Evangélium Szent Márk írása szerint
capítulo 2
verso 1
és ismét bemene Kapernaumba egynéhány napnak utána, és meghallják, hogy az házban volna,
verso 2
és legottan nagy sokan gyűlnek őhozzá, annyira, hogy immáron az ajtóhoz közel való helyekre sem férnének, és prédikálja vala őnekik az Istennek beszédét.
verso 3
és őhozzá menének, kik egy embert visznek vala, kinek az ő inai az ő helyeiről elindultanak vala, és megszaladtanak vala, kit négy ember visel vala,
verso 4
és mikoron az népnek sokaságától őhozzá nem juthatnának, meghányák az háznak fedelét, az mely házban vala, és az háznak felét meglukasztván köteleken bocsáták alá az ágyat, az melyben az kór ember fekszik vala. mikoron kediglen látta volna az Jézus azoknak hitüket, mondá az kórnak: fiam, megbocsáttassanak teneked az te bűneid.
verso 6
valának kediglen ott nékik az írástudóknak közüle, kik ott ülnek vala, és kik ezt gondolják vala az ő szívükben.
verso 7
miért szól ez ekképpen Isten ellen való szidalmas beszédeket? kicsoda bocsáthatta meg az embernek bűnét egyéb, ha nem csak az Isten?
verso 8
és legottan mikoron megismerte volna az Jézus az ő lelkében, hogy ekképpen gondolkodnának őmagukban, mondá őnekik: mire gondoljátok ezeket az ti szívetekben?
verso 9
ez kettő közül melyiket könnyebb mondani ez kór embernek, ezt-e, megbocsáttatnak teneked az te bűneid, avagy ezt mondani, kelj fel, és vedd fel az te viselő székedet, és járj?
verso 10
hogy kediglen megtudjátok, hogy az embernek fiának hatalma vagyon ez földön az embereknek bűneit megbocsátani. mondá az kór embernek.
verso 11
teneked mondom: kelj fel, és vedd fel az te viselő székedet, és menj el az te házadhoz.
verso 12
és legottan felkele, és viselő székét felemelvén kimene mindeneknek láttára, annyira, hogy mind elcsodálkozának, és dicsérék az Istent ezt mondván: soha ilyen dolgot nem láttunk.
verso 13
és kimene ismét az tengerre, és őhozzá megyen vala az sereg nép, és tanítá vala őket, őket.
verso 14
és mikoron mentében elmúlnék az Jézus, látá az Lévit az Alfeusnak fiát, ki az fukarok asztalánál ül vala, és mondá őneki: jöjj énutánam. és az felkelvén őutána mene.
verso 15
és lőn ez, mikoron letelepedett volna az ő házában mind az fukarok, és mind az bűnösök egyetembe sokan letelepedtenek vala az Jézussal, és az ő tanítványaival. mert sokan valának, kik őtet követik vala,
verso 16
és mikoron az írástudók és farizeusok látták volna őtet, hogy az fukarokkal és az bűnösökkel ennék, ezt mondják vala az ő tanítványainak: mi dolog ez, hogy az fukarokkal és az bűnösökkel iszik és iszik?
verso 17
ezt hallván az Jézus mondá őnekik: nincsen szükségük az egészségbeli embereknek az orvos mesterre, hanem azoknak, az kik kórok lévén nehezen vannak. nem azért jöttem, hogy azokat híjam az életnek megjobbítására, az kik jóknak ítélik magukat, hanem azokat, az kik bűnösöknek.
verso 18
és az Jánosnak és az farizeusoknak tanítványai böjtölnek vala, elmennek annak okáért, és mondának őneki: miért, hogy az Jánosnak és az farizeusoknak tanítványai böjtölnek, az te tanítványaid kediglen nem böjtölnek?
verso 19
és mondá őnekik az Jézus, böjtölhetnek-e az menyegzői ágyasháznak fiai, melyben az vőlegény ővelük vagyon? vala meddiglen ővelük vagyon az vőlegény, nem böjtölhetnek.
verso 20
eljőnek kediglen az napok, mikoron elvitetik őtőlük az vőlegény, és akkoron az időben böjtölni fognak.
verso 21
senki az ó ruhához festetlen új posztófoltot nem varr, ha különben cselekedik, az ó ruhának nem adja meg az őhozzá illendő toldalékát, és az szakadás éktelenebb fog lenni.
verso 22
és senki nem tölt must bort az tömlőkbe. mert ha különben cselekedik, az must bor megszakasztja az ó tömlőket, és az bor kijár, és az tömlők is elvesznek. de inkább az must bort új tömlőkbe kell tölteni.
verso 23
és történék ez, hogy egy szombat napon vetemény között menne, és kezdék az ő tanítványai az út között az veteményeknek kalászát szaggatni,
verso 24
és az farizeusok mondanak vala őneki: íme miért cselekednek szombat napon ily dolgot, mely nem engedtetik?
verso 25
és Jézus mondá őnekik: soha nem olvastátok-e, mit tett legyen Dávid, mikoron szüksége volna, és éheznék mind őmaga, és mind az ő népe?
verso 26
mi módon bement legyen az Istennek házába az papoknak fejedelmének az Abjatár fejedelemségének idejében, és mi módon ott megette legyen az előrakott kenyereket, melyeket nem szabad megenni egyébnek, hanem csak az papoknak, és mi módon adott legyen az kenyerekben az ő népének is?
verso 27
és ezt mondja vala őnekik. az emberért szereztetett az szombat nap, nem az ember az szombat napért.
verso 28
annak okáért az embernek fia ura még az szombat napnak is.
Libros
