Evangélium Szent Márk írása szerint

chapter 7


Chapters:


verse #1

és őhozzá gyűlnek az farizeusok, és nékik az írástudók közül, kik Jeruzsálemből jöttenek vala,


verse #2

és mikoron látták volna, hogy az Jézusnak tanítványai közül némelyek közkézzel ennének kenyeret, azaz mosdatlanul, feddik vala őket.


verse #3

mert az farizeusok és mind az zsidók, nem esznek, hanemha gyakorta megmosandják az ő kezeiket, megtartván az ő eleiknek emberi szerzését,


verse #4

és mikoron az vásárról megjőnek, nem esznek, hanemha megmosódandnak, és sok egyéb dolog vagyon, kit felvettenek, hogy megtartsanak, tudniillik ivópoharaknak és vízmerő edényeknek és ércedényeknek és ágyaknak megmosását.


verse #5

annak okáért megkérdék őtet az farizeusok és az írástudók. mire nem járnak az te tanítványaid az régiektől szerzett szokás szerint, hanem mosdatlan kézzel esznek kenyeret?


verse #6

és Jézus felelvén mondá őnekik. jól prófétált az Ézsaiás próféta tirólatok, kik tettetős szentségűek vagytok, miként meg vagyon írván: ez nép az ő ajakjával tisztel engemet, az ő szívük kediglen távol vagyon éntőlem,


verse #7

hiába tisztelnek engemet azok, az kik oly tanúságokra tanítanak mást, melyek embereknek parancsolatai.


verse #8

mert ti elhagyván az Istennek parancsolatját, emberektől szerzett dolgokat tartotok, vízmerő edényeknek és ivópoharaknak mosását, és egyebeket ezekhez hasonlatosakat nagy sokakat tesztek.


verse #9

és ezt mondja vala őnekik: jól vagyon, hátravettetitek az Istennek parancsolatját, hogy az ti emberi szerzéseteket megtartsátok.


verse #10

mert az Mózes ezt mondotta: tiszteljed az te atyádat és az te anyádat. és valaki gonoszt mondand az ő atyjának avagy anyjának, halállal halljon meg.


verse #11

ti kediglen ezt mondjátok: ha az ember ezt mondandja az ő atyjának avagy anyjának: Korbán, azaz akármi Isten tisztességére való ajándék te hasznodra vagyon, mely éntőlem máshoz jut,


verse #12

és ennek felette nem hagyjátok őtet valami jót tenni, az ő atyjának avagy az ő anyjának,


verse #13

és erőtlenné teszitek az Istennek beszédét, az ti szerzésetekkel, melyet szerzettetek, és nagy sok ilyen dolgot tesztek.


verse #14

és mikoron őhozzá hívta volna egész az népnek seregét, ezt mondja vala őnekik. hallgassátok meg az én beszédemet mind, és értsétek meg!


verse #15

semmi nincsen az embernek kívüle, ki őbele megyen, hogy mi fertelmessé tehesse őtet, hanem azok teszik fertelmessé az embert, az melyek az emberből kijőnek.


verse #16

ha kinek füle vagyon az hallásra, hallgassa meg.


verse #17

és mikoron házba ment volna az sereg néptől eltávozván, kérdik vala őtet az ő tanítványai az hasonlatos beszédről,


verse #18

és mondá őnekik: ugye hogy ti is értelem nélkül vagytok? nem értitek-e méglen, hogy semmi állat, valami kívül bemegyen az emberbe, fertelmessé nem teheti őtet,


verse #19

mert nem az ő szívébe megyen be, hanem az ő hasába, és az, árnyékszékbe megyen ki, hova minden étek tisztul?


verse #20

ezt mondja vala továbbá: az mi emberből jő ki, az teszi fertelmessé az embert.


verse #21

mert az embereknek belső részéből, az szívből gonosz gondolatok jőnek ki, házasságtörésnek bűnei, paráznaságok, gyilkosságok,


verse #22

orvságok fösvénységek, csalárdságok, álnokságok, fertelmességek, gonosz szem, szidalmas beszédek, kevélység, esztelenség.


verse #23

mind ez gonosz bűnök embereknek belső részéből jőnek ki, és fertelmessé teszik az embert.


verse #24

és onnan felkelvén Tírusznak és Szidónnak szomszéd határába mene. és mikoron házba ment volna, akará, hogy senki ne tudja, demaga titkon nem lehete.


verse #25

mert egy asszonyi állat, kinek leányában ördög vala, legottan, mihelyen őneki hírét hallá, hozzá jöve, és lábaihoz esék.


verse #26

mert ez asszony görög asszonyi állat vala, és Szíriának és Föníciának tartományából nemzettetett vala, és kéri vala őtet, hogy az ördögöt kiűzné az ő leányából.


verse #27

az Jézus kediglen mondá őneki: hadd elégedjenek meg először az fiak. mert nem illik az fiaknak kenyerét kézbe venni, és az kölyköknek vetni.


verse #28

és az asszonyi állat felele, és mondá őneki: bizony az uram. mert az kölykök is az asztal alatt az fiaknak kenyerének hulladékaiban esznek.


verse #29

és mondá őneki, ez te beszédedért menj el, kiment az ördög az te leányodból.


verse #30

és mikoron az ő házához ment volna, úgy találá, tehát az ördög az ő leányából kiment, és az ő leánya az ágyon fekszik.


verse #31

és ismét kimenvén Tírusznak és Szidónnak határából az Galileának tengerére mene az Dekapolisznak középhatárán,


verse #32

és egy embert hozának őneki, ki siket és nehezen szóló vala, és kérik vala őtet, hogy kezét arra tenné,


verse #33

és mikoron az sereg nép közül megfogván félfele vitte volna az embert, az ő ujjait az ő fülébe bocsátá, és az ő szájának tajtékával illeté az ő nyelvét,


verse #34

és az mennybe feltekintvén fohászkodást tőn, és mondá őneki,, azaz nyilatkozzál meg!


verse #35

és legottan megnyilatkozának az ő fülei, és megszabadula az ő nyelvének megkötelezése, és éppen szól vala,


verse #36

és parancsola őnekik, hogy valakinek meg ne mondanák. de mennyivel inkább parancsolta vala az Jézus őnekik, annyival inkább nagyobban hirdetik vala,


verse #37

és felette igen elcsodálkozának, és ezt mondják vala. mindeneket jól tett, mind az siketeknek hallani ad, és mind az némáknak szólni.

Chapters:


Books