Evangélium Szent Márk írása szerint

capitolul 3


Capitole:


versetul 1

és bemene ismét az zsinagógába, és vala ott egy ember, kinek keze megaszott vala,


versetul 2

és őutána uralkodnak vala, ha az szombat napon meggyógyítaná őtet, hogy bevádolnák őtet.


versetul 3

és mondá az embernek, az kinek keze megaszott vala: kelj fel ez népeknek közébe,


versetul 4

és mondá őnekik: inkább illik-e valakivel szombat napon jót tenni, hogynemmint gonoszt tenni. inkább illik-e az lelket megtartani, hogynemmint megölni? és azok veszteg hallgatnak vala.


versetul 5

és mikoron haragossággal minden felől elnézte volna őket, az ő szívüknek vakságán bánkódván, mondá az embernek: nyújtsd ki az te kezedet, és kinyújtá, és megépüle az ő keze, mint az másik.


versetul 6

mikoron kediglen kimentenek volna az farizeusok, legottan az Heródes népével tanácsot tartanak vala őellene, hogy őtet elvesztenék.


versetul 7

az Jézus kediglen az ő tanítványaival felfele mene az tengerre. és felette nagy sokaság követé őtet Galileából és Zsidóországból


versetul 8

és Jeruzsálemből, és Idumeából, és Jordán vize elvé való tartományokból, és kik Tíruszhoz, és Szidónhoz nem messze lakoznak vala, mely sokaság nagy számbeli embereket teszen vala, kik mikoron meghallották volna azokat, az melyeket művelkedik vala, ő hozzá menének.


versetul 9

és parancsola az Jézus az ő tanítványainak, hogy az sereg népért az hajócskát őneki tartanák, hogy őtet az szorosságban meg ne sértenék.


versetul 10

mert sokakat gyógyított vala meg, annyira, hogy őrá omolnak vala, valamennyien betegségben gyötrődnek vala, hogy őtet illetnék.


versetul 11

és mikoron látták volna őtet az ördögök, leesnek vala őelőtte, és kiáltanak vala ezt mondván: te vagy az fia az Istennek.


versetul 12

és felette igen fenyíti vala őket, hogy őtet meg ne jelentenék, ki legyen.


versetul 13

és felmene egy hegyre, és őhozzá híván az kiket ő akara, és őhozzá menének.


versetul 14

és őközülük tizenkettőt választa, hogy ővele lennének, és hogy prédikálni kibocsátaná őket,


versetul 15

és hogy hatalmuk volna betegségeket gyógyítani és ördögöket űzni.


versetul 16

és az Simonnak Péter nevet ada


versetul 17

és az tizenkettő közébe számlálá az Jakabot, az Zebedeusnak fiát, és az Jánost, az Jakabnak atyjafiát, és Boanergesz nevet ada őnekik, mely névnek magyarsága ez: mennydörgésnek fiai.


versetul 18

és az Andrást, és az Fülöpöt, és az Bertalant, és az Mátét, és az Tamást, és az Jakabot az Alfeusnak fiát, és az Taddeust, és az Simont, ki Kána nevű tartományból való vala,


versetul 19

és az Iskariot Júdást, ki el is árula őtet.


versetul 20

és házba menének, és ismét egybegyűle az sereg nép úgy, hogy ingyen sem ehetnének őtőlük.


versetul 21

és mikoron meghallották volna azok, az kik őhozzá tartoznak vala, kimenének, hogy őtet meg megfognák, mert ezt mondják vala: elveszett esze.


versetul 22

és az írástudók is, kik Jeruzsálemből alá mentenek vala, ezt mondják vala: Belzebub vagyon őbenne, és az ördögöknek fejedelmének általa űzi ki az ördögöket.


versetul 23

és az népet őhozzá híván, hasonlatos beszéd szerint ezt mondja vala őnekik: egy Sátán az más Sátánt miképpen űzheti ki?


versetul 24

és ha egy ország őmaga ellen meghasonlik, meg nem maradhat az ország.


versetul 25

és ha egy ház őmaga ellen meghasonlik, meg nem maradhat,


versetul 26

és ha az Sátán őmaga ellen feltámadott, és meghasonlott, meg nem maradhat, hanem vége vagyon.


versetul 27

senki az erősnek drága edényét az ő házába bemenvén el nem prédálhatja, hanem ha először az erőset megkötözendi, és akkoron prédálhatja el házabeli marháját.


versetul 28

bizony mondom tinektek, az embereknek fiainak minden bűnei és szidalmas beszédei megbocsáttatnak, melyekkel szidalmasságot tettenek.


versetul 29

de valaki szidalmas beszédet mondand az Szentlélek ellen, bocsánata nincsen mindörökké. de örök kárhozatra köteleztetett,


versetul 30

mert azt mondják vala. fertelmes szellet vagyon őbenne.


versetul 31

és elmene az ő anyja, és az ő atyjafiai, és ők kinn állván őhozzá bocsátának, hogy őtet kihívnák.


versetul 32

és az sereg nép őhozzá közel ül vala, és mondának őneki: íme az te anyád, és az te atyádfiai ott kinn keresnek tégedet.


versetul 33

és felele őnekik ezt mondván: mely az én anyám, és melyek az én atyámfiai?


versetul 34

és mikoron körül mind elnézett volna, és látta volna az ő tanítványait, hogy őkörüle ülnének, mondá. íme ez az én anyám, és íme ezek az én atyámfiai.


versetul 35

mert valaki az Istennek akaratját teszi, ez énnekem atyámfia és húgom, és anyám.

Capitole:


Cărți