Evangélium Szent Márk írása szerint
capítulo 12
verso 1
és kezde őnekik hasonlatos beszéd szerint szólni: szőlőt plántála egy ember, és fövennyel bekerítette vala, és vályút vájt vala, és tornyot rakott vala benne, és művelőknek adta vala, hogy műveljék. és őmaga vidékbe mene,
verso 2
és az szőlőművesekhez bocsátá egy szolgáját. hogy mikoron annak ideje volna, az szőlőnek hasznából részt tennének őneki.
verso 3
és az szőlőművesek az szolgát meg megragadván igen verék, és üresen bocsáták mögé.
verso 4
és ismét más szolgát bocsáta őhozzájuk és az művesek kövekkel meghajigálák az szolgát, és betörék az ő fejét, és tiszteletlenséggel illetvén bocsáták őtet mögé.
verso 5
és ismét más szolgáját bocsátá el, és azt megölék, és sokakat egyebeket, kiknek közüle nékiket megverének, nékiket megölének.
verso 6
annak okáért mikoron megint egy szerelmes fia volna őneki, azt is őhozzájuk bocsátá legutolszor ezt mondván. tisztelni és becsülni fogják az én fiamat.
verso 7
az szőlőművesek kediglen őköztük ezt mondják vala. ez az örökös, jer, öljük meg őtet, és mienk leszen az örökség.
verso 8
és megragadván őtet, megölék, és az szőlőből kiveték.
verso 9
azért mit fog tenni az szőlőnek ura? eljő, és elveszti az szőlőműveseket, és az ő szőleit egyebeknek adja.
verso 10
avagy ez írást nem olvastátok-e? az mely követ jóvá nem hagyván meghányának az alkotmánynak műveli, az kő az alkotmánynak szegletében fő kővé lőn.
verso 11
ez fő kő az Úristentől szerezteték, és csodálatos az mi szemeinknek előtte.
verso 12
és azon igyekezének vala, hogy őtet megfognák, és félnek vala az sereg néptől. mert tudják vala, hogy őellenük mondta volna az hasonlatos beszédet. és őtet elhagyák, és el menének,
verso 13
és őhozzá bocsátanak nékiket az farizeusoknak és az Heródesnek emberei közül, hogy őtet beszédben megfognák.
verso 14
és azok, mikoron őhozzá mentenek volna, mondának őneki. mester, tudjuk, hogy igaz beszédű vagy, és senkivel nem gondolsz. mert nem nézed az embereknek személyét, de az Istennek útját igazsággal tanítod, kell-e fél számlált adót adnunk az császárnak, avagy nem? adjunk-e, avagy ne adjunk?
verso 15
az Jézus kediglen tudván az ő tettetességgel való dolgukat mondá őnekik: mit kísértetek engemet? hozzatok egy pénzt énnekem, mely dénárnak mondatik, hogy lássam,
verso 16
és azok egy pénzt hozának őneki, és mondá őnekik. kié ez pénzen való kép és ez rajta való írás? mondának azok őneki: császáré,
verso 17
és felelvén az Jézus mondá azoknak: adjátok meg császárnak azokat, az melyek az császáré, és az Istennek azokat, az melyek az Istené, és elcsodálkozának őrajta.
verso 18
az Szadduceusok is őhozzá menének, kik azt tartják, hogy az feltámadás ne legyen, és megkérdék őtet, és mondának:
verso 19
mester, Mózes azt írta minekünk, hogy ha valakinek atyjafia meghaland, és felesége maradand, gyermekei kediglen nem maradnak, hogy mivel ez Isten embernek atyjafia, elvegye az ő atyjafiának feleségét, és magzatot támasszon az ő atyjafiának.
verso 20
hét atyafiak valának miközöttünk, és az első feleséget vőn magának, és ez mikoron megholt volna, magzatja nem marada.
verso 21
és az második elvevé az feleséget, és az is meghala, és annak sem marada magzatja. az harmadik is azonképpen,
verso 22
és mind heten elvevék az asszonyt, és azoknak sem marada magzatja. legutolsó lévén meghala az atyafiaknak felesége is.
verso 23
annak okáért az fel feltámadásban, mikoron feltámadnak, az atyafiak közül melyiké leszen az feleség, mert az mind az hétnek felesége volt?
verso 24
felelvén az Jézus mondá őnekik: nem annak okáért tévelyegtek-e, hogy az írást nem tudjátok, sem az Istennek tehetségét?
verso 25
mert mikoron halottaiból feltámadnak, sem meg nem házasulnak, sem házasságra nem adattatnak, de olyanok akkoron, miként az angyalok kik az mennyországban vannak.
verso 26
az halottakról kediglen, hogy fel feltámadnak, nem olvastátok-e az Mózesnek könyvében, hogy az csipkebokorban szólt legyen őneki az Isten ezt mondván: én vagyok az Ábrahámnak és az Izsáknak, és az Jákobnak Istene.
verso 27
nem az holtakról mondatik az Isten Istennek lenni, hanem az élőkről. annak okáért ti igen tévelyegtek,
verso 28
és mikoron őhozzá ment volna egy az írástudóknak közüle, és hallotta volna, hogy ők vélekednének, és látta volna, hogy jól felelt volna őnekik, ilyen kérdést tőn őtőle. minden parancsolatoknak közüle melyik első?
verso 29
az Jézus kediglen felele őneki: minden parancsolatoknak közüle ez az első. hallgasd meg Izraelnek népe, az mi Urunk Isten, egy Úr!
verso 30
és szeressed az te Uradat Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és teljes lelki igyekezetedből és teljes erőidből. ez az első parancsolat,
verso 31
és az második, mely ez parancsolathoz hasonlatos, emez:. szeressed az te közel való emberedet, mint temagadat. ezeknél más nagyobb parancsolat nincsen.
verso 32
és mondá őneki az írástudó: mester, jól mondád, és igazsággal, hogy egy legyen az Isten, és hogy ne legyen más őnálánál egyéb.
verso 33
és hogy minden áldozatoknál nagyobb legyen embernek az Istent szeretni teljes szívből és teljes lelki értelemből és teljes lélekből és teljes erőből. és szeretni az közel való embert, mint önnön magát.
verso 34
és az Jézus, mikoron látta volna, hogy eszesen felelt volna. mondá őneki. nem távol vagy az Istennek országától. és senki ez feleleteknek utána nem meri vala őtet megkérdeni.
verso 35
és felelvén az Jézus mondá, mikoron az templomban tanítana: az írástudók miképpen mondják az Krisztust Dávidnak fiának lenni,
verso 36
mert az Dávid Szentléleknek ihléséből mondotta ezt: mondá az Úr az én uramnak, ülj jobb kezem felől énnekem. míglen az te ellenségedet az te lábaidnak zsámolyul vetendem.
verso 37
annak okáért mikoron az Dávid urának hívja őtet, miképpen lehet ő fia? és az sereg népnek közüle nagy sokan örömest hallgatják vala őtet.
verso 38
és ezt mondja vala őnekik az ő tanúságadásában. őrizzétek magatokat az írástudóktól, az kik fehér ruhákban gyönyörködnek ide és tova járni, és vásáron való köszönést kívánnak,
verso 39
és az gyülekezetekben első szer székeket, és az lakodalomban fő helyen való üléseket,
verso 40
kik az özvegyeknek házait benyelik. és szín alatt hosszú imádságokat tesznek: ezeknek nehezebben fog esni az ő kárhozatjuk.
verso 41
és mikoron az Jézus az templomnak pénztartó ládájának ellenébe ülne, néz vala az sok nép, miképpen vetne ércpénzt az templomnak pénztartó ládájába. és sok gazdag ember sok pénzt vet vala bele.
verso 42
eljöve egy szegény özvegy, és két kisded pénzt vete az ládába, mely kvadránsnak mondatik.
verso 43
és őhozzá híván az ő tanítványait mondá őnekik: bizony mondom tinéktek, hogy ez szegény özvegy többet vete az ládába, hogy nem mint mindezek, az kik ő előtte vetének.
verso 44
mert azok mind abból vetének, az mi őnekik gazdagságuknak felette vala. de ez asszonyi állat az ő szükségéből mindent bevete, valamit bír vala, egész életére való marháját.
Libros
