chapter 22
közel vala kediglen az napoknak ünnepe, melyeken pogácsákkal ülnek vala, mely ünnep Húsvétnak mondatik.
és az papoknak fejedelmei és az írástudók azon igyekeznek vala, mi módon az Jézust megölnék, mert félnek vala az köznéptől.
ördög búvék kediglen Júdásba, ki Iskariotnak neveztetik vala, ki az tizenkettő közül való vala.
és elmene, és szóla az papoknak fejedelmeivel, és az hadnagyokkal, miképpen őtet kézbe adná őnekik.
és megörülének, és szerzést tőnek ővele, hogy ők pénzt adnának őneki.
és az felfogadá. és alkalmas időt keres vala, hogy az népnek felindulása nélkül adná azt az ő kezükbe.
eljöve kediglen az nap, mely pogácsáknak napjának mondatik vala, melyen szükség vala áldozatot tenni húsvéti báránnyal.
és elkülde Pétert és Jánost ezt mondván: menjetek el, és készítsetek minekünk húsvéti vacsorát, hogy együnk.
és az tanítványok mondának őneki: holott akarod, hogy megkészítsük?
és mondá őnekik. íme hogy bementek az városba, egy embert találtok elöl, ki egy korsó vizet viszen, menjetek az ember után az házba, melybe bemegyen,
és ezt mondjátok az háznak urának: az mester ezt mondja teneked: holott vagyon az vendégfogadó ház, holott az húsvéti vacsorát az én tanítványaimmal megegyem?
és ő tinektek egy nagy vacsoráló felházat mutat, melyet bevontanak, ott készítsétek.
mikoron kediglen elmentenek volna, azonképpen találták, mint megmondotta vala őnekik, és meg megkészíték az húsvéti vacsorát.
és mikoron immáron annak órája volna, asztalhoz üle, és az tizenkét apostol is ővele.
és mondá őnekik: kívánatossággal kívántam ez húsvéti vacsorát tiveletek megennem minek előtte szenvedjek.
mert mondom tinektek, ennek utána nem eszem többször ebben, mígnem teljesedés legyen az Istennek országában.
és az pohárt kezébe vevén hálát ada, és mondá. vegyétek el ezt, és osszátok el tiközöttetek,
mert mondom tinektek, hogy nem iszom az szőlőtőnek terméséből, mígnem az Istennek országa eljő.
és az kenyeret kezébe vévén mikoron hálát adott volna, elszegdele, és őnekik adá, és mondá: ez az én testem, mely tiértetek adattatik, ezt az én emlékezetemre tegyétek.
azonképpen az pohárt is kezébe vevé az vacsora után ezt mondván: ez pohár új testamentum az én véremnek általa, ki tiértetek kiontatik.
demaga annak ő keze, az ki engemet kézbe ad, ím énvelem vagyon az asztalon.
és az embernek Fia bizony az, hogy elmegyen, azon szerint, mint el vagyon végeztetvén, demaga jaj az embernek, az kinek miatta kézbe adattatik.
és ők kezdék őköztük kérdezni, kicsoda volna őközülük az, ki ezt tenné.
lőn kediglen vetekedés is őközöttük, kicsoda láttatnék őközöttük nagyobbnak lenni.
mondá kediglen őnekik. az népeknek királyai uralkodnak az ő népükön, és az kiknek hatalmuk vagyon őrajtuk, jótevőknek hívattatnak.
ti kediglen nem úgy, hanem az ki nagyobb tiközöttetek, úgyan viselje magát, mint az, ki ifjabb, és az, ki fő ember, úgyan viselje magát, mint az, ki szolgál.
mert melyik nagyobb, az ki asztalhoz ül-e, avagy az, ki szolgál? nem az-e, az ki asztalhoz ül? de én tiközöttetek vagyok, mint ki szolgál.
ti kediglen vagytok, kik meg megmaradátok énvelem, az énrajtam való kísértésekben.
és én országot szerzek tinektek, miképpen az én atyám szerzett énnekem,
hogy egyetek, és igyatok az én asztalomon az én országomban. és székekben üljetek, megítélvén az Izraelnek tizenkét nemzetségét.
mondá kediglen az Úristen: Simon, Simon, íme az sátán kézbe kívána titeket, hogy megrostáljon, mint egy gabonát,
de én kérést tevék teérted, hogy meg ne fogyatkozzék az te hited, te is valaha megfordulván erősítsd meg az te atyádfiait.
és az mondá őneki: Uram, kész vagyok teveled mind tömlöcbe és mind halálra mennem.
és az mondá. mondom teneked, Péter, nem szól addig ma az tyúk, mígnem háromszor tagadod meg, hogy engemet nem ismersz.
és mondá őnekik: mikoron elbocsátalak titeket zsák nélkül és útra való táska nélkül és saru nélkül, volt-e valami fogyatkozásotok tinektek? és mondának azok: semmi nem volt.
mondá annak okáért őnekik: de mostan az kinek zsákja vagyon, vegye fel, azonképpen útra való táskáját is, és az kinek nincsen, adja el az ő köntösét, és vegyen tört.
mert mondom tinektek, hogy míglen be kell teljesedni énrajtam annak, az mi meg vagyon írván. és az hamisaknak közébe számláltatott. mert bizony az énrólam való dolgoknak vége vagyon.
és mondának azok: Uram, ím két tőr vagyon itt. és Jézus mondá őnekik. igaz elég.
és kimenvén az ő szokása szerint az Olajfáknak hegyére megyen vala. követék kediglen őtet az tanítványok is.
és mikoron az helyre jutott volna, mondá őnekik: imádkozzatok, hogy kísértetbe ne jussatok.
és ő elszakada őtőlük. közel annyi földön, mennyire egy kővel hajítanak, és térdére esvén imádkozik vala, ezt mondván:
én atyám, ha akarod, vedd el éntőlem ez pohárt. demaga ne legyen az én akaratom, hanem az tied.
megjelenék kediglen őneki az angyal az mennyországból erőt adván őneki.
és nagy késálkodásban lévén, hosszabb imádságot teszen vala. és az ő verejtéke olyan vala, mint sok csepp vér, melyek az földre folynak vala.
és mikor felkelt volna az imádkozástól, és az ő tanítványaihoz ment volna, úgy találá őket, hogy aludnának az szomorúságnak miatta.
és mondá őnekik. mit alusztok? keljetek fel, és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne jussatok.
mikoron kediglen még ezt mondaná, íme nagy sereg nép, és az ki Júdásnak hívattatik vala, előttük jár vala, ki az tizenkettőnek egyik vala. és az Jézushoz közel mene, hogy őtet megcsókolná.
az Jézus kediglen mondá őneki: Júdás, csókolással adod-e kézbe az embernek Fiát?
mikoron látták volna kediglen az tanítványok, kik őmellette valának azt, az mi következendő vala, mondának őneki: Uram, tegyünk-e csapást rajtuk tőrrel?
és egy őközülük csapást tőn az papoknak fejedelmének szolgájához, és elvágá az ő jobb fülét.
felelvén kediglen az Jézus mondá: hagyjátok el eddiglen. és mikoron illette volna az ő fülét, meggyógyítá őtet.
monda kediglen az Jézus azoknak, az kik őrá jöttenek vala, az papoknak fejedelmének és az templom őrizetére szerzett hadnagyoknak és az véneknek: szinte úgy jöttetek ki, mint egy latorra, tőrötökkel és fabotokkal,
mikoron minden napon tiközöttetek jöttem legyen az templomban, kezeiteket ki nem nyújtátok énellenem. de ez az ti órátok, és sötétségeteknek hatalma.
megfogák kediglen őtet, és elvivék, és bevivék az papoknak fejedelmének házába. az Péter kediglen távol megyen vala utána.
mikoron kediglen tüzet gerjesztettenek volna az palotának közepette, és egyetembe leültenek volna, az Péter is leüle őközöttük.
kit mikoron egy szolgáló asszony látott volna, hogy az tűz világánál ülne, szemeit őrá vetvén mondá: ez is amaz Jézussal vala.
és az Péter megtagadá őtet ezt mondván: asszony, nem ismertem azt.
és egy kevésvártatva más férfiú látván őtet mondá: te is azok közül való vagy. az Péter kediglen mondá. ember, nem vagyok.
és mikoron közel egy órányi időnek közbevetése jött volna, némely más ember is, ugyanazont erősen vallja vala mondván: bizony ez is amaz emberrel vala, mert ez is Galileából való.
és mondá az Péter: ember, nem tudom, mit mondasz. legottan mikoron még az Péter szólna, tyúk szóla.
és fordulván az Jézus, az Péterre tekinte, és megemlékezék az Péter az Úristennek beszédéről, miképpen megmondotta vala őneki. minek előtte az tyúk szóland, háromszor fogsz megtagadni engemet.
és kimenvén az Péter keserves sírást tőn.
és az férfiak, az kik az Jézust tartják vala, csúfolják vala őtet, és verik vala,
és mikoron körül befedezték volna őtet, arcul verik vala őtet, és megkérdék őtet ezt mondván. találd meg, és mondd meg, kicsoda az, az ki tégedet üte?
és sok egyéb szidalmas beszédeket mondanak vala őellene.
és mihelyen megvirrada egybegyűlének az köznépnek vénemberei és az papoknak fejedelmei és az írástudók, és az ő gyülekezetükbe vivék őtet
ezt mondván: te vagy-e amaz Krisztus? mondd meg minekünk. és mondá őnekik. ha megmondandom tinektek, nem fogjátok hinni,
hogy ha mégis foglak kérdeni titeket, meg nem feleltek énnekem, sem el nem eresztetek.
ez időtől fogva az embernek Fia az Istennek erejének jobbja felől leszen ülvén.
mondának továbbá mindnyájan. te vagy-e azért az Istennek Fia? mondá. ti mondjátok, hogy én vagyok?
és azok mondának: mi szükségünk vagyon tanúbizonyságra továbbá? mert mi magunk ő maga szájából halljuk.
The software aims to connect everyone with the text of the Bible on a quickly accessible, customisable interface.
The name refers to both connectivity and speed…
“Let every man be swift to hear, slow to speak, and slow to anger!”
With love, Tom Károly