chapter 5
és mikoron az tengeren általmentenek volna, az gadarabelieknek tartományába menének.
és mikoron ő az hajóból kiment volna, legottan elébe mene egy ember az halottaknak koporsóiból,
ki az ördögtől megköteleztetett vala, ki az halottaknak koporsóiban lakozik vala.
és senki nem kötözheti vala meg őtet láncokkal is, annak okáért, hogy mikoron gyakorta béklyókkal és láncokkal megkötöztetett volna, elszakadoznak vala őróla az láncok, és az béklyók apróra romlanak vala, és senki őtet szelíddé nem teheti vala.
és mindenkoron, mind éjjel és mind nappal az hegyeken és az koporsókban vala, és ott kiált vala, és önmagát kövekkel szaggatja vala.
mikoron kediglen látta volna az Jézust távol, elébe folyamék, és imádá őtet,
és nagy felszóval kiáltván mondá: mi dolgom vagyon énnekem teveled Jézus, felséges Istennek fia? parancsolok teneked az Istenre, hogy ne gyötörj engemet.
mert azt mondja vala őneki. te fertelmes szellet, menj ki ez emberből,
és kérdi vala az ördögöt, kicsoda teneked neved, felele, és ezt mondá őneki: énnekem sereg nevem, mert sokan vagyunk.
és felette igen kéri vala őtet, hogy az tartománynak körüle ki ne bocsátná őtet.
vala kediglen ott az hegyeknél nagy nyáj disznó, mely iszik vala,
és kérik vala őtet mind az ördögök ezt mondván: bocsáss az disznókba minket, hogy beléjük menjünk.
és az Jézus legottan megengede őnekik. és mikoron kimentenek volna az fertelmes szelletek az emberből, az disznókba menének. és az nyáj disznó az meredeken el az tengerbe viteték. valának kediglen az disznók oly mint kétezren, és megfúlának, és az tengerbe halának.
az kik kediglen az disznókat őrizik vala, elfutának, és megbeszélék az városban és az mezők szerte. és kimenének. hogy meglássák, az mi történt vala.
és az Jézushoz menének, és láták az embert, az ki az ördögtől gyötretik vala, hogy veszteg ülne, és felöltözött volna, és hogy esze megjött volna, melyben az sereg ördög vala, és megfélemlének.
és az kik látták vala, megbeszélék az embereknek, miképpen történt volna mind az embernek, az kiben az ördög vala, és mind az disznóknak.
és kérni kezdték őtet, hogy kimenne az ő földjüknek határából.
és mikoron egy hajóba bement volna, kéri vala az ember, az ki az ördögtől megköteleztetett vala, hogy ővele lenne.
az Jézus kediglen nem engedé meg őneki, hanem ezt mondá őneki: menjél haza az te népedhez, és hirdesd meg őnekik, mely nagy sok dolgot tett legyen teveled az Úristen, és hogy könyörült legyen terajtad.
és elmene, és kezdé hirdetni az Dekapoliszban, mely nagy sok jót tett legyen ővele az Jézus, és mind csodálják vala.
és mikoron ismét általment volna az Jézus hajóban az tengernek túlsó partjára, nagy sok sereg nép gyűle őhozzá, és az tenger mellett vala.
és íme őhozzá mene egy az zsinagógának fejedelmeinek közüle, kinek Jairus vala neve, és mikoron látta volna őtet, az ő lábaihoz esék,
és felette igen kéri vala őtet ezt mondván. az én kisded leányom halálán vagyon, kérlek tégedet, hogy jövel, és tedd őrá kezeidet, hogy meggyógyuljon, és élő leszen.
és elmene ővele, és sok sereg nép követi vala őtet, és megszorítják vala őtet.
és vala ott egy asszonyi állat, ki tizenkét esztendeiglen feküdt vala vérkórságban,
és sok orvostól sokat szenvedett vala, és minden ő marháját elköltötte vala, és nem ismeri vala, hogy az orvosok valamit használtanak volna őneki, hanem inkább naponként megnehezedik vala,
mikoron az Jézus felől sok dolgot hallott volna, az sereg nép között hátul elmene, és az Jézus ruháját illeté.
mert magában ezt mondja vala: ha nem egyebet, csak az ő ruháját illethessem, meggyógyulok.
és legottan megszárada az ő vérének forrása, és testében ezt megérzé, hogy meggyógyult volna ez Istentől való csapásból.
és az Jézus legottan őmagában megismeré, hogy isteni erő jött volna ki őbelőle, és hátrafordulván az seregben mondá: kicsoda illeté az én ruháimat?
és mondának őneki az ő tanítványai: látod, hogy az sereg nép szorít meg tégedet minden felől, mégis ezt mondod: kicsoda illete engemet.
és körülnéz vala, hogy megláthatná az asszonyi állatot, az ki ezt tette vala.
az asszonyi állat kediglen fél vala, és reszket vala, mert tudja vala őmagában, az mi lett vala őbenne, előjöve és az Jézusnak előtte leesék, és megmondá őneki igazság szerint.
az Jézus kediglen mondá őneki: leányom, az te hited tartott meg tégedet, menj el békességgel, és gyógyulj meg az te Istentől való csapásodból.
még mikoron ezt mondaná, az zsinagógának fejedelmétől odamenének, és mondának: meghalt az te leányod, mire untatod mégis az mestert?
az Jézus kediglen meghallván ez beszédet, melyet mondanak vala, legottan mondá az zsinagógának fejedelmének: ne félj, csak hited legyen!
és nem engedé, hogy valaki őtet követné Pétertől és Jakabtól és Jánostól, az Jakabnak atyjafiától elválva.
és az zsinagógának fejedelmének házába mene, és látá az sok népnek zajgását, és azokat, az kik sírnak vala, és igen jajgatának vala,
és mikoron bement volna, mondá őnekik: mit zajongtok, és mit sírtok? az leány nem halt meg, hanem aluszik.
és nevetik vala őtet. az Jézus kediglen kényszeríté őket, hogy az házból kimennének. és őmellé vevé az leánynak atyját és anyját, és az kik ő vele valának, és bemene oda, az holott az leány fekszik vala.
és mikoron az leánynak az kezét fogta volna, mondá őneki:, mely szokott, ha ki meg akar magyarázni, ez az értelme: leány, teneked mondom, kelj fel.
és legottan felkele az leány, és járni kezde mert tizenkét esztendős vala, és felette igen elcsodálkozának rajta.
és felette igen parancsola őnekik, hogy valaki ezt meg ne tudná. és meghagyá, hogy ennivalót adnának.
The software aims to connect everyone with the text of the Bible on a quickly accessible, customisable interface.
The name refers to both connectivity and speed…
“Let every man be swift to hear, slow to speak, and slow to anger!”
With love, Tom Károly