Evangélium Szent Márk írása szerint
13. fejezet
1. vers
és mikoron kimenne az templomból, mondá őneki némely az ő tanítványainak közüle: mester, láss nemes köveket és nemes rakásokat.
2. vers
és felelvén az Jézus mondá őneki: látod-e ez nagy kőrakásokat? egy kő az másikon nem hagyattatik ki, el ne törettessék.
3. vers
és mikoron az Olajfáknak hegyén ülne az templomnak ellenébe, kérdi vala őtet titkon Péter és Jakab és János és András:
4. vers
mondd meg minekünk, mikoron lesznek ezek? és minemű jelből ismerhetjük meg, mikoron ezek be fognak teljesedni?
5. vers
és az Jézus felelvén őnekik ezt kezde mondani: meglássátok, hogy valaki titeket meg ne csaljon. mert sokan fognak eljönni az én nevembe ezt mondván: én vagyok az Krisztus, és sokakat megcsalnak.
7. vers
mikoron kediglen hadakozásokat hallandotok, és hallomás szerint való hadakozásokat értetek, meg ne háborodjatok. mert szükség ezeknek meglenni. de méglen nincsen az vég.
8. vers
mert egy nép más népnek ellene feltámad, és egy ország más országnak ellene feltámad, és földindulások lesznek helyek szerte, és éhségek lesznek és háborúságok, ezek az keserűségeknek kezdetei.
9. vers
de ti megőrizzétek magatokat. mert kézbe adnak titeket az ő gyülekezetükben és zsinagógájukban, és megvernek titeket, és fejedelmeknek és királyoknak eleibe visznek énértem, hogy tanúbizonyság legyen ez azoknak ellene.
10. vers
és először minden népeknek közötte prédikáltatni kell az evangéliumnak.
11. vers
és mikoron elviendnek titeket kézbe adván, először ne gondolkodjatok, mit kelljen mondanotok, és elmétekben ne hányjátok vessétek, hanem valami adattatik tinektek az órában, azt mondjátok, mert nem ti vagytok azok, az kik szóltok, hanem az Szentlélek.
12. vers
az időben kediglen az atyafiú az ő atyjafiát halálra fogja adni. és az atya az ő fiát, és az fiak az ő atyjuknak ellene feltámadnak, és megölik őket.
13. vers
és mindeneknél gyűlölségben lesztek az én nevemért. de valaki mind végre megmaradand jóban, az üdvözül.
14. vers
mikoron látandjátok kediglen az pusztulásnak ő utálatosságát ott állani, az holott nem kell állani, melyről Dániel próféta szólt, az ki olvasandja, vegye értelmét. akkoron az kik zsidó országban leendnek, az hegyekre fussanak,
15. vers
az ki kediglen az ház felében leend, le ne szálljon az ő házába, se be ne menjen, hogy valamit az ő házából felvegyen.
16. vers
és az ki az mezőn leend, azokra meg ne térjen, az melyeket hátul hagyott, és hogy az ő felső ruháját felvegye.
17. vers
jaj kediglen azoknak, kik az időben terhesek lesznek és gyermekszoptatók.
18. vers
de imádkozzatok, hogy az ti futásotok télbe ne legyen.
19. vers
mert az napok oly sanyarúságban lesznek, minemű sanyarúság nem volt az teremtett állatoknak kezdetétől fogva ez ideiglen, melyeket az Isten teremtett, és ennek utána sem leszen.
20. vers
és ha az Úristen meg nem rövidítette volna az napokat, meg nem maradhatott volna az egész emberi test. de az választottakért, az melyeket választott, megrövidítette az napokat.
21. vers
és akkoron, ha valaki tinektek ezt mondandja: íme itt vagyon az Krisztus, íme ám ott vagyon, ne higgyétek,
22. vers
mert hamis krisztusok támadnak fel és hamis próféták. és istenségeket és csodákat tesznek ez végre, hogy megcsalnák még az választottakat is, ha lehetséges volna.
23. vers
ti kediglen magatokat őrizzétek. íme először megmondottam tinektek mindeneket. az időben kediglen az tanúságoknak utána az nap megsötétül, és az hold világosságot nem ad.
25. vers
és az égnek csillagai leesnek. és az mennyekben való erősségnek nagy indulást fognak szenvedni.
26. vers
akkoron meglátják az embernek Fiát, hogy az ködökben jő nagy hatalommal és dicsőséggel,
27. vers
és akkoron elbocsátja az ő angyalait, és egybegyűjti az ő választott népét az négy széltől fogva, az földnek felső határától fogva mind az égnek felső részéiglen.
28. vers
az fügefáról kediglen tanuljátok meg az hasonlatos beszédet, mikoron immáron az ő ága gyenge leend, és kilevelezendik, tudjátok, hogy közel legyen az nyár.
29. vers
ezenképpen ti is, mikoron látandjátok, hogy ezek betelnek, tudjátok, hogy közel legyen az ajtóban.
30. vers
bizony mondom tinektek, hogy el nem múlik ez egész emberi ítéletnek ideje mindaddiglan is, mígnem ezek mind megleendnek.
31. vers
az ég és az föld elmúlik, de az én beszédeim el nem múlnak.
32. vers
továbbá az napról és az időről senki semmit nem tud, még az mennyei angyalok is, sem az Fiú, hanem csak az én atyám őmaga.
33. vers
megőrizzétek magatokat, vigyázzatok és imádkozzatok, mert nem tudjátok, mikoron legyen az idő.
34. vers
miképpen az ember, az ki házát elhagyván vidékben lakik, és az ő szolgáinak adta az ő marháját, és mindennek az ő dolgát meghagyta, és az ajtótartónak megmondotta, hogy vigyázna.
35. vers
vigyázzatok annak okáért, mert nem tudjátok, az háznak ura mikoron fogjon megjönni: este avagy éjfélbe avagy tyúkszókoron avagy hajnalba,
36. vers
hogy titeket ne találjon alván, ha hirtelen megjövend.
37. vers
az mit kediglen tinektek mondok, mindeneknek mondom: vigyázzatok!
Könyvek
