Evangélium Szent Márk írása szerint
1. fejezet
1. vers
Jézus Krisztusnak az Istennek fiának evangéliumának kezdete,
2. vers
miképpen az prófétáknál meg vagyon írván. íme én elbocsátom az én követemet az te személyednek előtte, ki megszerzi teelőtted az te utadat.
3. vers
az pusztában kiáltónak szava ez. legyetek, hogy kész legyen az Úristennek útja. legyetek, hogy egyenesek legyenek az ő ösvényei.
4. vers
keresztel vala az János az pusztában, és prédikálja vala az életnek megjobbításának keresztségét, bűnöknek megbocsánatára.
5. vers
és kimegyen vala őhozzá egész az Zsidóországnak tartománya, és az jeruzsálembeliek, és megkeresztelkedned vala őtőle mindnyájan az Jordánnak folyó vizében, és megvallják vala az ő bűnüket.
6. vers
az Jánosnak kediglen öltözete tevének szőréből vala, és az derekán által övezett vala bőr övezővel, és sáskákkal ily vala, és erdei mézzel,
7. vers
és prédikál vala ezt mondván. eljő énutánam amaz, az ki énnálamnál erősebb, kinek hogy leesvén meg megoldjam saruinak kötőit, elég erre nem vagyok.
8. vers
bizony az, hogy én vízzel keresztellek titeket, az kediglen Szentlélekkel keresztel jövendőre titeket.
9. vers
és lőn ez az időkben, eljöve Jézus Galileának tartományában való Názáretből, és megkeresztelkedék Jánostól az Jordánban.
10. vers
és legottan mikoron kimenne az vízből, látá az mennyeket kétfelé hasadni és az Szentlélek Istent miként egy nőstény galambot felül őrá leszállani.
11. vers
és ez szózat lőn az mennyekből. te vagy az én szerelmes fiam, kiben jóképpen kedvem telék.
12. vers
és az Szentlélek legottan az pusztába kényszeríte őtet menni.
13. vers
és lőn ott az pusztában negyven napiglan, és kísértetik vala az sátántól, és az vadak között vala ott, és az angyalok szolgálnak vala őneki.
14. vers
minek utána kediglen megfogták volna Jánost. Galileába mene Jézus prédikálván az Istennek országának evangéliumát, és ezt mondja vala.
15. vers
betelt az idő, közel vagyon az Istennek országa.
16. vers
vegyétek eszetekbe magatokat, és jobbítsátok meg az ti életeteket, és higgyetek az evangéliumnak. mikoron kediglen az Galileának tengere mellett járna, látá az Simont és az Andrást az ő atyjafiát, hogy hálókat vetnének az tengerbe, mert halászok valának,
17. vers
és mondá Jézus őnekik. jőjetek énutánam, és azt teszem, hogy embereket halásszatok.
18. vers
és legottan az ő hálójukat elhagyván őutána menének.
19. vers
és mikoron onnan egy kevéssé továbbmentenek volna, látá az Jakabot, az Zebedeusnak fiát, és az Jánost, az ő atyjafiát, kik ők is az hajóban kötözik vala az ő hálójukat,
20. vers
és legottan elhívá őket, és azok az ő atyjukat, Zebedeust elhagyván az hajóban az béresekkel, őutána menének.
21. vers
és be menének Kapernaumba, és legottan az szombatnak ünnepében bemene az zsinagógába, és tanít vala,
22. vers
és csodálkoznak vala az ő tudományán. mert tanítja vala azokat, mint kinek szabad hatalma volna, és nem akképpen, mint az írástudók.
23. vers
és vala az ő zsinagógájukban egy ember, ki az pokolbeli ördögnek miatta megköteleztetett vala, és nagy kiáltással ezt mondá:
24. vers
ah te názáretbeli Jézus, mi dolgunk vagyon minekünk teveled? azért jöttél-e, hogy minket elveszejts? tudlak tégedet ki vagy. mert bizonyával az Istennek amaz nagy szentje vagy.
25. vers
és megfeddé őtet az Jézus, és mondá. némulj meg, és menj ki ez emberből.
26. vers
és mikoron ízenként eltörte volna az embert az fertelmes szellet, nagy felszóval kiálta, és kimene őbelőle.
27. vers
és mindenek elcsodálkozának, úgyhogy őközöttük kérdezkednek vala, és ezt mondják vala: mi dolog ez? micsoda új tudomány ez? mert hatalmasságával még az fertelmes szelleteknek és parancsol, és engednek őneki?
28. vers
kiterjede kediglen az ő híre legottan Galileának minden közel vala tartományaiban minden felől,
29. vers
és legottan az zsinagógából kimenvén az Simonnak és Andrásnak házába menének Jakabbal és Jánossal. az Simonnak kedig felesége fekszik vala, kit hideg lel vala, és legottan szólának Jézusnak őfelőle,
31. vers
és ő hozzámene, és kezénél fogva felemelé őtet, és legottan elhagyá őtet az hideglelésnek betegsége, és szolgál vala őnekik.
32. vers
mikoron kediglen este volna, és az nap elnyugodott volna, mindeneket őhozzá visznek vala, kik nehezen valának, és azokat is, kik ördögtől gyötretnek vala.
33. vers
és mind az egész város az ajtóra gyűlt vala.
34. vers
és sokakat meggyógyíta, kiknek különb-különb betegségnek miatta gonoszul vala dolguk. és sok ördögöket úz vala ki, és nem hagyja vala szólni az ördögöket, hogy mivel őtet ismerik vala.
35. vers
és jó reggel felkelvén, mikoron még nagy sötét volna, kimene az Jézus, és egy puszta helyre mene, és ott imádkozik vala,
36. vers
és utánamene őneki az Simon és az, kik ővele valának.
37. vers
és mikoron megtalálták volna őtet, mondának őneki: mindenek tégedet keresnek.
38. vers
és mondá őnekik, menjünk emez közel való városkába, hogy ott is prédikáljak. mert azért jövék.
39. vers
és prédikál vala az ő zsinagógájukban, egész Galileában, és ördögöket úz vala,
40. vers
és őhozzá mene egy poklos, ki könyörge őneki, és lábaihoz esék, és mondá őneki. ha akarsz, megtisztíthatsz engemet.
41. vers
az Jézus kediglen könyörüle őrajta, és kezét kinyújtván illeté őtet, és mondá őneki. akarlak, megtisztulj,
42. vers
és mikoron ezt mondotta volna, legottan eltávozék őróla az poklosság, és megtisztula,
43. vers
és megfenyítvén őtet, legottan kibocsátá őtet,
44. vers
és mondá őneki. meglássad, hogy valakinek valamit ne mondj. de menj el, mutasd meg temagadat az papnak. és vidd fel az ajándékokat az te tisztulásodért, melyeket Mózes parancsolt vinni az papoknak az ő tanúbizonyság-tételükért.
45. vers
és az poklos kimenvén sokat foga prédikálni, és nyilván kezde hirdetni az beszédet az városban, úgyhogy az Jézus immáron az városba nyilván be nem mehetne, hanem puszta helyeken kinn ül vala, és őhozzá mennek vala minden felől.
Könyvek
