Evangélium Szent Márk írása szerint
capítulo 13
verso 1
és mikoron kimenne az templomból, mondá őneki némely az ő tanítványainak közüle: mester, láss nemes köveket és nemes rakásokat.
verso 2
és felelvén az Jézus mondá őneki: látod-e ez nagy kőrakásokat? egy kő az másikon nem hagyattatik ki, el ne törettessék.
verso 3
és mikoron az Olajfáknak hegyén ülne az templomnak ellenébe, kérdi vala őtet titkon Péter és Jakab és János és András:
verso 4
mondd meg minekünk, mikoron lesznek ezek? és minemű jelből ismerhetjük meg, mikoron ezek be fognak teljesedni?
verso 5
és az Jézus felelvén őnekik ezt kezde mondani: meglássátok, hogy valaki titeket meg ne csaljon. mert sokan fognak eljönni az én nevembe ezt mondván: én vagyok az Krisztus, és sokakat megcsalnak.
verso 7
mikoron kediglen hadakozásokat hallandotok, és hallomás szerint való hadakozásokat értetek, meg ne háborodjatok. mert szükség ezeknek meglenni. de méglen nincsen az vég.
verso 8
mert egy nép más népnek ellene feltámad, és egy ország más országnak ellene feltámad, és földindulások lesznek helyek szerte, és éhségek lesznek és háborúságok, ezek az keserűségeknek kezdetei.
verso 9
de ti megőrizzétek magatokat. mert kézbe adnak titeket az ő gyülekezetükben és zsinagógájukban, és megvernek titeket, és fejedelmeknek és királyoknak eleibe visznek énértem, hogy tanúbizonyság legyen ez azoknak ellene.
verso 10
és először minden népeknek közötte prédikáltatni kell az evangéliumnak.
verso 11
és mikoron elviendnek titeket kézbe adván, először ne gondolkodjatok, mit kelljen mondanotok, és elmétekben ne hányjátok vessétek, hanem valami adattatik tinektek az órában, azt mondjátok, mert nem ti vagytok azok, az kik szóltok, hanem az Szentlélek.
verso 12
az időben kediglen az atyafiú az ő atyjafiát halálra fogja adni. és az atya az ő fiát, és az fiak az ő atyjuknak ellene feltámadnak, és megölik őket.
verso 13
és mindeneknél gyűlölségben lesztek az én nevemért. de valaki mind végre megmaradand jóban, az üdvözül.
verso 14
mikoron látandjátok kediglen az pusztulásnak ő utálatosságát ott állani, az holott nem kell állani, melyről Dániel próféta szólt, az ki olvasandja, vegye értelmét. akkoron az kik zsidó országban leendnek, az hegyekre fussanak,
verso 15
az ki kediglen az ház felében leend, le ne szálljon az ő házába, se be ne menjen, hogy valamit az ő házából felvegyen.
verso 16
és az ki az mezőn leend, azokra meg ne térjen, az melyeket hátul hagyott, és hogy az ő felső ruháját felvegye.
verso 17
jaj kediglen azoknak, kik az időben terhesek lesznek és gyermekszoptatók.
verso 18
de imádkozzatok, hogy az ti futásotok télbe ne legyen.
verso 19
mert az napok oly sanyarúságban lesznek, minemű sanyarúság nem volt az teremtett állatoknak kezdetétől fogva ez ideiglen, melyeket az Isten teremtett, és ennek utána sem leszen.
verso 20
és ha az Úristen meg nem rövidítette volna az napokat, meg nem maradhatott volna az egész emberi test. de az választottakért, az melyeket választott, megrövidítette az napokat.
verso 21
és akkoron, ha valaki tinektek ezt mondandja: íme itt vagyon az Krisztus, íme ám ott vagyon, ne higgyétek,
verso 22
mert hamis krisztusok támadnak fel és hamis próféták. és istenségeket és csodákat tesznek ez végre, hogy megcsalnák még az választottakat is, ha lehetséges volna.
verso 23
ti kediglen magatokat őrizzétek. íme először megmondottam tinektek mindeneket. az időben kediglen az tanúságoknak utána az nap megsötétül, és az hold világosságot nem ad.
verso 25
és az égnek csillagai leesnek. és az mennyekben való erősségnek nagy indulást fognak szenvedni.
verso 26
akkoron meglátják az embernek Fiát, hogy az ködökben jő nagy hatalommal és dicsőséggel,
verso 27
és akkoron elbocsátja az ő angyalait, és egybegyűjti az ő választott népét az négy széltől fogva, az földnek felső határától fogva mind az égnek felső részéiglen.
verso 28
az fügefáról kediglen tanuljátok meg az hasonlatos beszédet, mikoron immáron az ő ága gyenge leend, és kilevelezendik, tudjátok, hogy közel legyen az nyár.
verso 29
ezenképpen ti is, mikoron látandjátok, hogy ezek betelnek, tudjátok, hogy közel legyen az ajtóban.
verso 30
bizony mondom tinektek, hogy el nem múlik ez egész emberi ítéletnek ideje mindaddiglan is, mígnem ezek mind megleendnek.
verso 31
az ég és az föld elmúlik, de az én beszédeim el nem múlnak.
verso 32
továbbá az napról és az időről senki semmit nem tud, még az mennyei angyalok is, sem az Fiú, hanem csak az én atyám őmaga.
verso 33
megőrizzétek magatokat, vigyázzatok és imádkozzatok, mert nem tudjátok, mikoron legyen az idő.
verso 34
miképpen az ember, az ki házát elhagyván vidékben lakik, és az ő szolgáinak adta az ő marháját, és mindennek az ő dolgát meghagyta, és az ajtótartónak megmondotta, hogy vigyázna.
verso 35
vigyázzatok annak okáért, mert nem tudjátok, az háznak ura mikoron fogjon megjönni: este avagy éjfélbe avagy tyúkszókoron avagy hajnalba,
verso 36
hogy titeket ne találjon alván, ha hirtelen megjövend.
verso 37
az mit kediglen tinektek mondok, mindeneknek mondom: vigyázzatok!
Libros
