Evangélium Szent Márk írása szerint
capítulo 15
verso 1
és reggel legottan tanácsot tartván az főpapok az vénekkel és az írástudókkal és az egész tanácsbeli néppel az Jézust kötözve elvivék, és az Pilátus kezébe adák,
verso 2
és megkérdé őtet az Pilátus: te vagy-e az zsidóknak királya? és az Jézus felelvén mondá őneki: te mondod.
verso 3
és vádolják vala őtet az főpapok sok dolgokból.
verso 4
az Pilátus kediglen ismét megkérdé őtet, és ezt mondá: semmit nem felelsz-e? íme mely sok tanúbizonyságot mondanak teellened?
verso 5
az Jézus kediglen annak utána semmit nem felele, annyira, hogy az Pilátus elcsodálkoznék.
verso 6
az ünnepnapon kediglen szokott vala elbocsátani az Pilátus őnekik egy foglyot, valamelyet kérnek vala.
verso 7
vala kediglen egy fogoly, kinek Barabás vala neve, ki azokkal fogattatott vala meg, az kik háborúság okai valának, kik az háborúságban gyilkosságot tettenek vala.
verso 8
és mikoron az sereg nép felkiáltott volna, kezdé arra kérni, az mit mindenkoron tett vala ővelük.
verso 9
az Pilátus kediglen felele őnekik, és mondá: akarjátok-e, hogy elbocsássam tinektek az zsidóknak királyát?
verso 10
mert tudja vala, hogy irigységnek miatta adták volna kézbe őtet az főpapok.
verso 11
az főpapok kediglen az sereg népet arra indítják, hogy inkább az Barabást bocsátaná el őnekik.
verso 12
az Pilátus kediglen felelvén ismét mondá őnekik. mit akartok azért, hogy tegyek annak, az kit zsidóknak királyának mondotok?
verso 13
és azok ismét felkiáltának: feszítsd meg őtet.
verso 14
az Pilátus kediglen ezt mondja vala őnekik. maga mi gonoszt tett? és az zsidók annál is erősebben felkiáltának: feszítsd meg őtet.
verso 15
az Pilátus kediglen akarván az sereg népnek eleget tenni, elbocsátá őnekik az Barabást, és az Jézust megostoroztatván kezükbe adá, hogy megfeszíttetnék.
verso 16
az vitézek kediglen el-bevivék őtet az palotába, mely az tiszttartónak ítélő háza vala. és egybehívák mind az egész körülálló népet,
verso 17
és felöltözteték őtet bársonyruhába, és tövisből font koronát tevének fejébe,
verso 18
és kezdék őtet üdvözleni ezt mondván: üdvözlégy zsidóknak királya.
verso 19
és az ő fejét náddal verik vala, és őrá pökdösnek vala, és térdre esvén imádják vala őtet.
verso 20
és mikoron megcsúfolták volna, levetkezteték őtet az bársonyruhából, és felöltözteték őtet az ő tulajdon ruháiba, és kivivék őtet, hogy megfeszítenék.
verso 21
és kikerítenek egy Simon nevű embert, hogy felvenné az ő keresztfáját, ki Cirene városból támadott vala, és onnan múlik vala, ki az ő örökségéből jő vala, és ki az Alexandernek és az Rúfusznak atyja vala.
verso 22
és elvivék őtet az Golgota nevű helyre, melyet ha meg akarsz magyarázni ezt teszi: fő koponyának helye.
verso 23
és ott mirhás bort adának őneki innia. de ő el nem vevé.
verso 24
és mikoron megfeszítették volna őtet, megoszták az ő ruháit, és azokra nyilat vetének, ki mit venne.
verso 25
vala kediglen három óra, és megfeszíték őtet.
verso 26
és oda vala írva az ő halálra kárhoztatásának írása. ez az zsidóknak királya.
verso 27
és ő vele két latrot feszítének meg, egyiket jobb felől, és az másodikat bal felől.
verso 28
és beteljesedék az írás, mely ezt mondja. és az hamisaknak közébe számláltatott.
verso 29
és az kik onnan elmúlnak vala, szidalmas beszéddel illetik vala őtet, és ingatják vala az ő fejüket, és ezt mondják vala. te, ki lerontod az templomot, és három napon felépíted,
verso 30
szabadíts meg te magadat, és szállj le az keresztfáról.
verso 31
azonképpen az főpapok is az írástudókkal egyetembe csúfolják vala őtet őköztük, és ezt mondják vala: egyebeket megszabadított veszedelemtől, őmagát nem szabadíthatja meg.
verso 32
az Krisztus az Izraelnek királya szálljon le mostan az keresztfáról, hogy lássuk és higgyük. azok is, az kiket megfeszítettenek vala ővele egyetembe, szidalmasságokkal illetik vala őtet.
verso 33
mikoron hat óra lett volna, sötétség támada mind az egész földön mind kilenc óráiglan.
verso 34
és kilenc órán kiáltást tőn az Jézus nagy felszóval, és ezt mondá:, mely igéknek magyarsága így esik: ó én Istenem, ó én Istenem, mire hagyál el engemet?
verso 35
és nékik azoknak közüle, kik ott állanak vala. mikoron ezt hallották volna, ezt mondják vala: íme az Illést hívja,
verso 36
és odafuta egyik, és spongyát ecettel betölte, és nádba feltevé, és az italt neki nyújtá ezt mondván: hadd lássuk, ha eljő az Illés, hogy őtet levegye innen.
verso 37
az Jézus kediglen nagy felszóval lelkét kibocsáta,
verso 38
és az templomnak vitorlája két részre szakada az felső részétől fogva mind az alsó részéiglen.
verso 39
mikoron kediglen látta volna az százados, ki ellenben ott közel áll vala, hogy ekképpen nagy kiáltást tévén bocsátta volna ki az ő lelkét, mondá: ez ember bizony Fia vala az Istennek.
verso 40
valának kediglen ott asszonyi állatok is, kik távol nézik vala, mely asszonyi állatok között vala az Mária Magdaléna és az kis Jakab anyja, Mária és az József anyja és az Szalómé,
verso 41
mely asszonyi állatok még akkoron is, mikoron Galileában vala, őtet követik vala, és szolgáltanak vala őneki. és egyéb több asszonyi állatok is valának ott, kik egyetembe ővele Jeruzsálembe felmentenek vala.
verso 42
és mikoron immáron este lett volna, mert Paraszkeué vala, mely nap az szombatnak előtte vagyon,
verso 43
eljöve az arimátiabeli József, ki tiszteletes tanácsbeli ember vala, ki ő is várja vala az Istennek országát, és bátorságot vévén bemene az Pilátushoz, és megkéré az Jézusnak testét.
verso 44
az Pilátus kediglen csodálja vala, ha ily hamar meghalt volna. és az századost hozzá hívatván megkérdé őtet, ha sok ideje volna, hogy meghalt volna,
verso 45
és az századostól megértvén az Józsefnek adá az testet.
verso 46
és az József áron gyolcsot vevén az keresztfáról őtet levevé, és az gyolcsba takará, és koporsóba helyhezteté, mely kősziklából vágattatott vala ki. és követ fordítának fel az koporsónak ajtajára.
verso 47
és az Mária Magdaléna és az József anyja, az Mária nézik vala, holott helyheztetnék az koporsóba.
Libros
