Evangélium Szent Márk írása szerint
11. fejezet
1. vers
és mikoron Jeruzsálemhez elközelítettenek volna Betfagéba és Betániába az Olajfáknak hegye mellé, elbocsáta az ő tanítványainak közül kettőt,
2. vers
és mondá őnekik. menjetek emez ti ellenetekbe való városkába, és le legottan, mihelyen az városkába bementek, találtok ott egy megkötött szamárcsikót, melyen egy ember sem ült, oldjátok el azt, és hozzátok ide énnekem.
3. vers
és ha valaki tinektek ezt mondja: mire teszitek ezt? mondjátok meg őneki, hogy az úrnak dolga vagyon vele, és legottan idebocsátja azt.
4. vers
elmenének az tanítványok, és megtalálák az megkötött szamárcsikót az ajtón kívül, oly helyen, holott két út vala,
5. vers
és eloldák azt. és nékik azok közül, kik ott állanak vala, ezt mondják vala őnekik: mit műveltek, hogy eloldjátok az szamárcsikót?
6. vers
és az tanítványok azonképpen felelének őnekik, miképpen az Jézus parancsolta vala, és elhagyják vala azokat vinni.
7. vers
és az Jézushoz vivék az szamárcsikót, és az ő ruhájukat az szamárra hányák. és az Jézus felül ráüle.
8. vers
sokan kediglen ruhájukat az útra terítik vala, nékik kediglen az fákról ágakat vágnak vala, és az úton eltérítik vala.
9. vers
és mindazok, az kik elöl mennek vala, és mindazok, az kik utol mennek vala, kiáltanak vala ezt mondván: hozsanna! áldott, az ki az Úristennek nevébe jő el.
10. vers
áldott az ország, mely az Úrnak, az mi atyánknak, az Dávidnak nevébe jő el. hozsanna az magasságokban.
11. vers
és bemene az Jézus Jeruzsálembe, és az templomba. és mikoron mindeneket körül mind elnézett volna, és mikoron immáron este volna, kimene onnan Betániába az tizenkét tanítvánnyal,
12. vers
és másod napon, mikoron Betániából kijöttenek volna, megéhezék.
13. vers
és mikoron egy leveles fügefát látott volna távol, odamene, ha valamit találhatna rajta. és mikoron odament volna, semmit nem talála rajta, hanem csak az fának leveleit, mert még az fügeérésnek ideje nem vala.
14. vers
és felelvén az Jézus mondá az fügefának. ennek utána senki terólad örökké gyümölcsöt ne egyék. és hallák vala ezt az ő tanítványai,
15. vers
és Jeruzsálembe menének, és bemenvén az Jézus az templomba kezdé kiűzni az templomból azokat, az kik ott árulnak, és visznek vala, és az pénzváltóknak asztalait, és az galambárusoknak székét is, egymás után mind eldönté,
16. vers
és nem engedé, hogy valaki az templom által valami edényt hordozna.
17. vers
és prédikált vala ezt mondván őnekik: nemde megvagyon-e írván: az én házam imádságnak házának hívattatik minden népeknek. ti kediglen az latroknak barlanggá tettétek azt.
18. vers
és meghallák ezt az írástudók és az papoknak fejedelmei, és alkalmatosságot keresnek vala, miképpen veszthetnék el őtet.
19. vers
mert félnek vala őtőle, hogy mivel egész az népeknek serege csodálja vala az ő tudományát. és mikoron immáron este volna, kimene az Jézus az városból,
20. vers
és reggel elmúlván az fügefa mellől láták, tehát gyökerétől fogva megaszott.
21. vers
és megemlékezvén az Péter ez dologról mondá az Jézusnak: rabbi, megaszott az fügefa, az melyet megátkozál.
22. vers
felelvén az Jézus mondá őnekik: hitetek legyen Istenben.
23. vers
bizony mondom tinektek, hogy valaki emez hegynek ezt mondandja: emelkedjél fel, és bocsásd az tengerbe magadat, és nem kételkedendik az ő szívében, de erősen hiendi, hogy az melyeket mond, meglesznek, valamit mondand, megleszen őneki.
24. vers
annak okáért mondom tinektek. valamit imádkozván kértek, higgyétek, hogy az mit kértek, megnyeritek, és megleszen tinektek.
25. vers
és mikoron imádságban foglaljátok magatokat, megbocsássátok, ha valami nehézségetek vagyon valaki ellen, hogy az ti atyátok is, ki az mennyben vagyon, megbocsássa tinektek az ti bűneiteket.
27. vers
és ismét Jeruzsálembe térének, és mikoron az templomban járna, őhozzá menének az papoknak fejedelmei és az írástudók és az vének,
28. vers
és mondának őneki: mi szabad hatalommal teszed te ezeket, és ki adta teneked ez szabad hatalmat, hogy ezeket tegyed?
29. vers
az Jézus kediglen felelvén mondá őnekik: én is kérdek ti titőletek egy némi dolgot, és feleljetek meg énnekem rá, és megmondom mi szabad hatalommal tegyem én ezt.
30. vers
az Jánosnak keresztelése mennyországból vala-e, avagy emberek közül? feleljetek meg énnekem.
31. vers
és gondolkodnak vala őmagukban, és ezt mondják vala. ha ezt mondandjuk: mennyországból, ezt fogja mondani: tehát mire nem hittetek őneki?
32. vers
ha kediglen ezt mondták volna: emberektől, félnek vala az néptől. mert mind úgy tartják vala az Jánost, hogy igaz próféta volt volna,
33. vers
és felelvén mondanak az Jézusnak: nem tudjuk. az Jézus is felelvén mondá azoknak: én sem mondom meg tinektek, mi szabad hatalommal tegyem ezeket.
Könyvek
