Evangélium Szent Márk írása szerint
5. fejezet
1. vers
és mikoron az tengeren általmentenek volna, az gadarabelieknek tartományába menének.
2. vers
és mikoron ő az hajóból kiment volna, legottan elébe mene egy ember az halottaknak koporsóiból,
3. vers
ki az ördögtől megköteleztetett vala, ki az halottaknak koporsóiban lakozik vala.
4. vers
és senki nem kötözheti vala meg őtet láncokkal is, annak okáért, hogy mikoron gyakorta béklyókkal és láncokkal megkötöztetett volna, elszakadoznak vala őróla az láncok, és az béklyók apróra romlanak vala, és senki őtet szelíddé nem teheti vala.
5. vers
és mindenkoron, mind éjjel és mind nappal az hegyeken és az koporsókban vala, és ott kiált vala, és önmagát kövekkel szaggatja vala.
6. vers
mikoron kediglen látta volna az Jézust távol, elébe folyamék, és imádá őtet,
7. vers
és nagy felszóval kiáltván mondá: mi dolgom vagyon énnekem teveled Jézus, felséges Istennek fia? parancsolok teneked az Istenre, hogy ne gyötörj engemet.
8. vers
mert azt mondja vala őneki. te fertelmes szellet, menj ki ez emberből,
9. vers
és kérdi vala az ördögöt, kicsoda teneked neved, felele, és ezt mondá őneki: énnekem sereg nevem, mert sokan vagyunk.
10. vers
és felette igen kéri vala őtet, hogy az tartománynak körüle ki ne bocsátná őtet.
11. vers
vala kediglen ott az hegyeknél nagy nyáj disznó, mely iszik vala,
12. vers
és kérik vala őtet mind az ördögök ezt mondván: bocsáss az disznókba minket, hogy beléjük menjünk.
13. vers
és az Jézus legottan megengede őnekik. és mikoron kimentenek volna az fertelmes szelletek az emberből, az disznókba menének. és az nyáj disznó az meredeken el az tengerbe viteték. valának kediglen az disznók oly mint kétezren, és megfúlának, és az tengerbe halának.
14. vers
az kik kediglen az disznókat őrizik vala, elfutának, és megbeszélék az városban és az mezők szerte. és kimenének. hogy meglássák, az mi történt vala.
15. vers
és az Jézushoz menének, és láták az embert, az ki az ördögtől gyötretik vala, hogy veszteg ülne, és felöltözött volna, és hogy esze megjött volna, melyben az sereg ördög vala, és megfélemlének.
16. vers
és az kik látták vala, megbeszélék az embereknek, miképpen történt volna mind az embernek, az kiben az ördög vala, és mind az disznóknak.
17. vers
és kérni kezdték őtet, hogy kimenne az ő földjüknek határából.
18. vers
és mikoron egy hajóba bement volna, kéri vala az ember, az ki az ördögtől megköteleztetett vala, hogy ővele lenne.
19. vers
az Jézus kediglen nem engedé meg őneki, hanem ezt mondá őneki: menjél haza az te népedhez, és hirdesd meg őnekik, mely nagy sok dolgot tett legyen teveled az Úristen, és hogy könyörült legyen terajtad.
20. vers
és elmene, és kezdé hirdetni az Dekapoliszban, mely nagy sok jót tett legyen ővele az Jézus, és mind csodálják vala.
21. vers
és mikoron ismét általment volna az Jézus hajóban az tengernek túlsó partjára, nagy sok sereg nép gyűle őhozzá, és az tenger mellett vala.
22. vers
és íme őhozzá mene egy az zsinagógának fejedelmeinek közüle, kinek Jairus vala neve, és mikoron látta volna őtet, az ő lábaihoz esék,
23. vers
és felette igen kéri vala őtet ezt mondván. az én kisded leányom halálán vagyon, kérlek tégedet, hogy jövel, és tedd őrá kezeidet, hogy meggyógyuljon, és élő leszen.
24. vers
és elmene ővele, és sok sereg nép követi vala őtet, és megszorítják vala őtet.
25. vers
és vala ott egy asszonyi állat, ki tizenkét esztendeiglen feküdt vala vérkórságban,
26. vers
és sok orvostól sokat szenvedett vala, és minden ő marháját elköltötte vala, és nem ismeri vala, hogy az orvosok valamit használtanak volna őneki, hanem inkább naponként megnehezedik vala,
27. vers
mikoron az Jézus felől sok dolgot hallott volna, az sereg nép között hátul elmene, és az Jézus ruháját illeté.
28. vers
mert magában ezt mondja vala: ha nem egyebet, csak az ő ruháját illethessem, meggyógyulok.
29. vers
és legottan megszárada az ő vérének forrása, és testében ezt megérzé, hogy meggyógyult volna ez Istentől való csapásból.
30. vers
és az Jézus legottan őmagában megismeré, hogy isteni erő jött volna ki őbelőle, és hátrafordulván az seregben mondá: kicsoda illeté az én ruháimat?
31. vers
és mondának őneki az ő tanítványai: látod, hogy az sereg nép szorít meg tégedet minden felől, mégis ezt mondod: kicsoda illete engemet.
32. vers
és körülnéz vala, hogy megláthatná az asszonyi állatot, az ki ezt tette vala.
33. vers
az asszonyi állat kediglen fél vala, és reszket vala, mert tudja vala őmagában, az mi lett vala őbenne, előjöve és az Jézusnak előtte leesék, és megmondá őneki igazság szerint.
34. vers
az Jézus kediglen mondá őneki: leányom, az te hited tartott meg tégedet, menj el békességgel, és gyógyulj meg az te Istentől való csapásodból.
35. vers
még mikoron ezt mondaná, az zsinagógának fejedelmétől odamenének, és mondának: meghalt az te leányod, mire untatod mégis az mestert?
36. vers
az Jézus kediglen meghallván ez beszédet, melyet mondanak vala, legottan mondá az zsinagógának fejedelmének: ne félj, csak hited legyen!
37. vers
és nem engedé, hogy valaki őtet követné Pétertől és Jakabtól és Jánostól, az Jakabnak atyjafiától elválva.
38. vers
és az zsinagógának fejedelmének házába mene, és látá az sok népnek zajgását, és azokat, az kik sírnak vala, és igen jajgatának vala,
39. vers
és mikoron bement volna, mondá őnekik: mit zajongtok, és mit sírtok? az leány nem halt meg, hanem aluszik.
40. vers
és nevetik vala őtet. az Jézus kediglen kényszeríté őket, hogy az házból kimennének. és őmellé vevé az leánynak atyját és anyját, és az kik ő vele valának, és bemene oda, az holott az leány fekszik vala.
41. vers
és mikoron az leánynak az kezét fogta volna, mondá őneki:, mely szokott, ha ki meg akar magyarázni, ez az értelme: leány, teneked mondom, kelj fel.
42. vers
és legottan felkele az leány, és járni kezde mert tizenkét esztendős vala, és felette igen elcsodálkozának rajta.
43. vers
és felette igen parancsola őnekik, hogy valaki ezt meg ne tudná. és meghagyá, hogy ennivalót adnának.
Könyvek
