capitolul 8
az időben, mikoron felette sok sereg nép volna, és nem volna mit enniük, őhozzá hívá az Jézus az ő tanítványait, és mondá őnekik.
könyörülök ez sereg népen, mert immáron harmad napja vagyon, hogy énvelem tűrnek, és nincsen mit enniük,
és ha éhen fogom elbocsátani őket az ő házukhoz, elfogyatkoznak az úton.
mert nékik őközülük messziről jöttenek. és felelének őneki az ő tanítványai. honnan elégítheti meg ezeket valaki kenyerekkel ez pusztában?
és megkérdé őket. hány kenyeretek vagyon? az tanítványok kediglen mondanak: hét.
és megüzené az sereg népnek, hogy letelepednének az földön, és kezébe vevén az Jézus az hét kenyeret, mikoron hálát adott volna, elszegdelé, és az ő tanítványainak adá, hogy eleikbe tennék. és az népek eleibe tevék.
egy kevés halacskájuk is vala, és mikoron megáldotta volna, meghagyá, hogy azokat is eleikbe tennék az népnek. és őnek, és megelégedének, és hét kosarat szedének tele az elszegdelt kenyereknek maradékaiból.
az kik ettenek vala, kediglen közel négyezren valának, és hazabocsátá őket.
és legottan bemene az hajóba az ő tanítványaival egyetembe, és Dalmanutának határába mene.
és kimenvén az farizeusok kezdének ővele vetekedni kísértvén őtet és kívánván őtőle jelenséget látni az égből.
és mikoron az ő lelkével fohászkodást tett volna, mondá. ez falu nép miért igyekezik látni jelenséget? csodáljatok rajta, ha ez falu népnek jelenség adattatik.
és azokat elhagyván ismét hajóba szálla egy vízen általkelvén.
és elfelejtették vala, hogy ővelük kenyereket vinnének, és egy kenyérnél több nem vala őnáluk az hajóban.
és parancsola őnekik ezt mondván: meglássátok, megőrizzétek magatokat az farizeusoknak, és az Heródesnek kovászától,
és vetekednek vala őközöttük, és ezt mondják vala: nincsen kenyerünk.
és az Jézus az ő vetekedésüket megértvén mondá őnekik: miért vetekedtek, hogy kenyeretek nincsen? mégsem veszitek-e eszetekbe, mégsem értitek-e? megvakulván vagyon-e mégis az ti szívetek?
mikoron szemetek vagyon, nem láttok-e? és mikoron fületek vagyon, nem hallotok-e? és nincsen-e semmi emlékezet tibennetek?
mikoron öt kenyeret szegdeltem volna meg az ötezer embernek kezébe, hány kosárt szedétek tele szegdelt kenyereknek maradékaival? mondának őneki: tizenkettőt.
mikoron kediglen hét kenyért szegdeltem volna az négyezer emberre, hány szatyrot szedétek tele az szegdelt kenyereknek maradékaival? azok kediglen mondának: hetet.
mondá őnekik. hogy vagyon ez, hogy értelmetek nincsen?
és Betszaidába mene, és hozának őneki egy vakot, és kérik vala őtet, hogy azt kezeivel illetné.
és mikoron az vaknak kezét fogta volna, kihozá őtet az városkának kívüle, és mikoron az ő szemeibe köpött volna, és mikoron kezeivel illette volna az, megkérdé őtet, ha látna valamit,
és mikoron látni kezdett volna, ezt mondja vala: embereket látok, mert sejdítem, hogy járnak, mintegy fákat.
annak utána ismét kezeivel szemeit illeté, és azt tevé, hogy annak ismét szeme világossága lenne, és éppenséggel meggyógyula, és újonnan nagy tisztán lát vala minden embereket,
és elbocsátá őtet az ő házához ezt mondván: se ez városkába be ne menj, se valakinek ez városkában meg ne mondjad.
és elmene onnan az Jézus, és az ő tanítványai Cezáreának városkáiba, mely Cezáreának Fülöp király ada nevet, és az útban megkérdé az ő tanítványait ezt mondván: kinek mondanak engemet lennem az emberek?
az tanítványok kediglen felelének: János baptistának és némelyek Illésnek némelyek ismét az prófétáknak közüle egynek.
és az Jézus mondá őnekik: ti kediglen kinek mondotok engemet lennem? felelvén az Péter mondá őneki: te vagy az Krisztus.
és megfenyegeté őket, hogy valakinek ne szólnának őfelőle.
és kezdé őket tanítani, hogy szükség volna az embernek fiának sokat szenvedni és gonosznak ítéltetni az vénektől és az fő papoktól és az írástudóktól és megölettetni és harmad napnak utána feltámadni.
és nyilván mondja vala őnekik ez beszédet. és megfogá őtet az Péter, és feddeni kezde őrá.
és az Jézus hátrafordulván és az ő tanítványaira tekintvén megfeddé az Pétert ezt mondván: menj énutánam te Sátán, mert nem érted azokat, az melyek isteni dolgok, hanem azokat, az melyek emberi dolgok.
és mikoron őhozzá hívta volna az sereg népet az ő tanítványaival egyetembe, mondá őnekik: valaki engemet akar követni, megtagadja őmagát, és felvegye az ő keresztfáját, és engemet kövessen!
mert valaki meg akarja az ő lelkét tartani, elveszti azt. valaki kediglen elvesztendi az ő lelkét énértem és az evangéliumért, ez megtartja az ő lelkét.
mert mit használ az embernek, ha igaz szinte mind ez egész világot megnyerendi is, ha az ő lelkét elvesztendi?
avagy az ő lelkének vajon mi váltságát fogja adni az ember?
valaki engemet és az evangéliumot szégyenli vallani ez nem igaz falu és bűnben fertelmes nép között, az embernek fia is szégyenleni fogja azt, mikoron eljövend az ő atyjának dicsőségében az szent angyalokkal.
Software-ul își propune să conecteze pe toți cu textul Bibliei printr-o interfață rapid accesibilă și personalizabilă.
Numele face referire atât la conectivitate, cât și la viteză…
„Fiecare om să fie grabnic la ascultare, încet la vorbire și încet la mânie!”
Cu dragoste, Tom Károly