Evangélium Szent Márk írása szerint
capítulo 8
verso 1
az időben, mikoron felette sok sereg nép volna, és nem volna mit enniük, őhozzá hívá az Jézus az ő tanítványait, és mondá őnekik.
verso 2
könyörülök ez sereg népen, mert immáron harmad napja vagyon, hogy énvelem tűrnek, és nincsen mit enniük,
verso 3
és ha éhen fogom elbocsátani őket az ő házukhoz, elfogyatkoznak az úton.
verso 4
mert nékik őközülük messziről jöttenek. és felelének őneki az ő tanítványai. honnan elégítheti meg ezeket valaki kenyerekkel ez pusztában?
verso 5
és megkérdé őket. hány kenyeretek vagyon? az tanítványok kediglen mondanak: hét.
verso 6
és megüzené az sereg népnek, hogy letelepednének az földön, és kezébe vevén az Jézus az hét kenyeret, mikoron hálát adott volna, elszegdelé, és az ő tanítványainak adá, hogy eleikbe tennék. és az népek eleibe tevék.
verso 7
egy kevés halacskájuk is vala, és mikoron megáldotta volna, meghagyá, hogy azokat is eleikbe tennék az népnek. és őnek, és megelégedének, és hét kosarat szedének tele az elszegdelt kenyereknek maradékaiból.
verso 9
az kik ettenek vala, kediglen közel négyezren valának, és hazabocsátá őket.
verso 10
és legottan bemene az hajóba az ő tanítványaival egyetembe, és Dalmanutának határába mene.
verso 11
és kimenvén az farizeusok kezdének ővele vetekedni kísértvén őtet és kívánván őtőle jelenséget látni az égből.
verso 12
és mikoron az ő lelkével fohászkodást tett volna, mondá. ez falu nép miért igyekezik látni jelenséget? csodáljatok rajta, ha ez falu népnek jelenség adattatik.
verso 13
és azokat elhagyván ismét hajóba szálla egy vízen általkelvén.
verso 14
és elfelejtették vala, hogy ővelük kenyereket vinnének, és egy kenyérnél több nem vala őnáluk az hajóban.
verso 15
és parancsola őnekik ezt mondván: meglássátok, megőrizzétek magatokat az farizeusoknak, és az Heródesnek kovászától,
verso 16
és vetekednek vala őközöttük, és ezt mondják vala: nincsen kenyerünk.
verso 17
és az Jézus az ő vetekedésüket megértvén mondá őnekik: miért vetekedtek, hogy kenyeretek nincsen? mégsem veszitek-e eszetekbe, mégsem értitek-e? megvakulván vagyon-e mégis az ti szívetek?
verso 18
mikoron szemetek vagyon, nem láttok-e? és mikoron fületek vagyon, nem hallotok-e? és nincsen-e semmi emlékezet tibennetek?
verso 19
mikoron öt kenyeret szegdeltem volna meg az ötezer embernek kezébe, hány kosárt szedétek tele szegdelt kenyereknek maradékaival? mondának őneki: tizenkettőt.
verso 20
mikoron kediglen hét kenyért szegdeltem volna az négyezer emberre, hány szatyrot szedétek tele az szegdelt kenyereknek maradékaival? azok kediglen mondának: hetet.
verso 21
mondá őnekik. hogy vagyon ez, hogy értelmetek nincsen?
verso 22
és Betszaidába mene, és hozának őneki egy vakot, és kérik vala őtet, hogy azt kezeivel illetné.
verso 23
és mikoron az vaknak kezét fogta volna, kihozá őtet az városkának kívüle, és mikoron az ő szemeibe köpött volna, és mikoron kezeivel illette volna az, megkérdé őtet, ha látna valamit,
verso 24
és mikoron látni kezdett volna, ezt mondja vala: embereket látok, mert sejdítem, hogy járnak, mintegy fákat.
verso 25
annak utána ismét kezeivel szemeit illeté, és azt tevé, hogy annak ismét szeme világossága lenne, és éppenséggel meggyógyula, és újonnan nagy tisztán lát vala minden embereket,
verso 26
és elbocsátá őtet az ő házához ezt mondván: se ez városkába be ne menj, se valakinek ez városkában meg ne mondjad.
verso 27
és elmene onnan az Jézus, és az ő tanítványai Cezáreának városkáiba, mely Cezáreának Fülöp király ada nevet, és az útban megkérdé az ő tanítványait ezt mondván: kinek mondanak engemet lennem az emberek?
verso 28
az tanítványok kediglen felelének: János baptistának és némelyek Illésnek némelyek ismét az prófétáknak közüle egynek.
verso 29
és az Jézus mondá őnekik: ti kediglen kinek mondotok engemet lennem? felelvén az Péter mondá őneki: te vagy az Krisztus.
verso 30
és megfenyegeté őket, hogy valakinek ne szólnának őfelőle.
verso 31
és kezdé őket tanítani, hogy szükség volna az embernek fiának sokat szenvedni és gonosznak ítéltetni az vénektől és az fő papoktól és az írástudóktól és megölettetni és harmad napnak utána feltámadni.
verso 32
és nyilván mondja vala őnekik ez beszédet. és megfogá őtet az Péter, és feddeni kezde őrá.
verso 33
és az Jézus hátrafordulván és az ő tanítványaira tekintvén megfeddé az Pétert ezt mondván: menj énutánam te Sátán, mert nem érted azokat, az melyek isteni dolgok, hanem azokat, az melyek emberi dolgok.
verso 34
és mikoron őhozzá hívta volna az sereg népet az ő tanítványaival egyetembe, mondá őnekik: valaki engemet akar követni, megtagadja őmagát, és felvegye az ő keresztfáját, és engemet kövessen!
verso 35
mert valaki meg akarja az ő lelkét tartani, elveszti azt. valaki kediglen elvesztendi az ő lelkét énértem és az evangéliumért, ez megtartja az ő lelkét.
verso 36
mert mit használ az embernek, ha igaz szinte mind ez egész világot megnyerendi is, ha az ő lelkét elvesztendi?
verso 37
avagy az ő lelkének vajon mi váltságát fogja adni az ember?
verso 38
valaki engemet és az evangéliumot szégyenli vallani ez nem igaz falu és bűnben fertelmes nép között, az embernek fia is szégyenleni fogja azt, mikoron eljövend az ő atyjának dicsőségében az szent angyalokkal.
Libros
