Evangélium Szent Márk írása szerint
capítulo 3
verso 1
és bemene ismét az zsinagógába, és vala ott egy ember, kinek keze megaszott vala,
verso 2
és őutána uralkodnak vala, ha az szombat napon meggyógyítaná őtet, hogy bevádolnák őtet.
verso 3
és mondá az embernek, az kinek keze megaszott vala: kelj fel ez népeknek közébe,
verso 4
és mondá őnekik: inkább illik-e valakivel szombat napon jót tenni, hogynemmint gonoszt tenni. inkább illik-e az lelket megtartani, hogynemmint megölni? és azok veszteg hallgatnak vala.
verso 5
és mikoron haragossággal minden felől elnézte volna őket, az ő szívüknek vakságán bánkódván, mondá az embernek: nyújtsd ki az te kezedet, és kinyújtá, és megépüle az ő keze, mint az másik.
verso 6
mikoron kediglen kimentenek volna az farizeusok, legottan az Heródes népével tanácsot tartanak vala őellene, hogy őtet elvesztenék.
verso 7
az Jézus kediglen az ő tanítványaival felfele mene az tengerre. és felette nagy sokaság követé őtet Galileából és Zsidóországból
verso 8
és Jeruzsálemből, és Idumeából, és Jordán vize elvé való tartományokból, és kik Tíruszhoz, és Szidónhoz nem messze lakoznak vala, mely sokaság nagy számbeli embereket teszen vala, kik mikoron meghallották volna azokat, az melyeket művelkedik vala, ő hozzá menének.
verso 9
és parancsola az Jézus az ő tanítványainak, hogy az sereg népért az hajócskát őneki tartanák, hogy őtet az szorosságban meg ne sértenék.
verso 10
mert sokakat gyógyított vala meg, annyira, hogy őrá omolnak vala, valamennyien betegségben gyötrődnek vala, hogy őtet illetnék.
verso 11
és mikoron látták volna őtet az ördögök, leesnek vala őelőtte, és kiáltanak vala ezt mondván: te vagy az fia az Istennek.
verso 12
és felette igen fenyíti vala őket, hogy őtet meg ne jelentenék, ki legyen.
verso 13
és felmene egy hegyre, és őhozzá híván az kiket ő akara, és őhozzá menének.
verso 14
és őközülük tizenkettőt választa, hogy ővele lennének, és hogy prédikálni kibocsátaná őket,
verso 15
és hogy hatalmuk volna betegségeket gyógyítani és ördögöket űzni.
verso 17
és az tizenkettő közébe számlálá az Jakabot, az Zebedeusnak fiát, és az Jánost, az Jakabnak atyjafiát, és Boanergesz nevet ada őnekik, mely névnek magyarsága ez: mennydörgésnek fiai.
verso 18
és az Andrást, és az Fülöpöt, és az Bertalant, és az Mátét, és az Tamást, és az Jakabot az Alfeusnak fiát, és az Taddeust, és az Simont, ki Kána nevű tartományból való vala,
verso 19
és az Iskariot Júdást, ki el is árula őtet.
verso 20
és házba menének, és ismét egybegyűle az sereg nép úgy, hogy ingyen sem ehetnének őtőlük.
verso 21
és mikoron meghallották volna azok, az kik őhozzá tartoznak vala, kimenének, hogy őtet meg megfognák, mert ezt mondják vala: elveszett esze.
verso 22
és az írástudók is, kik Jeruzsálemből alá mentenek vala, ezt mondják vala: Belzebub vagyon őbenne, és az ördögöknek fejedelmének általa űzi ki az ördögöket.
verso 23
és az népet őhozzá híván, hasonlatos beszéd szerint ezt mondja vala őnekik: egy Sátán az más Sátánt miképpen űzheti ki?
verso 24
és ha egy ország őmaga ellen meghasonlik, meg nem maradhat az ország.
verso 25
és ha egy ház őmaga ellen meghasonlik, meg nem maradhat,
verso 26
és ha az Sátán őmaga ellen feltámadott, és meghasonlott, meg nem maradhat, hanem vége vagyon.
verso 27
senki az erősnek drága edényét az ő házába bemenvén el nem prédálhatja, hanem ha először az erőset megkötözendi, és akkoron prédálhatja el házabeli marháját.
verso 28
bizony mondom tinektek, az embereknek fiainak minden bűnei és szidalmas beszédei megbocsáttatnak, melyekkel szidalmasságot tettenek.
verso 29
de valaki szidalmas beszédet mondand az Szentlélek ellen, bocsánata nincsen mindörökké. de örök kárhozatra köteleztetett,
verso 30
mert azt mondják vala. fertelmes szellet vagyon őbenne.
verso 31
és elmene az ő anyja, és az ő atyjafiai, és ők kinn állván őhozzá bocsátának, hogy őtet kihívnák.
verso 32
és az sereg nép őhozzá közel ül vala, és mondának őneki: íme az te anyád, és az te atyádfiai ott kinn keresnek tégedet.
verso 33
és felele őnekik ezt mondván: mely az én anyám, és melyek az én atyámfiai?
verso 34
és mikoron körül mind elnézett volna, és látta volna az ő tanítványait, hogy őkörüle ülnének, mondá. íme ez az én anyám, és íme ezek az én atyámfiai.
verso 35
mert valaki az Istennek akaratját teszi, ez énnekem atyámfia és húgom, és anyám.
Libros
