Evangélium Szent Márk írása szerint
capítulo 7
verso 1
és őhozzá gyűlnek az farizeusok, és nékik az írástudók közül, kik Jeruzsálemből jöttenek vala,
verso 2
és mikoron látták volna, hogy az Jézusnak tanítványai közül némelyek közkézzel ennének kenyeret, azaz mosdatlanul, feddik vala őket.
verso 3
mert az farizeusok és mind az zsidók, nem esznek, hanemha gyakorta megmosandják az ő kezeiket, megtartván az ő eleiknek emberi szerzését,
verso 4
és mikoron az vásárról megjőnek, nem esznek, hanemha megmosódandnak, és sok egyéb dolog vagyon, kit felvettenek, hogy megtartsanak, tudniillik ivópoharaknak és vízmerő edényeknek és ércedényeknek és ágyaknak megmosását.
verso 5
annak okáért megkérdék őtet az farizeusok és az írástudók. mire nem járnak az te tanítványaid az régiektől szerzett szokás szerint, hanem mosdatlan kézzel esznek kenyeret?
verso 6
és Jézus felelvén mondá őnekik. jól prófétált az Ézsaiás próféta tirólatok, kik tettetős szentségűek vagytok, miként meg vagyon írván: ez nép az ő ajakjával tisztel engemet, az ő szívük kediglen távol vagyon éntőlem,
verso 7
hiába tisztelnek engemet azok, az kik oly tanúságokra tanítanak mást, melyek embereknek parancsolatai.
verso 8
mert ti elhagyván az Istennek parancsolatját, emberektől szerzett dolgokat tartotok, vízmerő edényeknek és ivópoharaknak mosását, és egyebeket ezekhez hasonlatosakat nagy sokakat tesztek.
verso 9
és ezt mondja vala őnekik: jól vagyon, hátravettetitek az Istennek parancsolatját, hogy az ti emberi szerzéseteket megtartsátok.
verso 10
mert az Mózes ezt mondotta: tiszteljed az te atyádat és az te anyádat. és valaki gonoszt mondand az ő atyjának avagy anyjának, halállal halljon meg.
verso 11
ti kediglen ezt mondjátok: ha az ember ezt mondandja az ő atyjának avagy anyjának: Korbán, azaz akármi Isten tisztességére való ajándék te hasznodra vagyon, mely éntőlem máshoz jut,
verso 12
és ennek felette nem hagyjátok őtet valami jót tenni, az ő atyjának avagy az ő anyjának,
verso 13
és erőtlenné teszitek az Istennek beszédét, az ti szerzésetekkel, melyet szerzettetek, és nagy sok ilyen dolgot tesztek.
verso 14
és mikoron őhozzá hívta volna egész az népnek seregét, ezt mondja vala őnekik. hallgassátok meg az én beszédemet mind, és értsétek meg!
verso 15
semmi nincsen az embernek kívüle, ki őbele megyen, hogy mi fertelmessé tehesse őtet, hanem azok teszik fertelmessé az embert, az melyek az emberből kijőnek.
verso 16
ha kinek füle vagyon az hallásra, hallgassa meg.
verso 17
és mikoron házba ment volna az sereg néptől eltávozván, kérdik vala őtet az ő tanítványai az hasonlatos beszédről,
verso 18
és mondá őnekik: ugye hogy ti is értelem nélkül vagytok? nem értitek-e méglen, hogy semmi állat, valami kívül bemegyen az emberbe, fertelmessé nem teheti őtet,
verso 19
mert nem az ő szívébe megyen be, hanem az ő hasába, és az, árnyékszékbe megyen ki, hova minden étek tisztul?
verso 20
ezt mondja vala továbbá: az mi emberből jő ki, az teszi fertelmessé az embert.
verso 21
mert az embereknek belső részéből, az szívből gonosz gondolatok jőnek ki, házasságtörésnek bűnei, paráznaságok, gyilkosságok,
verso 22
orvságok fösvénységek, csalárdságok, álnokságok, fertelmességek, gonosz szem, szidalmas beszédek, kevélység, esztelenség.
verso 23
mind ez gonosz bűnök embereknek belső részéből jőnek ki, és fertelmessé teszik az embert.
verso 24
és onnan felkelvén Tírusznak és Szidónnak szomszéd határába mene. és mikoron házba ment volna, akará, hogy senki ne tudja, demaga titkon nem lehete.
verso 25
mert egy asszonyi állat, kinek leányában ördög vala, legottan, mihelyen őneki hírét hallá, hozzá jöve, és lábaihoz esék.
verso 26
mert ez asszony görög asszonyi állat vala, és Szíriának és Föníciának tartományából nemzettetett vala, és kéri vala őtet, hogy az ördögöt kiűzné az ő leányából.
verso 27
az Jézus kediglen mondá őneki: hadd elégedjenek meg először az fiak. mert nem illik az fiaknak kenyerét kézbe venni, és az kölyköknek vetni.
verso 28
és az asszonyi állat felele, és mondá őneki: bizony az uram. mert az kölykök is az asztal alatt az fiaknak kenyerének hulladékaiban esznek.
verso 29
és mondá őneki, ez te beszédedért menj el, kiment az ördög az te leányodból.
verso 30
és mikoron az ő házához ment volna, úgy találá, tehát az ördög az ő leányából kiment, és az ő leánya az ágyon fekszik.
verso 31
és ismét kimenvén Tírusznak és Szidónnak határából az Galileának tengerére mene az Dekapolisznak középhatárán,
verso 32
és egy embert hozának őneki, ki siket és nehezen szóló vala, és kérik vala őtet, hogy kezét arra tenné,
verso 33
és mikoron az sereg nép közül megfogván félfele vitte volna az embert, az ő ujjait az ő fülébe bocsátá, és az ő szájának tajtékával illeté az ő nyelvét,
verso 34
és az mennybe feltekintvén fohászkodást tőn, és mondá őneki,, azaz nyilatkozzál meg!
verso 35
és legottan megnyilatkozának az ő fülei, és megszabadula az ő nyelvének megkötelezése, és éppen szól vala,
verso 36
és parancsola őnekik, hogy valakinek meg ne mondanák. de mennyivel inkább parancsolta vala az Jézus őnekik, annyival inkább nagyobban hirdetik vala,
verso 37
és felette igen elcsodálkozának, és ezt mondják vala. mindeneket jól tett, mind az siketeknek hallani ad, és mind az némáknak szólni.
Libros
