Evangélium Szent Lukács írása szerint
17. fejezet
1. vers
mondá továbbá az ő tanítványainak: nem lehet, hogy az gonosz példaadásból való megbántások el ne jöjjenek. demaga jaj annak, az kinek általa eljőnek.
2. vers
jobb annak, ha száraz malomkövet kötnek az ő nyakára, és az tengerbe vetik, inkább hogynemmint bántására legyen egynek ez kisdedeknek közüle.
3. vers
megtartóztassátok magatokat. ha az te atyádfia vétkezendik teellened, fedd meg őtet, ha bánja tettét, bocsáss meg őneki.
4. vers
és ha egy napon hétszer vétkezendik teellened, és egy napon hétszer térend meg tehozzád ezt mondván: bánom tettemet, megbocsáss őneki.
5. vers
és mondának az apostolok az Úristennek: öregbítsd meg minekünk az mi hitünket.
6. vers
mondá kediglen az Úristen. ha annyi hitetek volna, mint csak egy mustármag, mondtátok volna emez szikomorfának: szakadj ki tőstül, és innen menj az tengerbe, és verj ott gyökeret, és engedett volna tinektek.
7. vers
kicsoda tiközületek, kinek szántó avagy pásztor szolgája vagyon, ki ezt mondja annak, mikoron az mezőről megjött: menj el, és ülj az asztalhoz.
8. vers
és inkább nem ezt mondja-e őneki? készíts vacsorámra valót, övezzél hozzá, és szolgálj énnekem, míg eszem és iszom, és annak utána te is egyél és igyál.
9. vers
nemde jó néven veszi-e az szolgától, hogy megtette azokat, az melyeket őneki parancsolt volt? nem alítom.
10. vers
ezenképpen ti is, mikoron megteendetek mindeneket, melyek tinektek meg vannak parancsolva, ezt mondjátok: használatlan szolgák vagyunk, azt tettük meg, az mire tartoztunk.
11. vers
és lőn, mikoron Jeruzsálembe menne Jézus, megyen vala Galileának és Szamáriának általa,
12. vers
és mikoron egy városkába menne be, eleibe jöve őneki tíz poklos férfiú, kik távol megállának,
13. vers
és nagy szóval ezt mondák: nagy Urunk Jézus, könyörülj mi mirajtunk,
14. vers
kiket mihelyen meg megláta, mondá őnekik. menjetek el, mutassátok meg magatokat az papoknak. és lőn ez, hogy az elmenés közben megtisztulának,
15. vers
egy kediglen őközülük, minek utána látá, hogy megtisztult volna, megtére dicsérvén az Istent,
16. vers
és orcájára leborula az Jézusnak lábainak előtte hálát adván őneki. és ez szamáriabeli vala.
17. vers
felelvén kediglen Jézus mondá: nemde tízen valának-e, az kik megtisztulának, hol kedig amaz kilenc? nem lelettetének, kik meg megtértenek volna, hogy az Istennek dicséretet tennének, hanem csak ez idegen nemzetből való?
19. vers
és mondá őneki: kelj fel, menj el, az te hited tartott meg tégedet.
20. vers
mikoron kediglen meg megkérdetett volna az farizeusoktól, mikoron volna eljövendő az Istennek országa, felele őnekik, és mondá. nem jő el az Istennek országa az rá való gondviseléssel,
21. vers
sem azt nem fogják mondani: ím itt, avagy ám ott vagyon. mert íme az Istennek országa tibennetek vagyon.
22. vers
és mondá az tanítványoknak. eljőnek az napok, mikoron kívántok látni az embernek fiának napjainak közüle egyet, és azt sem fogjátok láthatni,
23. vers
és ezt fogják mondani tinektek. ím itt, ám ott. el ne induljatok ezeknek szaván, és őket ne kövessétek,
24. vers
mert miképpen az villámlás az ég alatt villámlást tévén, más ég alá mutatja fényességét. ezenképpen leszen az embernek Fia az ő napján.
25. vers
de először sokat kell szenvedni őneki, és gonosznak ítéltetni ez gonosz fajú néptől.
26. vers
és miképpen történék Noénak idejében, ezenképpen leszen az embernek fiának idejében is.
27. vers
esznek, isznak vala, házasulnak vala, és házasságra adatnak vala mind az napiglan, mely napon Noé az bárkába bemene, és eljöve az özön vize, és elveszte mindeneket.
28. vers
szinte azonképpen, miképpen történék Lótnak idejében is. esznek, isznak vala, marhát vesznek vala, marhát adnak vala, plántálnak vala, házat raknak vala.
29. vers
az mely napon kediglen kimene Lót az Szodomának városaiból, tűz és kénkő eső esék az égből, és mindeneket elveszte.
30. vers
ezen szerint leszen az nap, mely napon az embernek Fia megjelenik.
31. vers
az napon az ki az ház felében vagyon, és az ő edényei az házban leendnek, le ne szálljon, hogy azokat őhozzá vegye, és az, ki az mezőn, azonképpen az elhagyott marhákra meg ne térjen.
32. vers
megemlékezzetek kediglen az Lótnak feleségéről.
33. vers
valaki azon igyekszik, hogy lelkét megtartsa, elveszti azt, és valaki, elvesztendi azt, életet szerez annak.
34. vers
mondom tinektek, az éjjel az ágyban ketten fognak lenni, az egyik felvétetik, az második elhagyattatik. két asszony ember fog örülni együtt, az egyik felvétetik, az második elhagyattatik.
37. vers
és felelvén mondának őneki: holott uram. mondá őnekik. valaholott az test leend, oda fognak gyűlni az keselyűk is.
Könyvek
