capitolul 6
és mikoron onnan kiment volna, az ő hazájába mene, és őtet követék az ő tanítványai.
és mikoron szombat nap volna, kezde tanítani az zsinagógában, és sokan elcsodálkozának azoknak közüle, az kik őtet hallgatták vala, és ezt mondják vala. honnan vannak ezek ennek? és micsoda bölcsesség az, ki őneki adattatott, és mi dolog, hogy ilyen isteni erővel való dolgok lesznek az ő kezeinek általa?
nemde ez-e amaz ács, az Máriának fia, az Jakabnak és az Józsefnek és az Júdásnak és az Simonnak atyjafia? nemde minálunk vannak-e az ő húgai is? és megbántatnak vala őrajta.
az Jézus kediglen ezt mondja vala őnekik: az próféta nem utálatos egyebütt, hanem csak az ő hazájában, és az ő rokonsága között, és az ő háza népe között.
és semmi isteni erővel való dolgot nem tehete ott egyebet, hanem csak ezt, hogy egynéhány kórokat gyógyíta meg kezét őrájuk tévén,
és csodálkozik vala az ő hitetlenségükön. és ide és tova jár vala tanítván faluk szerte, melyek minden felől körül valának.
és előhívá az tizenkét tanítványt. és őket ketten ketten kezde prédikálni kibocsátani. és hatalmasságot ad vala őnekik az fertelmes szelleteknek ellene,
és parancsolá őnekik, hogy ők ővelük valamit az útra ne vinnének egyebet, hanem csak vesszőszálat, se szákot se kenyeret se pénzt az övedzőben,
hanem kivágott cipellőst viselnének, és hogy két köntösbe ne öltöznének.
és mondá őnekik: valaholott házba bemenendetek, ott megmaradjatok mind addiglan, mígnem onnan elmentek.
és valakik be nem fogadandnak titeket, és beszédeteket meg nem hallgatandják, mikoron kimentek onnan, az port lerázzátok, mely az ti lábaitok alatt vagyon, hogy ez tanúbizonyságukra legyen azoknak. bizony mondom tinektek, tűrhetőbben leszen dolguk az sodomabelieknek, avagy az gomorrabelieknek az ítéletnek napján, hogynemmint az olyan városnak.
és mikoron elmentenek volna, prédikálnak vala, hogy az ő bűnükből kitérnének, és életüket megjobbítanák,
és sok ördögöt űznek vala ki, és sok kórt kennek vala meg olajjal, és sok embert gyógyítanak vala meg.
és meghallá Heródes király, (mert hírrel hallotta vala az Jézusnak nevét és ezt mondja vala: amaz János támadott fel halottaiból, az ki keresztel vala, és annak okáért isteni erővel való dolgok jelentik magukat őbenne.
nékik ezt mondják vala: Illés ez, nékik kediglen ezt mondják vala: próféta ez, avagy mint egy az prófétáknak közüle.
mikoron hallotta volna kediglen Heródes, mondá: ez az János, az kinek én fejét vétetém, az támadott fel halottaiból.
mert az Heródes elbocsátván megfogatta vala, és az tömlöcben megkötöztette vala az Jánost, az Heródiásért az Fülöpnek az ő atyjafiának feleségéért, azért, hogy Heródes azt vette vala feleségül magának.
mert ezt mondja vala az János az Heródesnek. nem engedhettetik teneked, hogy az te atyádfiának felesége te feleséged legyen.
az Heródiás kediglen halálára jár vala őneki, és meg akarja vala őtet öletni, és nem teheti vala,
mert az Heródes fél vala az Jánostól. mert tudja vala, hogy az igaz és szent ember volna, és becsüli és tiszteli vala őtet, és az ő beszédére sokat cselekedik vala, és örömest hallgatja vala őtet.
és mikoron alkalmas idő történt volna, mikoron Heródes az ő születésének napján lakodalmat szerzett volna az Galileának fejedelmének, és az ezer nép előtt járó vitézeknek és az városbeli fő embereknek.
mikoron bement volna az Heródiásnak leánya, és táncolt volna, és kellemetes lett volna ez táncolás az Heródesnek és egyetembe az lakodalombeli vendégeknek, mondá az király az leánynak. kérj kérőt éntőlem, valamit akarsz, és megadom teneked.
és megesküvék őneki. valamit éntőlem kérendesz országomnak fél részéiglen, megadom teneked.
és az leány kimene, és mondá az ő anyjának: mit kérjek? és az mondá: az János Baptistának fejét kérjed.
és legottan nagy sietséggel az királyhoz bemenvén kérőt kére ezt mondván. akarom, hogy minden haladék nélkül adjad énnekem az János Baptistának fejét.
és bánatba esvén az király, nem akará az kérésben kedvét szegni, azért hogy megesküdött vala őneki, és azokért, az kik ővele egyetembe az lakodalomban valának.
és legottan az király elbocsátván az hóhért parancsola, hogy előhoznák az ő fejét. és az elmene, és fejét vevé őneki az tömlöcben,
és elővivé az ő fejét egy tálban, és azt az leánynak adá, és az leány azt az ő anyjának adá.
mely dolgot mikoron meghallottanak volna az ő tanítványai, el menének, és fel felvivék az ő holttestét, és azt koporsóba helyhezteték.
és hozzágyűlének az apostolok az Jézushoz, és mind megmondák őneki, mit cselekedtenek volna, és mit prédikálottanak volna.
és mondá őnekik: jőjetek el ti, timagatok félfele puszta helyre, és nyugodjatok egy keveset. mert sokan valának, kik jőnek és mennek vala. és csak enniük való ürességük sem vala.
és félfele mene vízen egy puszta helyre,
és az sereg nép meglátá őket, és sokan őközülük megismerék őtet, és gyalog járással minden odasietnek. és elölvivék őket, és egyetembe őhozzá gyűlének.
és mikoron kiment volna az Jézus az hajóból, látá az nagy sereg népet, és könyörüle őrajtuk, mert úgyan valának azok, mint az juhok, kiknek pásztoruk nincsen. és őket sokakra kezde tanítani,
és mikoron immáron az napnak nagy része múlt volna el, őhozzá járulának az ő tanítványai, és mondának: puszta ez hely, és immáron az napnak nagy része múlt el,
bocsásd el őket, hogy menjenek ez körül való szállásukra és falukba, és vegyenek kenyeret maguknak, mert nincsen mit enniük.
és az Jézus felelvén mondá őnekik: adjatok ti enniük valót, és mondanak őneki: akarod-e, hogy el elmenjünk, és kétszáz pénz ára kenyeret vegyünk, és enniük valót adjunk őnekik?
és az Jézus monda őnekik. hány kenyeretek vagyon? menjetek el, és lássátok meg, és mikoron megtudták volna, mondának: öt kenyerünk vagyon, és két halunk.
és parancsola őnekik, hogy mind leültetnék őket egy egy lakodalomhelyet osztván az zöld pázsiton. és letelepedének egy-egy zöldellő ülésre százanként és ötvenenként osztatván.
és mikoron kezébe vette volna az öt kenyeret és az két halat, szemeit mennybe felemelé, és megáldá, és megszegé az kenyereket, és az ő tanítványainak adá, hogy eleikbe tennék, és az két halat is elosztá mindeneknek,
és őnek mindnyájan, és megelégedének.
és az elszegdelt kenyereknek maradékaiból teleszedének tizenkét kosárt és az halakból.
valának kediglen, az kik ettenek vala férfiak, közel ötezren.
és legottan kényszeríté az ő tanítványait, hogy az hajóba szállanának, hogy az tengert általkelvén elöl Betszaidába mennének, míglen ő elbocsátaná az sereg népet.
és mikoron elbocsátta volna őket, egy hegyre fel felmene imádkozni.
és mikoron az este eljött volna, az hajó az tengernek közepette vala, és őmaga az földön vala,
és látá őket, hogy az vésznek miatta, nehezen viselhetnék az hajót, mert az szél arcul fúj vala őrájuk, és az éjnek negyed vigyázása fele őhozzájuk mene az tengeren járván, és el akar vala múlni mellőlük.
és az tanítványok, minek utána látták volna, hogy az tengeren járna, alíták, hogy éjjeli látás volna, és felkiáltának,
mert mind látták vala őtet, és megiszonyodának, és legottan szól vala ővelük, és mondá őnekik: bátrak legyetek, én vagyok, meg ne rettenjetek.
és az hajóba hága őhozzájuk, és az szél megcsendesedék, és őmagukban felette igen elálmélkodnak vala, és csodálkoznak vala.
mert méglen meg nem ismerték vala az ő isteni hatalmasságát az öt kenyérről, mert az ő szívük megvakult vala. és mikoron az tengeren általmentenek volna, az Genezáretnek földjére menének, és kikötének.
és mikoron kimentenek volna az hajóból, legottan megismerék őtet,
és eljárván mind az egész körül való tartományt az tartománybeli emberek azokat, az kik kórok valának, kezdék viselő székekben ide és tova hordozni, mikoron meghallották volna, hogy az Jézus ott volna,
és valahová bemegyen vala falukba avagy városokba avagy szállásokra, az kórokat az utcákon leteszik vala, és kérik vala őtet, hogy avagy csak az ő ruhájának szélét hagyná illetniük, és valamennyien illetik vala, mind meggyógyulnak vala.
Software-ul își propune să conecteze pe toți cu textul Bibliei printr-o interfață rapid accesibilă și personalizabilă.
Numele face referire atât la conectivitate, cât și la viteză…
„Fiecare om să fie grabnic la ascultare, încet la vorbire și încet la mânie!”
Cu dragoste, Tom Károly