Evangélium Szent Márk írása szerint

chapter 11


Chapters:


verse #1

és mikoron Jeruzsálemhez elközelítettenek volna Betfagéba és Betániába az Olajfáknak hegye mellé, elbocsáta az ő tanítványainak közül kettőt,


verse #2

és mondá őnekik. menjetek emez ti ellenetekbe való városkába, és le legottan, mihelyen az városkába bementek, találtok ott egy megkötött szamárcsikót, melyen egy ember sem ült, oldjátok el azt, és hozzátok ide énnekem.


verse #3

és ha valaki tinektek ezt mondja: mire teszitek ezt? mondjátok meg őneki, hogy az úrnak dolga vagyon vele, és legottan idebocsátja azt.


verse #4

elmenének az tanítványok, és megtalálák az megkötött szamárcsikót az ajtón kívül, oly helyen, holott két út vala,


verse #5

és eloldák azt. és nékik azok közül, kik ott állanak vala, ezt mondják vala őnekik: mit műveltek, hogy eloldjátok az szamárcsikót?


verse #6

és az tanítványok azonképpen felelének őnekik, miképpen az Jézus parancsolta vala, és elhagyják vala azokat vinni.


verse #7

és az Jézushoz vivék az szamárcsikót, és az ő ruhájukat az szamárra hányák. és az Jézus felül ráüle.


verse #8

sokan kediglen ruhájukat az útra terítik vala, nékik kediglen az fákról ágakat vágnak vala, és az úton eltérítik vala.


verse #9

és mindazok, az kik elöl mennek vala, és mindazok, az kik utol mennek vala, kiáltanak vala ezt mondván: hozsanna! áldott, az ki az Úristennek nevébe jő el.


verse #10

áldott az ország, mely az Úrnak, az mi atyánknak, az Dávidnak nevébe jő el. hozsanna az magasságokban.


verse #11

és bemene az Jézus Jeruzsálembe, és az templomba. és mikoron mindeneket körül mind elnézett volna, és mikoron immáron este volna, kimene onnan Betániába az tizenkét tanítvánnyal,


verse #12

és másod napon, mikoron Betániából kijöttenek volna, megéhezék.


verse #13

és mikoron egy leveles fügefát látott volna távol, odamene, ha valamit találhatna rajta. és mikoron odament volna, semmit nem talála rajta, hanem csak az fának leveleit, mert még az fügeérésnek ideje nem vala.


verse #14

és felelvén az Jézus mondá az fügefának. ennek utána senki terólad örökké gyümölcsöt ne egyék. és hallák vala ezt az ő tanítványai,


verse #15

és Jeruzsálembe menének, és bemenvén az Jézus az templomba kezdé kiűzni az templomból azokat, az kik ott árulnak, és visznek vala, és az pénzváltóknak asztalait, és az galambárusoknak székét is, egymás után mind eldönté,


verse #16

és nem engedé, hogy valaki az templom által valami edényt hordozna.


verse #17

és prédikált vala ezt mondván őnekik: nemde megvagyon-e írván: az én házam imádságnak házának hívattatik minden népeknek. ti kediglen az latroknak barlanggá tettétek azt.


verse #18

és meghallák ezt az írástudók és az papoknak fejedelmei, és alkalmatosságot keresnek vala, miképpen veszthetnék el őtet.


verse #19

mert félnek vala őtőle, hogy mivel egész az népeknek serege csodálja vala az ő tudományát. és mikoron immáron este volna, kimene az Jézus az városból,


verse #20

és reggel elmúlván az fügefa mellől láták, tehát gyökerétől fogva megaszott.


verse #21

és megemlékezvén az Péter ez dologról mondá az Jézusnak: rabbi, megaszott az fügefa, az melyet megátkozál.


verse #22

felelvén az Jézus mondá őnekik: hitetek legyen Istenben.


verse #23

bizony mondom tinektek, hogy valaki emez hegynek ezt mondandja: emelkedjél fel, és bocsásd az tengerbe magadat, és nem kételkedendik az ő szívében, de erősen hiendi, hogy az melyeket mond, meglesznek, valamit mondand, megleszen őneki.


verse #24

annak okáért mondom tinektek. valamit imádkozván kértek, higgyétek, hogy az mit kértek, megnyeritek, és megleszen tinektek.


verse #25

és mikoron imádságban foglaljátok magatokat, megbocsássátok, ha valami nehézségetek vagyon valaki ellen, hogy az ti atyátok is, ki az mennyben vagyon, megbocsássa tinektek az ti bűneiteket.


verse #27

és ismét Jeruzsálembe térének, és mikoron az templomban járna, őhozzá menének az papoknak fejedelmei és az írástudók és az vének,


verse #28

és mondának őneki: mi szabad hatalommal teszed te ezeket, és ki adta teneked ez szabad hatalmat, hogy ezeket tegyed?


verse #29

az Jézus kediglen felelvén mondá őnekik: én is kérdek ti titőletek egy némi dolgot, és feleljetek meg énnekem rá, és megmondom mi szabad hatalommal tegyem én ezt.


verse #30

az Jánosnak keresztelése mennyországból vala-e, avagy emberek közül? feleljetek meg énnekem.


verse #31

és gondolkodnak vala őmagukban, és ezt mondják vala. ha ezt mondandjuk: mennyországból, ezt fogja mondani: tehát mire nem hittetek őneki?


verse #32

ha kediglen ezt mondták volna: emberektől, félnek vala az néptől. mert mind úgy tartják vala az Jánost, hogy igaz próféta volt volna,


verse #33

és felelvén mondanak az Jézusnak: nem tudjuk. az Jézus is felelvén mondá azoknak: én sem mondom meg tinektek, mi szabad hatalommal tegyem ezeket.

Chapters:


Books