Evangélium Szent Márk írása szerint
3. fejezet
1. vers
és bemene ismét az zsinagógába, és vala ott egy ember, kinek keze megaszott vala,
2. vers
és őutána uralkodnak vala, ha az szombat napon meggyógyítaná őtet, hogy bevádolnák őtet.
3. vers
és mondá az embernek, az kinek keze megaszott vala: kelj fel ez népeknek közébe,
4. vers
és mondá őnekik: inkább illik-e valakivel szombat napon jót tenni, hogynemmint gonoszt tenni. inkább illik-e az lelket megtartani, hogynemmint megölni? és azok veszteg hallgatnak vala.
5. vers
és mikoron haragossággal minden felől elnézte volna őket, az ő szívüknek vakságán bánkódván, mondá az embernek: nyújtsd ki az te kezedet, és kinyújtá, és megépüle az ő keze, mint az másik.
6. vers
mikoron kediglen kimentenek volna az farizeusok, legottan az Heródes népével tanácsot tartanak vala őellene, hogy őtet elvesztenék.
7. vers
az Jézus kediglen az ő tanítványaival felfele mene az tengerre. és felette nagy sokaság követé őtet Galileából és Zsidóországból
8. vers
és Jeruzsálemből, és Idumeából, és Jordán vize elvé való tartományokból, és kik Tíruszhoz, és Szidónhoz nem messze lakoznak vala, mely sokaság nagy számbeli embereket teszen vala, kik mikoron meghallották volna azokat, az melyeket művelkedik vala, ő hozzá menének.
9. vers
és parancsola az Jézus az ő tanítványainak, hogy az sereg népért az hajócskát őneki tartanák, hogy őtet az szorosságban meg ne sértenék.
10. vers
mert sokakat gyógyított vala meg, annyira, hogy őrá omolnak vala, valamennyien betegségben gyötrődnek vala, hogy őtet illetnék.
11. vers
és mikoron látták volna őtet az ördögök, leesnek vala őelőtte, és kiáltanak vala ezt mondván: te vagy az fia az Istennek.
12. vers
és felette igen fenyíti vala őket, hogy őtet meg ne jelentenék, ki legyen.
13. vers
és felmene egy hegyre, és őhozzá híván az kiket ő akara, és őhozzá menének.
14. vers
és őközülük tizenkettőt választa, hogy ővele lennének, és hogy prédikálni kibocsátaná őket,
15. vers
és hogy hatalmuk volna betegségeket gyógyítani és ördögöket űzni.
17. vers
és az tizenkettő közébe számlálá az Jakabot, az Zebedeusnak fiát, és az Jánost, az Jakabnak atyjafiát, és Boanergesz nevet ada őnekik, mely névnek magyarsága ez: mennydörgésnek fiai.
18. vers
és az Andrást, és az Fülöpöt, és az Bertalant, és az Mátét, és az Tamást, és az Jakabot az Alfeusnak fiát, és az Taddeust, és az Simont, ki Kána nevű tartományból való vala,
19. vers
és az Iskariot Júdást, ki el is árula őtet.
20. vers
és házba menének, és ismét egybegyűle az sereg nép úgy, hogy ingyen sem ehetnének őtőlük.
21. vers
és mikoron meghallották volna azok, az kik őhozzá tartoznak vala, kimenének, hogy őtet meg megfognák, mert ezt mondják vala: elveszett esze.
22. vers
és az írástudók is, kik Jeruzsálemből alá mentenek vala, ezt mondják vala: Belzebub vagyon őbenne, és az ördögöknek fejedelmének általa űzi ki az ördögöket.
23. vers
és az népet őhozzá híván, hasonlatos beszéd szerint ezt mondja vala őnekik: egy Sátán az más Sátánt miképpen űzheti ki?
24. vers
és ha egy ország őmaga ellen meghasonlik, meg nem maradhat az ország.
25. vers
és ha egy ház őmaga ellen meghasonlik, meg nem maradhat,
26. vers
és ha az Sátán őmaga ellen feltámadott, és meghasonlott, meg nem maradhat, hanem vége vagyon.
27. vers
senki az erősnek drága edényét az ő házába bemenvén el nem prédálhatja, hanem ha először az erőset megkötözendi, és akkoron prédálhatja el házabeli marháját.
28. vers
bizony mondom tinektek, az embereknek fiainak minden bűnei és szidalmas beszédei megbocsáttatnak, melyekkel szidalmasságot tettenek.
29. vers
de valaki szidalmas beszédet mondand az Szentlélek ellen, bocsánata nincsen mindörökké. de örök kárhozatra köteleztetett,
30. vers
mert azt mondják vala. fertelmes szellet vagyon őbenne.
31. vers
és elmene az ő anyja, és az ő atyjafiai, és ők kinn állván őhozzá bocsátának, hogy őtet kihívnák.
32. vers
és az sereg nép őhozzá közel ül vala, és mondának őneki: íme az te anyád, és az te atyádfiai ott kinn keresnek tégedet.
33. vers
és felele őnekik ezt mondván: mely az én anyám, és melyek az én atyámfiai?
34. vers
és mikoron körül mind elnézett volna, és látta volna az ő tanítványait, hogy őkörüle ülnének, mondá. íme ez az én anyám, és íme ezek az én atyámfiai.
35. vers
mert valaki az Istennek akaratját teszi, ez énnekem atyámfia és húgom, és anyám.
Könyvek
