Evangélium Szent Lukács írása szerint

chapter 17


Chapters:


verse #1

mondá továbbá az ő tanítványainak: nem lehet, hogy az gonosz példaadásból való megbántások el ne jöjjenek. demaga jaj annak, az kinek általa eljőnek.


verse #2

jobb annak, ha száraz malomkövet kötnek az ő nyakára, és az tengerbe vetik, inkább hogynemmint bántására legyen egynek ez kisdedeknek közüle.


verse #3

megtartóztassátok magatokat. ha az te atyádfia vétkezendik teellened, fedd meg őtet, ha bánja tettét, bocsáss meg őneki.


verse #4

és ha egy napon hétszer vétkezendik teellened, és egy napon hétszer térend meg tehozzád ezt mondván: bánom tettemet, megbocsáss őneki.


verse #5

és mondának az apostolok az Úristennek: öregbítsd meg minekünk az mi hitünket.


verse #6

mondá kediglen az Úristen. ha annyi hitetek volna, mint csak egy mustármag, mondtátok volna emez szikomorfának: szakadj ki tőstül, és innen menj az tengerbe, és verj ott gyökeret, és engedett volna tinektek.


verse #7

kicsoda tiközületek, kinek szántó avagy pásztor szolgája vagyon, ki ezt mondja annak, mikoron az mezőről megjött: menj el, és ülj az asztalhoz.


verse #8

és inkább nem ezt mondja-e őneki? készíts vacsorámra valót, övezzél hozzá, és szolgálj énnekem, míg eszem és iszom, és annak utána te is egyél és igyál.


verse #9

nemde jó néven veszi-e az szolgától, hogy megtette azokat, az melyeket őneki parancsolt volt? nem alítom.


verse #10

ezenképpen ti is, mikoron megteendetek mindeneket, melyek tinektek meg vannak parancsolva, ezt mondjátok: használatlan szolgák vagyunk, azt tettük meg, az mire tartoztunk.


verse #11

és lőn, mikoron Jeruzsálembe menne Jézus, megyen vala Galileának és Szamáriának általa,


verse #12

és mikoron egy városkába menne be, eleibe jöve őneki tíz poklos férfiú, kik távol megállának,


verse #13

és nagy szóval ezt mondák: nagy Urunk Jézus, könyörülj mi mirajtunk,


verse #14

kiket mihelyen meg megláta, mondá őnekik. menjetek el, mutassátok meg magatokat az papoknak. és lőn ez, hogy az elmenés közben megtisztulának,


verse #15

egy kediglen őközülük, minek utána látá, hogy megtisztult volna, megtére dicsérvén az Istent,


verse #16

és orcájára leborula az Jézusnak lábainak előtte hálát adván őneki. és ez szamáriabeli vala.


verse #17

felelvén kediglen Jézus mondá: nemde tízen valának-e, az kik megtisztulának, hol kedig amaz kilenc? nem lelettetének, kik meg megtértenek volna, hogy az Istennek dicséretet tennének, hanem csak ez idegen nemzetből való?


verse #19

és mondá őneki: kelj fel, menj el, az te hited tartott meg tégedet.


verse #20

mikoron kediglen meg megkérdetett volna az farizeusoktól, mikoron volna eljövendő az Istennek országa, felele őnekik, és mondá. nem jő el az Istennek országa az rá való gondviseléssel,


verse #21

sem azt nem fogják mondani: ím itt, avagy ám ott vagyon. mert íme az Istennek országa tibennetek vagyon.


verse #22

és mondá az tanítványoknak. eljőnek az napok, mikoron kívántok látni az embernek fiának napjainak közüle egyet, és azt sem fogjátok láthatni,


verse #23

és ezt fogják mondani tinektek. ím itt, ám ott. el ne induljatok ezeknek szaván, és őket ne kövessétek,


verse #24

mert miképpen az villámlás az ég alatt villámlást tévén, más ég alá mutatja fényességét. ezenképpen leszen az embernek Fia az ő napján.


verse #25

de először sokat kell szenvedni őneki, és gonosznak ítéltetni ez gonosz fajú néptől.


verse #26

és miképpen történék Noénak idejében, ezenképpen leszen az embernek fiának idejében is.


verse #27

esznek, isznak vala, házasulnak vala, és házasságra adatnak vala mind az napiglan, mely napon Noé az bárkába bemene, és eljöve az özön vize, és elveszte mindeneket.


verse #28

szinte azonképpen, miképpen történék Lótnak idejében is. esznek, isznak vala, marhát vesznek vala, marhát adnak vala, plántálnak vala, házat raknak vala.


verse #29

az mely napon kediglen kimene Lót az Szodomának városaiból, tűz és kénkő eső esék az égből, és mindeneket elveszte.


verse #30

ezen szerint leszen az nap, mely napon az embernek Fia megjelenik.


verse #31

az napon az ki az ház felében vagyon, és az ő edényei az házban leendnek, le ne szálljon, hogy azokat őhozzá vegye, és az, ki az mezőn, azonképpen az elhagyott marhákra meg ne térjen.


verse #32

megemlékezzetek kediglen az Lótnak feleségéről.


verse #33

valaki azon igyekszik, hogy lelkét megtartsa, elveszti azt, és valaki, elvesztendi azt, életet szerez annak.


verse #34

mondom tinektek, az éjjel az ágyban ketten fognak lenni, az egyik felvétetik, az második elhagyattatik. két asszony ember fog örülni együtt, az egyik felvétetik, az második elhagyattatik.


verse #37

és felelvén mondának őneki: holott uram. mondá őnekik. valaholott az test leend, oda fognak gyűlni az keselyűk is.

Chapters:


Books