
verso 6
és az felfogadá. és alkalmas időt keres vala, hogy az népnek felindulása nélkül adná azt az ő kezükbe.
verso 7
eljöve kediglen az nap, mely pogácsáknak napjának mondatik vala, melyen szükség vala áldozatot tenni húsvéti báránnyal.
verso 8
és elkülde Pétert és Jánost ezt mondván: menjetek el, és készítsetek minekünk húsvéti vacsorát, hogy együnk.
verso 9
és az tanítványok mondának őneki: holott akarod, hogy megkészítsük?
verso 10
és mondá őnekik. íme hogy bementek az városba, egy embert találtok elöl, ki egy korsó vizet viszen, menjetek az ember után az házba, melybe bemegyen,
verso 11
és ezt mondjátok az háznak urának: az mester ezt mondja teneked: holott vagyon az vendégfogadó ház, holott az húsvéti vacsorát az én tanítványaimmal megegyem?
verso 12
és ő tinektek egy nagy vacsoráló felházat mutat, melyet bevontanak, ott készítsétek.
verso 13
mikoron kediglen elmentenek volna, azonképpen találták, mint megmondotta vala őnekik, és meg megkészíték az húsvéti vacsorát.
verso 14
és mikoron immáron annak órája volna, asztalhoz üle, és az tizenkét apostol is ővele.
verso 15
és mondá őnekik: kívánatossággal kívántam ez húsvéti vacsorát tiveletek megennem minek előtte szenvedjek.
verso 16
mert mondom tinektek, ennek utána nem eszem többször ebben, mígnem teljesedés legyen az Istennek országában.
verso 17
és az pohárt kezébe vevén hálát ada, és mondá. vegyétek el ezt, és osszátok el tiközöttetek,
verso 18
mert mondom tinektek, hogy nem iszom az szőlőtőnek terméséből, mígnem az Istennek országa eljő.
verso 19
és az kenyeret kezébe vévén mikoron hálát adott volna, elszegdele, és őnekik adá, és mondá: ez az én testem, mely tiértetek adattatik, ezt az én emlékezetemre tegyétek.
verso 20
azonképpen az pohárt is kezébe vevé az vacsora után ezt mondván: ez pohár új testamentum az én véremnek általa, ki tiértetek kiontatik.
verso 21
demaga annak ő keze, az ki engemet kézbe ad, ím énvelem vagyon az asztalon.
verso 22
és az embernek Fia bizony az, hogy elmegyen, azon szerint, mint el vagyon végeztetvén, demaga jaj az embernek, az kinek miatta kézbe adattatik.
verso 23
és ők kezdék őköztük kérdezni, kicsoda volna őközülük az, ki ezt tenné.
verso 24
lőn kediglen vetekedés is őközöttük, kicsoda láttatnék őközöttük nagyobbnak lenni.
verso 25
mondá kediglen őnekik. az népeknek királyai uralkodnak az ő népükön, és az kiknek hatalmuk vagyon őrajtuk, jótevőknek hívattatnak.
verso 26
ti kediglen nem úgy, hanem az ki nagyobb tiközöttetek, úgyan viselje magát, mint az, ki ifjabb, és az, ki fő ember, úgyan viselje magát, mint az, ki szolgál.
verso 27
mert melyik nagyobb, az ki asztalhoz ül-e, avagy az, ki szolgál? nem az-e, az ki asztalhoz ül? de én tiközöttetek vagyok, mint ki szolgál.
verso 28
ti kediglen vagytok, kik meg megmaradátok énvelem, az énrajtam való kísértésekben.
verso 29
és én országot szerzek tinektek, miképpen az én atyám szerzett énnekem,
verso 30
hogy egyetek, és igyatok az én asztalomon az én országomban. és székekben üljetek, megítélvén az Izraelnek tizenkét nemzetségét.
verso 31
mondá kediglen az Úristen: Simon, Simon, íme az sátán kézbe kívána titeket, hogy megrostáljon, mint egy gabonát,
verso 32
de én kérést tevék teérted, hogy meg ne fogyatkozzék az te hited, te is valaha megfordulván erősítsd meg az te atyádfiait.
verso 33
és az mondá őneki: Uram, kész vagyok teveled mind tömlöcbe és mind halálra mennem.
verso 34
és az mondá. mondom teneked, Péter, nem szól addig ma az tyúk, mígnem háromszor tagadod meg, hogy engemet nem ismersz.
verso 35
és mondá őnekik: mikoron elbocsátalak titeket zsák nélkül és útra való táska nélkül és saru nélkül, volt-e valami fogyatkozásotok tinektek? és mondának azok: semmi nem volt.
verso 36
mondá annak okáért őnekik: de mostan az kinek zsákja vagyon, vegye fel, azonképpen útra való táskáját is, és az kinek nincsen, adja el az ő köntösét, és vegyen tört.
verso 37
mert mondom tinektek, hogy míglen be kell teljesedni énrajtam annak, az mi meg vagyon írván. és az hamisaknak közébe számláltatott. mert bizony az énrólam való dolgoknak vége vagyon.
verso 38
és mondának azok: Uram, ím két tőr vagyon itt. és Jézus mondá őnekik. igaz elég.
verso 39
és kimenvén az ő szokása szerint az Olajfáknak hegyére megyen vala. követék kediglen őtet az tanítványok is.
verso 40
és mikoron az helyre jutott volna, mondá őnekik: imádkozzatok, hogy kísértetbe ne jussatok.
verso 41
és ő elszakada őtőlük. közel annyi földön, mennyire egy kővel hajítanak, és térdére esvén imádkozik vala, ezt mondván:
verso 42
én atyám, ha akarod, vedd el éntőlem ez pohárt. demaga ne legyen az én akaratom, hanem az tied.
verso 43
megjelenék kediglen őneki az angyal az mennyországból erőt adván őneki.
verso 44
és nagy késálkodásban lévén, hosszabb imádságot teszen vala. és az ő verejtéke olyan vala, mint sok csepp vér, melyek az földre folynak vala.
verso 45
és mikor felkelt volna az imádkozástól, és az ő tanítványaihoz ment volna, úgy találá őket, hogy aludnának az szomorúságnak miatta.
verso 46
és mondá őnekik. mit alusztok? keljetek fel, és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne jussatok.
verso 47
mikoron kediglen még ezt mondaná, íme nagy sereg nép, és az ki Júdásnak hívattatik vala, előttük jár vala, ki az tizenkettőnek egyik vala. és az Jézushoz közel mene, hogy őtet megcsókolná.
verso 48
az Jézus kediglen mondá őneki: Júdás, csókolással adod-e kézbe az embernek Fiát?
verso 49
mikoron látták volna kediglen az tanítványok, kik őmellette valának azt, az mi következendő vala, mondának őneki: Uram, tegyünk-e csapást rajtuk tőrrel?
verso 50
és egy őközülük csapást tőn az papoknak fejedelmének szolgájához, és elvágá az ő jobb fülét.
verso 51
felelvén kediglen az Jézus mondá: hagyjátok el eddiglen. és mikoron illette volna az ő fülét, meggyógyítá őtet.
verso 52
monda kediglen az Jézus azoknak, az kik őrá jöttenek vala, az papoknak fejedelmének és az templom őrizetére szerzett hadnagyoknak és az véneknek: szinte úgy jöttetek ki, mint egy latorra, tőrötökkel és fabotokkal,
verso 53
mikoron minden napon tiközöttetek jöttem legyen az templomban, kezeiteket ki nem nyújtátok énellenem. de ez az ti órátok, és sötétségeteknek hatalma.
verso 54
megfogák kediglen őtet, és elvivék, és bevivék az papoknak fejedelmének házába. az Péter kediglen távol megyen vala utána.
verso 55
mikoron kediglen tüzet gerjesztettenek volna az palotának közepette, és egyetembe leültenek volna, az Péter is leüle őközöttük.
verso 56
kit mikoron egy szolgáló asszony látott volna, hogy az tűz világánál ülne, szemeit őrá vetvén mondá: ez is amaz Jézussal vala.
verso 57
és az Péter megtagadá őtet ezt mondván: asszony, nem ismertem azt.
verso 58
és egy kevésvártatva más férfiú látván őtet mondá: te is azok közül való vagy. az Péter kediglen mondá. ember, nem vagyok.
verso 59
és mikoron közel egy órányi időnek közbevetése jött volna, némely más ember is, ugyanazont erősen vallja vala mondván: bizony ez is amaz emberrel vala, mert ez is Galileából való.
verso 60
és mondá az Péter: ember, nem tudom, mit mondasz. legottan mikoron még az Péter szólna, tyúk szóla.
verso 61
és fordulván az Jézus, az Péterre tekinte, és megemlékezék az Péter az Úristennek beszédéről, miképpen megmondotta vala őneki. minek előtte az tyúk szóland, háromszor fogsz megtagadni engemet.
verso 62
és kimenvén az Péter keserves sírást tőn.
verso 63
és az férfiak, az kik az Jézust tartják vala, csúfolják vala őtet, és verik vala,
verso 64
és mikoron körül befedezték volna őtet, arcul verik vala őtet, és megkérdék őtet ezt mondván. találd meg, és mondd meg, kicsoda az, az ki tégedet üte?
verso 65
és sok egyéb szidalmas beszédeket mondanak vala őellene.
verso 66
és mihelyen megvirrada egybegyűlének az köznépnek vénemberei és az papoknak fejedelmei és az írástudók, és az ő gyülekezetükbe vivék őtet
verso 67
ezt mondván: te vagy-e amaz Krisztus? mondd meg minekünk. és mondá őnekik. ha megmondandom tinektek, nem fogjátok hinni,
verso 68
hogy ha mégis foglak kérdeni titeket, meg nem feleltek énnekem, sem el nem eresztetek.
verso 69
ez időtől fogva az embernek Fia az Istennek erejének jobbja felől leszen ülvén.
verso 70
mondának továbbá mindnyájan. te vagy-e azért az Istennek Fia? mondá. ti mondjátok, hogy én vagyok?
verso 71
és azok mondának: mi szükségünk vagyon tanúbizonyságra továbbá? mert mi magunk ő maga szájából halljuk.
Libros
