Evangélium Szent Márk írása szerint
4. fejezet
1. vers
és ismét kezde tanítani az tenger mellett, és sok sereg nép gyűle őhozzá, úgyhogy be kelleték őneki az hajóba menni, és az tengeren az hajóban ül vala, és mind az egész sereg nép az tenger mellett az földön vala,
2. vers
és tanítja vala őket hasonlatos beszéd szerint nagy sokakra, és ezt mondja vala őnekik az ő tudományából.
3. vers
hallgassátok meg! íme az magvető ember kimegyen vala mag vetni,
4. vers
és történék ez az magvetés közben. némely mag az útfélen esék, és az égi madarak elmenének, és megevék az magot.
5. vers
némely kediglen kősziklás helyre esék, holott bő földe nem vala, és halmar kikele, hogy mivel mély földe nem volna.
6. vers
mikoron kediglen az nap feltámadott volna az napnak hőségének miatta megsüle, és hogy mivel gyökere nem volna, megasza.
7. vers
és némely mag az töviseknek közébe esék, és felnövék az tövisek, és megfojták az magot, és terméssel hasznot nem ada.
8. vers
és némely mag jó földbe esék, és kikele, és felnöve, és hasznok ada, némely mag harminc annyit ad vala, és némely hatvan annyit, és némely száz annyit.
9. vers
és ezt mondja vala őnekik: az kinek füle vagyon az hallásra, meghallgassa.
10. vers
mikoron kediglen egyedül kezdett volna lenni, megkérdék őtet az hasonlatos beszédről azok, az kik őkörüle valának az tizenkét tanítványokkal egyetembe,
11. vers
és mondá őnekik: tinektek megadattatott ismernetek az Istennek országának titokdolgát, azoknak kediglen, kik kívül vannak, hasonlatos beszéd szerint lesznek mindenek.
12. vers
hogy látván lássák, és ne nézzék, és hallván hallják, és ne értsék, hogy valaha meg ne térjenek, és meg ne bocsáttassanak őnekik az ő bűnük.
13. vers
és mondá őnekik: nem tudjátok-e, ez hasonlatos beszédet? ha ezt nem értitek, miképpen érthettek meg minden hasonlatos beszédeket?
14. vers
az magvető isteni beszédet hint,
15. vers
emezek kediglen azok, kiknek közülük nékik az útfélen mondatnak lenni, holott az beszéd elhintetik. és mikoron hallandják, legottan eljő az Sátán, és elviszi az igét, az mely behintetett volt az ő szívükbe.
16. vers
és azonképpen vannak nékik, kik kősziklás helyre viszik az magot, kik mikoron hallandják az isteni beszédet, legottan örömmel fogadják,
17. vers
és nincsen őbennük gyökér, de csak egy ideiglen valók. annak utána, mikoron háborgatás és üldözés támad az beszédért, legottan megbántatnak.
18. vers
és nékik vannak, kik az tövisekbe viszik az magot, ezek azok, az kik hallgatják az isteni beszédet,
19. vers
és ez világi dolgokról való szorgalmatosságuk és gazdagságoknak csalárdsága és egyéb ez világi dolgoknak kívánságai bemennek, és megfojtják az isteni beszédet, és haszontalan leszen.
20. vers
és vannak nékik, kik jó földbe veték be az magot, kik hallják az igét, és beviszik, és gyümölcsöt teremtenek úgy, hogy némely mag harminc annyit adjon, némely hatvan annyit, némely száz annyit.
21. vers
és mond vala őnekik, nemde azért gyújtják-e meg az szövétneket, hogy az kőből alá tegyék, avagy az ágy alá? nem azért-e inkább, hogy az világtartóra tegyék?
22. vers
mert semmi oly elrejtett dolog nincsen, melyet ki ne kelljen jelenteni, és semmi dolog nem volt eltitkolván egyéb okért, hanem hogy megnyilatkozzék.
23. vers
ha kinek füle vagyon az hallásra, hallgassa meg,
24. vers
és ezt mondja vala őnekik. meg meglássátok mit hallgattok. valami mértékkel mértek egyebeknek, azonnal mérnek tinektek, és többre több adatik hozzá tinektek, kik hallgatjátok.
25. vers
mert az kinek ajándéka vagyon az Istentől, kivel él, annak többre több adatik, és az kinek nincsen, az mi vagyon az is elvitetik őtőle.
26. vers
és ezt mondja vala. ekképpen vagyon az Istennek országa, mint ha mely ember földbe magot vessen,
27. vers
és elaludjék, és az ember felkelljen éjjel és nappal, és az vetemény kiomoljon, és nagyon felnövekedjék, akkoron, mikoron az magvető ember ingyen nem tudja.
28. vers
mert az föld önként először füvet teremt, annak utána búzafejet, annak utána az búzafűben teljes búzát.
29. vers
mikoron kediglen búzát teremt, legottan sarlójával belemegyen, mert eljött az aratásnak ideje.
30. vers
ezt is mondja vala: mihez hasonljuk az Istennek országát? avagy minemű hozzá illendő állathoz vessük azt.
31. vers
olyan, mint az mustármag, mely, mikoron az földbe bevettetik, minden veteménymagoknál kisebb, melyek ez földön vannak,
32. vers
és, mikoron elvetik, felnő, és minden kerti veteményeknél nagyobb leszen, és nagy ágakat nevel úgy, hogy az égi madarak az ő árnyéka alatt fészket gyűjthessenek.
33. vers
és sok ilyen hasonlatos beszédekkel szól vala őnekik isteni beszédet akképpen, miképpen meghallgathatják vala.
34. vers
példabeszéd nélkül kediglen nem szól vala őnekik. az tanítványoknak kediglen külön mindeneknek értelmét adja vala,
35. vers
és mondá őnekik azon napon, mikoron immáron este jött volna: menjünk az tengernek túlsó partjára.
36. vers
és mikoron az népnek seregét elhagyta volna, őhozzájuk vivék őtet azonképpen, amint az hajóban vala. valának ennek felette több hajócskák is ővele,
37. vers
és szélnek nagy vésze támada, és az hajóra sebességgel omol vala úgy, hogy immáron az hajó megtelik vala.
38. vers
és az Jézus az hajónak utolsó részében vala, és egy aluszik vala, és felkelték őtet, és mondának őneki: mester, nem gondolsz-e vele, hogy elveszünk?
39. vers
és mikoron felserkentetett volna, megfeddé az szelet, és mondá az tengernek: légy vesztegségben, csendesülj meg, és megszűnék az szél, és nagy csendesség lőn,
40. vers
és mondá őnekik: mire féltek ennyire? honnan vagyon, hogy bizodalmatok nincsen?
41. vers
és igen megfélemlének, és őköztük ezt mondják vala: vajon kicsoda ez, mert mind az szél, és mind az tenger enged őneki?
Könyvek
