chapter 15
és reggel legottan tanácsot tartván az főpapok az vénekkel és az írástudókkal és az egész tanácsbeli néppel az Jézust kötözve elvivék, és az Pilátus kezébe adák,
és megkérdé őtet az Pilátus: te vagy-e az zsidóknak királya? és az Jézus felelvén mondá őneki: te mondod.
és vádolják vala őtet az főpapok sok dolgokból.
az Pilátus kediglen ismét megkérdé őtet, és ezt mondá: semmit nem felelsz-e? íme mely sok tanúbizonyságot mondanak teellened?
az Jézus kediglen annak utána semmit nem felele, annyira, hogy az Pilátus elcsodálkoznék.
az ünnepnapon kediglen szokott vala elbocsátani az Pilátus őnekik egy foglyot, valamelyet kérnek vala.
vala kediglen egy fogoly, kinek Barabás vala neve, ki azokkal fogattatott vala meg, az kik háborúság okai valának, kik az háborúságban gyilkosságot tettenek vala.
és mikoron az sereg nép felkiáltott volna, kezdé arra kérni, az mit mindenkoron tett vala ővelük.
az Pilátus kediglen felele őnekik, és mondá: akarjátok-e, hogy elbocsássam tinektek az zsidóknak királyát?
mert tudja vala, hogy irigységnek miatta adták volna kézbe őtet az főpapok.
az főpapok kediglen az sereg népet arra indítják, hogy inkább az Barabást bocsátaná el őnekik.
az Pilátus kediglen felelvén ismét mondá őnekik. mit akartok azért, hogy tegyek annak, az kit zsidóknak királyának mondotok?
és azok ismét felkiáltának: feszítsd meg őtet.
az Pilátus kediglen ezt mondja vala őnekik. maga mi gonoszt tett? és az zsidók annál is erősebben felkiáltának: feszítsd meg őtet.
az Pilátus kediglen akarván az sereg népnek eleget tenni, elbocsátá őnekik az Barabást, és az Jézust megostoroztatván kezükbe adá, hogy megfeszíttetnék.
az vitézek kediglen el-bevivék őtet az palotába, mely az tiszttartónak ítélő háza vala. és egybehívák mind az egész körülálló népet,
és felöltözteték őtet bársonyruhába, és tövisből font koronát tevének fejébe,
és kezdék őtet üdvözleni ezt mondván: üdvözlégy zsidóknak királya.
és az ő fejét náddal verik vala, és őrá pökdösnek vala, és térdre esvén imádják vala őtet.
és mikoron megcsúfolták volna, levetkezteték őtet az bársonyruhából, és felöltözteték őtet az ő tulajdon ruháiba, és kivivék őtet, hogy megfeszítenék.
és kikerítenek egy Simon nevű embert, hogy felvenné az ő keresztfáját, ki Cirene városból támadott vala, és onnan múlik vala, ki az ő örökségéből jő vala, és ki az Alexandernek és az Rúfusznak atyja vala.
és elvivék őtet az Golgota nevű helyre, melyet ha meg akarsz magyarázni ezt teszi: fő koponyának helye.
és ott mirhás bort adának őneki innia. de ő el nem vevé.
és mikoron megfeszítették volna őtet, megoszták az ő ruháit, és azokra nyilat vetének, ki mit venne.
vala kediglen három óra, és megfeszíték őtet.
és oda vala írva az ő halálra kárhoztatásának írása. ez az zsidóknak királya.
és ő vele két latrot feszítének meg, egyiket jobb felől, és az másodikat bal felől.
és beteljesedék az írás, mely ezt mondja. és az hamisaknak közébe számláltatott.
és az kik onnan elmúlnak vala, szidalmas beszéddel illetik vala őtet, és ingatják vala az ő fejüket, és ezt mondják vala. te, ki lerontod az templomot, és három napon felépíted,
szabadíts meg te magadat, és szállj le az keresztfáról.
azonképpen az főpapok is az írástudókkal egyetembe csúfolják vala őtet őköztük, és ezt mondják vala: egyebeket megszabadított veszedelemtől, őmagát nem szabadíthatja meg.
az Krisztus az Izraelnek királya szálljon le mostan az keresztfáról, hogy lássuk és higgyük. azok is, az kiket megfeszítettenek vala ővele egyetembe, szidalmasságokkal illetik vala őtet.
mikoron hat óra lett volna, sötétség támada mind az egész földön mind kilenc óráiglan.
és kilenc órán kiáltást tőn az Jézus nagy felszóval, és ezt mondá:, mely igéknek magyarsága így esik: ó én Istenem, ó én Istenem, mire hagyál el engemet?
és nékik azoknak közüle, kik ott állanak vala. mikoron ezt hallották volna, ezt mondják vala: íme az Illést hívja,
és odafuta egyik, és spongyát ecettel betölte, és nádba feltevé, és az italt neki nyújtá ezt mondván: hadd lássuk, ha eljő az Illés, hogy őtet levegye innen.
az Jézus kediglen nagy felszóval lelkét kibocsáta,
és az templomnak vitorlája két részre szakada az felső részétől fogva mind az alsó részéiglen.
mikoron kediglen látta volna az százados, ki ellenben ott közel áll vala, hogy ekképpen nagy kiáltást tévén bocsátta volna ki az ő lelkét, mondá: ez ember bizony Fia vala az Istennek.
valának kediglen ott asszonyi állatok is, kik távol nézik vala, mely asszonyi állatok között vala az Mária Magdaléna és az kis Jakab anyja, Mária és az József anyja és az Szalómé,
mely asszonyi állatok még akkoron is, mikoron Galileában vala, őtet követik vala, és szolgáltanak vala őneki. és egyéb több asszonyi állatok is valának ott, kik egyetembe ővele Jeruzsálembe felmentenek vala.
és mikoron immáron este lett volna, mert Paraszkeué vala, mely nap az szombatnak előtte vagyon,
eljöve az arimátiabeli József, ki tiszteletes tanácsbeli ember vala, ki ő is várja vala az Istennek országát, és bátorságot vévén bemene az Pilátushoz, és megkéré az Jézusnak testét.
az Pilátus kediglen csodálja vala, ha ily hamar meghalt volna. és az századost hozzá hívatván megkérdé őtet, ha sok ideje volna, hogy meghalt volna,
és az századostól megértvén az Józsefnek adá az testet.
és az József áron gyolcsot vevén az keresztfáról őtet levevé, és az gyolcsba takará, és koporsóba helyhezteté, mely kősziklából vágattatott vala ki. és követ fordítának fel az koporsónak ajtajára.
és az Mária Magdaléna és az József anyja, az Mária nézik vala, holott helyheztetnék az koporsóba.
tizenötödik rész.
The software aims to connect everyone with the text of the Bible on a quickly accessible, customisable interface.
The name refers to both connectivity and speed…
“Let every man be swift to hear, slow to speak, and slow to anger!”
With love, Tom Károly