Az Szent Pál apostolnak második levele, melyet az Timóteusnak írt

1. fejezet


Fejezetek:

1 2 3 4


1. vers

én, Pál, Istennek akaratjának általa Jézus Krisztusnak apostola, az életnek ígérete szerint, mely az Krisztus Jézusban vagyon.


2. vers

írom ez levelet Timóteusnak, szerelmes fiamnak. kívánok teneked az Atyaistentől és az mi Urunk, Jézus Krisztustól kedvet, irgalmasságot és békességet.


3. vers

hálát adok az Istennek, kit tiszta lelkiismerettel imádok mind az én eleimtől fogva, hogy szünetlen emlékezetet teszek terólad az én imádságimban éjjel és nappal.


4. vers

kívánván tégedet látni, megemlékezvén az te könnyhullatásidról, hogy örömmel beteljesedjem.


5. vers

mi helyen eszembe jut az tettetés nélkül való hit, mely tebenned vagyon, mely vala először az te nagyanyádban, az Loiszban és az te anyádban, az Eunikéban, bizonnyal tudom, hogy tebenned is.


6. vers

annak okáért intelek tégedet, gerjeszd fel az Istennek ajándékát, mely tebenned vagyon az én kezeimnek rád való vetésének általa.


7. vers

mert nem adta minekünk az Isten félelmességnek lelkét, hanem tehetségnek és szeretetnek és józanságnak lelkét.


8. vers

annak okáért ne szégyenljed te tanúbizonyságot tenned az mi Urunkról, se valami szégyenlésed ne legyen énfelőlem, ki annak foglya vagyok. hanem légy részes az evangéliumért való sanyarúságokban az Istennek hatalmassága szerint,


9. vers

ki üdvözíte minket, és elhíva szent hivatallal nem az mi művelkedetünk szerint, hanem az ő elvégezett akaratja és kedve szerint, mely bizony az, hogy adattaték minekünk az Krisztus Jézusnak általa öröktől fogva való időknek előtte.


10. vers

de megjelenteték mostan az mi Üdvözítőnknek, az Jézus Krisztusnak megjelenésének általa. ki az halált bizony ahogy elrontá, az életet kediglen és az halhatatlanságot világra hozá az evangéliumnak általa,


11. vers

mely evangéliumhoz vetének engemet, hogy prédikátor legyek, és apostol és pogányoknak doktora.


12. vers

és ezeket is ez okért szenvedem, demaga nem szégyenlem, mert tudom, és bizonyos vagyok benne, hogy hatalma legyen annak, akire hűm, megőrizni amaz napra azt, amit őnála letevék.


13. vers

szemed előtt forogjanak az üdvösséges beszédek, melyeket éntőlem hallál hittel és szeretettel, mely az Krisztus Jézusban vagyon.


14. vers

tarts meg az Szentléleknek általa, mely mibennünk lakozik, az evangéliumnak nemes letett marháját.


15. vers

tudod ezt, hogy elfordulának éntőlem mind, kik Ázsiában vannak, és kiknek közüle vagyon az Figellusz és Hermogenész.


16. vers

irgalmasságot tegyen az Úristen az Oneziforusznak házabeli népivel, mert gyakorta megnyugodta engemet, és szemérme nem tartá ő magának az én fogságomat,


17. vers

hanem mikoron Rómában volna, nagy igyekezettel megkerese engemet, és megtalála.


18. vers

adja őneki az Úristen, hogy leljen irgalmasságot az Úristennél az utolsó napon. és mely nagy sokakban szolgált legyen Efezusban, te jobban tudod.

Fejezetek:


Könyvek