Evangélium Szent Márk írása szerint
capítulo 4
verso 1
és ismét kezde tanítani az tenger mellett, és sok sereg nép gyűle őhozzá, úgyhogy be kelleték őneki az hajóba menni, és az tengeren az hajóban ül vala, és mind az egész sereg nép az tenger mellett az földön vala,
verso 2
és tanítja vala őket hasonlatos beszéd szerint nagy sokakra, és ezt mondja vala őnekik az ő tudományából.
verso 3
hallgassátok meg! íme az magvető ember kimegyen vala mag vetni,
verso 4
és történék ez az magvetés közben. némely mag az útfélen esék, és az égi madarak elmenének, és megevék az magot.
verso 5
némely kediglen kősziklás helyre esék, holott bő földe nem vala, és halmar kikele, hogy mivel mély földe nem volna.
verso 6
mikoron kediglen az nap feltámadott volna az napnak hőségének miatta megsüle, és hogy mivel gyökere nem volna, megasza.
verso 7
és némely mag az töviseknek közébe esék, és felnövék az tövisek, és megfojták az magot, és terméssel hasznot nem ada.
verso 8
és némely mag jó földbe esék, és kikele, és felnöve, és hasznok ada, némely mag harminc annyit ad vala, és némely hatvan annyit, és némely száz annyit.
verso 9
és ezt mondja vala őnekik: az kinek füle vagyon az hallásra, meghallgassa.
verso 10
mikoron kediglen egyedül kezdett volna lenni, megkérdék őtet az hasonlatos beszédről azok, az kik őkörüle valának az tizenkét tanítványokkal egyetembe,
verso 11
és mondá őnekik: tinektek megadattatott ismernetek az Istennek országának titokdolgát, azoknak kediglen, kik kívül vannak, hasonlatos beszéd szerint lesznek mindenek.
verso 12
hogy látván lássák, és ne nézzék, és hallván hallják, és ne értsék, hogy valaha meg ne térjenek, és meg ne bocsáttassanak őnekik az ő bűnük.
verso 13
és mondá őnekik: nem tudjátok-e, ez hasonlatos beszédet? ha ezt nem értitek, miképpen érthettek meg minden hasonlatos beszédeket?
verso 14
az magvető isteni beszédet hint,
verso 15
emezek kediglen azok, kiknek közülük nékik az útfélen mondatnak lenni, holott az beszéd elhintetik. és mikoron hallandják, legottan eljő az Sátán, és elviszi az igét, az mely behintetett volt az ő szívükbe.
verso 16
és azonképpen vannak nékik, kik kősziklás helyre viszik az magot, kik mikoron hallandják az isteni beszédet, legottan örömmel fogadják,
verso 17
és nincsen őbennük gyökér, de csak egy ideiglen valók. annak utána, mikoron háborgatás és üldözés támad az beszédért, legottan megbántatnak.
verso 18
és nékik vannak, kik az tövisekbe viszik az magot, ezek azok, az kik hallgatják az isteni beszédet,
verso 19
és ez világi dolgokról való szorgalmatosságuk és gazdagságoknak csalárdsága és egyéb ez világi dolgoknak kívánságai bemennek, és megfojtják az isteni beszédet, és haszontalan leszen.
verso 20
és vannak nékik, kik jó földbe veték be az magot, kik hallják az igét, és beviszik, és gyümölcsöt teremtenek úgy, hogy némely mag harminc annyit adjon, némely hatvan annyit, némely száz annyit.
verso 21
és mond vala őnekik, nemde azért gyújtják-e meg az szövétneket, hogy az kőből alá tegyék, avagy az ágy alá? nem azért-e inkább, hogy az világtartóra tegyék?
verso 22
mert semmi oly elrejtett dolog nincsen, melyet ki ne kelljen jelenteni, és semmi dolog nem volt eltitkolván egyéb okért, hanem hogy megnyilatkozzék.
verso 23
ha kinek füle vagyon az hallásra, hallgassa meg,
verso 24
és ezt mondja vala őnekik. meg meglássátok mit hallgattok. valami mértékkel mértek egyebeknek, azonnal mérnek tinektek, és többre több adatik hozzá tinektek, kik hallgatjátok.
verso 25
mert az kinek ajándéka vagyon az Istentől, kivel él, annak többre több adatik, és az kinek nincsen, az mi vagyon az is elvitetik őtőle.
verso 26
és ezt mondja vala. ekképpen vagyon az Istennek országa, mint ha mely ember földbe magot vessen,
verso 27
és elaludjék, és az ember felkelljen éjjel és nappal, és az vetemény kiomoljon, és nagyon felnövekedjék, akkoron, mikoron az magvető ember ingyen nem tudja.
verso 28
mert az föld önként először füvet teremt, annak utána búzafejet, annak utána az búzafűben teljes búzát.
verso 29
mikoron kediglen búzát teremt, legottan sarlójával belemegyen, mert eljött az aratásnak ideje.
verso 30
ezt is mondja vala: mihez hasonljuk az Istennek országát? avagy minemű hozzá illendő állathoz vessük azt.
verso 31
olyan, mint az mustármag, mely, mikoron az földbe bevettetik, minden veteménymagoknál kisebb, melyek ez földön vannak,
verso 32
és, mikoron elvetik, felnő, és minden kerti veteményeknél nagyobb leszen, és nagy ágakat nevel úgy, hogy az égi madarak az ő árnyéka alatt fészket gyűjthessenek.
verso 33
és sok ilyen hasonlatos beszédekkel szól vala őnekik isteni beszédet akképpen, miképpen meghallgathatják vala.
verso 34
példabeszéd nélkül kediglen nem szól vala őnekik. az tanítványoknak kediglen külön mindeneknek értelmét adja vala,
verso 35
és mondá őnekik azon napon, mikoron immáron este jött volna: menjünk az tengernek túlsó partjára.
verso 36
és mikoron az népnek seregét elhagyta volna, őhozzájuk vivék őtet azonképpen, amint az hajóban vala. valának ennek felette több hajócskák is ővele,
verso 37
és szélnek nagy vésze támada, és az hajóra sebességgel omol vala úgy, hogy immáron az hajó megtelik vala.
verso 38
és az Jézus az hajónak utolsó részében vala, és egy aluszik vala, és felkelték őtet, és mondának őneki: mester, nem gondolsz-e vele, hogy elveszünk?
verso 39
és mikoron felserkentetett volna, megfeddé az szelet, és mondá az tengernek: légy vesztegségben, csendesülj meg, és megszűnék az szél, és nagy csendesség lőn,
verso 40
és mondá őnekik: mire féltek ennyire? honnan vagyon, hogy bizodalmatok nincsen?
verso 41
és igen megfélemlének, és őköztük ezt mondják vala: vajon kicsoda ez, mert mind az szél, és mind az tenger enged őneki?
Libros
