Evangélium Szent Márk írása szerint

capitolul 13


Capitole:


versetul 1

és mikoron kimenne az templomból, mondá őneki némely az ő tanítványainak közüle: mester, láss nemes köveket és nemes rakásokat.


versetul 2

és felelvén az Jézus mondá őneki: látod-e ez nagy kőrakásokat? egy kő az másikon nem hagyattatik ki, el ne törettessék.


versetul 3

és mikoron az Olajfáknak hegyén ülne az templomnak ellenébe, kérdi vala őtet titkon Péter és Jakab és János és András:


versetul 4

mondd meg minekünk, mikoron lesznek ezek? és minemű jelből ismerhetjük meg, mikoron ezek be fognak teljesedni?


versetul 5

és az Jézus felelvén őnekik ezt kezde mondani: meglássátok, hogy valaki titeket meg ne csaljon. mert sokan fognak eljönni az én nevembe ezt mondván: én vagyok az Krisztus, és sokakat megcsalnak.


versetul 7

mikoron kediglen hadakozásokat hallandotok, és hallomás szerint való hadakozásokat értetek, meg ne háborodjatok. mert szükség ezeknek meglenni. de méglen nincsen az vég.


versetul 8

mert egy nép más népnek ellene feltámad, és egy ország más országnak ellene feltámad, és földindulások lesznek helyek szerte, és éhségek lesznek és háborúságok, ezek az keserűségeknek kezdetei.


versetul 9

de ti megőrizzétek magatokat. mert kézbe adnak titeket az ő gyülekezetükben és zsinagógájukban, és megvernek titeket, és fejedelmeknek és királyoknak eleibe visznek énértem, hogy tanúbizonyság legyen ez azoknak ellene.


versetul 10

és először minden népeknek közötte prédikáltatni kell az evangéliumnak.


versetul 11

és mikoron elviendnek titeket kézbe adván, először ne gondolkodjatok, mit kelljen mondanotok, és elmétekben ne hányjátok vessétek, hanem valami adattatik tinektek az órában, azt mondjátok, mert nem ti vagytok azok, az kik szóltok, hanem az Szentlélek.


versetul 12

az időben kediglen az atyafiú az ő atyjafiát halálra fogja adni. és az atya az ő fiát, és az fiak az ő atyjuknak ellene feltámadnak, és megölik őket.


versetul 13

és mindeneknél gyűlölségben lesztek az én nevemért. de valaki mind végre megmaradand jóban, az üdvözül.


versetul 14

mikoron látandjátok kediglen az pusztulásnak ő utálatosságát ott állani, az holott nem kell állani, melyről Dániel próféta szólt, az ki olvasandja, vegye értelmét. akkoron az kik zsidó országban leendnek, az hegyekre fussanak,


versetul 15

az ki kediglen az ház felében leend, le ne szálljon az ő házába, se be ne menjen, hogy valamit az ő házából felvegyen.


versetul 16

és az ki az mezőn leend, azokra meg ne térjen, az melyeket hátul hagyott, és hogy az ő felső ruháját felvegye.


versetul 17

jaj kediglen azoknak, kik az időben terhesek lesznek és gyermekszoptatók.


versetul 18

de imádkozzatok, hogy az ti futásotok télbe ne legyen.


versetul 19

mert az napok oly sanyarúságban lesznek, minemű sanyarúság nem volt az teremtett állatoknak kezdetétől fogva ez ideiglen, melyeket az Isten teremtett, és ennek utána sem leszen.


versetul 20

és ha az Úristen meg nem rövidítette volna az napokat, meg nem maradhatott volna az egész emberi test. de az választottakért, az melyeket választott, megrövidítette az napokat.


versetul 21

és akkoron, ha valaki tinektek ezt mondandja: íme itt vagyon az Krisztus, íme ám ott vagyon, ne higgyétek,


versetul 22

mert hamis krisztusok támadnak fel és hamis próféták. és istenségeket és csodákat tesznek ez végre, hogy megcsalnák még az választottakat is, ha lehetséges volna.


versetul 23

ti kediglen magatokat őrizzétek. íme először megmondottam tinektek mindeneket. az időben kediglen az tanúságoknak utána az nap megsötétül, és az hold világosságot nem ad.


versetul 25

és az égnek csillagai leesnek. és az mennyekben való erősségnek nagy indulást fognak szenvedni.


versetul 26

akkoron meglátják az embernek Fiát, hogy az ködökben jő nagy hatalommal és dicsőséggel,


versetul 27

és akkoron elbocsátja az ő angyalait, és egybegyűjti az ő választott népét az négy széltől fogva, az földnek felső határától fogva mind az égnek felső részéiglen.


versetul 28

az fügefáról kediglen tanuljátok meg az hasonlatos beszédet, mikoron immáron az ő ága gyenge leend, és kilevelezendik, tudjátok, hogy közel legyen az nyár.


versetul 29

ezenképpen ti is, mikoron látandjátok, hogy ezek betelnek, tudjátok, hogy közel legyen az ajtóban.


versetul 30

bizony mondom tinektek, hogy el nem múlik ez egész emberi ítéletnek ideje mindaddiglan is, mígnem ezek mind megleendnek.


versetul 31

az ég és az föld elmúlik, de az én beszédeim el nem múlnak.


versetul 32

továbbá az napról és az időről senki semmit nem tud, még az mennyei angyalok is, sem az Fiú, hanem csak az én atyám őmaga.


versetul 33

megőrizzétek magatokat, vigyázzatok és imádkozzatok, mert nem tudjátok, mikoron legyen az idő.


versetul 34

miképpen az ember, az ki házát elhagyván vidékben lakik, és az ő szolgáinak adta az ő marháját, és mindennek az ő dolgát meghagyta, és az ajtótartónak megmondotta, hogy vigyázna.


versetul 35

vigyázzatok annak okáért, mert nem tudjátok, az háznak ura mikoron fogjon megjönni: este avagy éjfélbe avagy tyúkszókoron avagy hajnalba,


versetul 36

hogy titeket ne találjon alván, ha hirtelen megjövend.


versetul 37

az mit kediglen tinektek mondok, mindeneknek mondom: vigyázzatok!

Capitole:


Cărți