Az Szent Pál apostolnak második levele, melyet az Timóteusnak írt
4. fejezet
1. vers
annak okáért igen kérlek én tégedet az Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak előtte, ki megítéli jövendőre az élőket és az holtakat az ő megjelenésében és az ő országában.
2. vers
prédikáljad az Istennek beszédét, ezen légy alkalmas időben, ezen légy alkalmatlan időben, ints jóra minden engedelmességgel és tanítással!
3. vers
mert leszen oly idő, hogy az igaz tanúságot el nem szenvedik, hanem az ő kívánságuk szerint doktorokat gyűjtenek ő maguknak azok, kiknek az ő fülük viszket.
4. vers
és bizony az igazságról elfordítják az ő fülüket, és hamis beszédre térnek.
5. vers
te kediglen vigyázz mindenekben, keményíts meg magadat az sanyarúságokban, azt tegyed, amely dolog prédikátorhoz illendő, az te szolgálatodat teljességgel jóvá tegyed.
6. vers
mert immár engemet megáldoznak, és az én testtől való elszakadásomnak ideje közel vagyon.
7. vers
nemes bajvívással vívám az bajt, az futást elvégezém, az hitet megtartám.
8. vers
végezetre meg vagyon szerezve énnekem az megigazulásnak koronája, melyet megad énnekem az Úristen az utolsó napon, ki igaz bíró, nemcsak énnekem kedig, hanem mindeneknek, kik szeretik az ő eljövését.
9. vers
igyekezzél erre, hogy hamar énhozzám jöjj!
10. vers
mert az Démász elhagya engemet ez világhoz ragaszkodván, és Tesszalonikába mene, Kreszcensz Galáciába, Titusz Dalmáciába.
11. vers
csak az Lukács vagyon velem. az Márkot vedd melléd, és hozd el veled egyetembe, mert énnekem igen hasznos az szolgálatra.
12. vers
az Tichikuszt kediglen Efezusba küldém.
13. vers
az esőpalástot, melyet Troászban hagyék Karpusznál, mikoron eljössz, elhozd veled, és az könyveket, jelesben kediglen azokat, melyeket hártyára írtanak.
14. vers
az Alexander, ki ércműves, sok nyomorúsággal illete engemet. fizessen meg az Úristen őneki az ő cselekedeti szerint.
15. vers
kit te is eltávoztass, mert felette igen ellent tarta az isteni beszédeknek, melyet mi tőnk.
16. vers
az első magam oltalmában senki énnekem segítséggel nem lőn, hanem mind elhagyának engemet. az bűnné ne vettessék őnekik!
17. vers
de az Úristen el nem hagya engemet, hanem megerősíte engemet, hogy az ő nevének hirdetése énáltalam beteljesednék, és minden pogányok hallanák. és kimenekedém az oroszlánnak szájából.
18. vers
és kiszabadít jövendőre is engemet az Úristen minden gonosz cselekedetből, és megtart az ő mennyei országába, kinek dicsőség adassék mindörökkön örökké! ámen.
19. vers
köszönj az Priszkának és Aquilának és az Oneziforusznak házabeli népinek!
20. vers
az Erasztusz Korintusban marada, Trofimuszt kediglen Milétuszban betegen hagyám.
21. vers
igyekezzél, hogy télnek előtte jöjj el! köszön teneked az Eubulusz és Pudensz és Linusz és Klaudia és az atyafiak mindnyájan.
22. vers
az Úr Jézus legyen az te lelkeddel! az Istennek kedve legyen tiveletek! ámen. Rómából írá, mikoron másodszor vinnék az Néró császárnak ítélőszékének eleibe.
Könyvek
